Wilhelm Schickard
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Wilhelm Schickard (Herrenberg, 1592. – Tübingen, 1635.) német matematikus, hebraista, az első mechanikus számológép megalkotója.
[szerkesztés] Élete
Korán nyilvánvaló lett matematikai tehetsége. 1610-ben a tübingeni kolostorba nyert felvételt, ezután 1614 és 1619 közt Württenbergben tevékenykedett lelkészként. 1617-ben meglátogatta Johannes Kepler, és a köztük fennálló korkülönbség ellenére – Kepler 20 évvel volt idősebb nála – szoros barátságot kötöttek. Amikor 1618-ban, a harmincéves háború kitörésének évében egy év alatt szokatlanul sok üstökös tűnt fel az égbolton, Schickard a württenbergi herceg kérésére egy értekezést készített a róluk, amelyben a korában megszokott babonákkal szemben tudományos oldalról próbálta megközelíteni a témát. 1619-ben a Tübingeni Egyetem hebraisztikai tanszékére nevezték ki professzornak, ekkor írja meg a héber nyelv oktatásáról szóló alapművét, amelyet egészen 1731-ig többször is kiadtak.
Első természettudományos munkája 1623-ban jelent meg, ez egy égboltmodell volt, amely elsőként mutatta be az északi félteke égboltját a Földről nézve. Később egy olyan világmodellt is megalkotott, amelyen egyaránt bemutatható volt a Föld- és a Napközéppontú naprendszer is. Ebben az időben tervezte meg azt a mechanikus számológépet, amelyet Kepler munkájának segítésére tervezett. Az számológép első darabját egy helyi órásmester kezdte el készíteni, ám a munka egy Tübingben tomboló tűzvészben megsemmisült. Kepler ebben az időben a Mars pályáját számolta, ezzel akarta bizonyítani, hogy a naprendszer középpontja a Nap. Schickard a számológépből egy másik példányt is készített (egyes források szerint ez sem készült el teljesen), ez feltehetőleg a harmincéves háború alatt veszett el.
Magában a gépezetben egymáshoz szorosan illeszkedő tíz- és egyfogú fogaskerekek, illetve rudak voltak, és a négy alapművelet volt elvégezhető rajta. A számításokat mechanikusan, a rudak, fogaskerekek és egy automatikus átvitelképző mechanizmus kombinációjával végezte el. Schickard 1623-ban két, Keplernek írott levelében beszámolt a készülékről, amelyben így számolt be róla: „az összeadás és kivonás mûveletét teljesen, a szorzást és az osztást részben automatizálta”, illetve: „az adott számokkal automatikusan számol: összead, kivon, szoroz és oszt. Bizonyára örülne, ha látná, hogyan gyűjti össze [a gép] a tízes és százas maradékokat, vagy kivonáskor hogyan vesz el belőlük…”. Az első levél 1623. szeptember 20-án, a második 1624. február 25-én kelt. E leveleket 1957-ben találták meg, és a bennük lévő leírások alapján 1960-ban az IBM elkészítette a gép működő modelljét. A számológép működési elve híven követte a John Napier (1550 - 1617) által készített úgynevezett „Napier-csontok” számolási eljárásait. A részeredményeket számtárcsákon tárolta, a túlcsordulást egy kis csengő megszólaltatásával jelezte.
1631-ben Keplerrel közös tanítójuk, Michael Mästlin csilagászprofesszor halálakor Schickardot nevezték ki utódjának. Komoly térképészeti munkásságot is kifejtett, 1614-ben új, a korábbiaknál jóval egyszerűbb mérési módszereket fejlesztett ki, valamint elkészítette az addigiaknál jóval pontosabb, a Württenbergi Hercegségeket ábrázoló térképeket. E térképek zöme is megsemmisült, mindössze kettő maradt fenn.
1635-ben a harnmincéves háború következtében Tübingenben komoly pestisjárvány pusztított, egy éven belül mintegy 1500 helyi lakos halt meg. Az egész Schickard család meghalt, Wilhelm Schickard 1635 októberében halt meg, két nappal fia előtt.
A Hold egyik kráterét róla nevezték el.
[szerkesztés] Források
A fizika kultúrtörténete
Based on work by