Wilhelm Friedrich Ernst Bach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wilhelm Friedrich Ernst Bach (Bückeburg, 1759. május 24. – Berlin, 1845. december 25.), a Bückenburgi Bach fia, Johann Sebastian Bach unokája egy német zeneszerző volt.

Zenét apjától, majd 1788-tól nagybácsikájánál, Johann Christian Bachnál tanul Londonban, ahol J. Ch. híres szólistává és zongoratanárrá tette. Nagybácsikája 1782-es halála után Párizsban, majd Hollandiában fordul meg, végül Mindenben lesz zenei igazgató. 1789-ben II. Vilmos Frigyes király Berlinben alkalmazza, mint hessen-darmstadti Friederike Caroline Luise házi csembalistája. A nevezett személyiség halála után (1805) udvari karnagy és csembalista lesz mecklenburg-strelitzi Luise udvarában, és a porosz hercegek zenetanára. 1811-ben visszavonul.

Őtőle elsősorban zongoradarabok maradtak ránk (3 zongoraverseny, zongora-kettősverseny, Előadási darab 6 kézre), ezenfelül 2 szimfónia, két zenekari szvit, kantáták és dalok.