Wilhelm Friedemann Bach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wilhelm Friedemann Bach (1710. november 22. – 1784. július 1.) volt Johann Sebastian Bach legidősebb fia. Híres orgonista, rögtönző és a kontrapunktikus szerkesztés mestere. A család többi tagjától eltérően egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt.

Weimarban született, anyja Maria Barbara Bach. Lipcsében tanult (a Tamásiskolában), 1733-tól a drezdai Zsófia-templom orgonistája. 1747-ben elnyeri a hallei Miasszonyunk-templom zeneigazgatói posztját, melyet 1764-ig be is tölt. Ezután szabadúszó életmódot folytat egészen 1784-ig, amikor is 74 évesen Berlinben meghal.

Művei nagy része (amelyekből nagyon kevés került nyomtatásba) templomi kantátákból áll. Hangszeres művei nagy hányadosát a zongorára írt fúgák, polonézek és fantáziák teszik ki. Leghíresebb műve a vonósokra (2 hegedű, brácsa, cselló), klarinétra és kürtre írt szextettje.

Igen sok információval segítette Johann Nikolaus Forkelt, aki apja első életrajzírója volt.

Az ő neve nem összekeverendő Wilhelm Friedrich Ernst Bach-hal, aki ugyanúgy orgonista és zeneszerző volt (Ő Wilhelm Friedemann unokatestvére).