Thot-himnuszok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Thot-himnuszok a Kr. e. XIII. század körül keletkezett ókori egyiptomi himnuszok.
Thot az egyiptomi panteonban a bölcsesség és a tudomány istene volt, íbisz vagy pávián formájában ábrázolták. A tiszteletére írt dicsőítő énekek közül irodalmi szempontból különösen kettő jelentős, mindkettő hieratikus írással maradt fenn, az egyiket a Papirusz Anastasi III., a másikat a Papirusz Anastasi V. őrizte meg.
Az első megható közvetlenséggel ecseteli egy írnok örvendezését, aki egy Thot-szobrot, egy „tündöklő sörényű páviánt” vásárolt magának. Az istenség szerencsét hozott háza számára, bíztatja szomszédait, hogy örüljenek vele. Bizakodó magasztalással és véget a himnusz:
- „Thot, te vagy az én erősségem!
- Nem félek a (rontó) szemtől.”
A Papirusz Anastasi V. himnuszát is egy írnok mondja az istenség tiszteletére, tartalma és hangvétele azonban más jellegű. Már a megszólítással is érzékelteti, hogy tisztában van az istenség teológiai szerepével:
- „Jöjj hozzám, Thot,
- Magasztos íbisz isten, aki Chemenu városába vágyik,
- Isteni kilencség levélírója...!”
Az író az istenség segítségét kéri, tanácsát várja, hisz a szerencse és a boldogulás az ő kezében van. A himnusz az írnokságot mint Thot védelme alatt álló hivatalt magasztalja. „Szebb a te hivatalod minden hivatalnál!” Ha az istenség segít rajta, ő dicsőíti tetteit az országban, s az emberek jönni fognak gyermekeikkel, hogy írnokká tegyék őket.
A különbségek ellenére világosan látható, hogy mindkét himnusz annak az Újbirodalom idején elterjedt irányzatnak hatása alatt keletkezett, amely az istenekkel való belsőséges kapcsolat szükségességét hirdette.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)
Based on work by