William Harvey
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
William Harvey (Folkestone, 1578. április 1. – Hampstead, 1657. június 3.) angol orvos, sebész, anatómiatanár.
Legfontosabb érdeme, hogy elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét. Ezzel voltaképpen továbbfejlesztette a spanyol orvos, Miguel Serveto gondolatait, valamint a René Descartes befejezetlen írásában, Az emberi test leírásában (La desctription du corps humain) foglaltakat, mely szerint a vénák és az artériák tápanyagot szállító csövek az emberi testben. Sokak szerint egyébként Serveto és Descartes eredményei csupán a korai arab orvostudomány, különösen ibn Nafisz munkájának újrafelfedezése és kiterjesztése, aki már a 13. században kidolgozta az artériák és a vénák működésének elveit.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai évei, tanulmányai
William Harvey az angliai Folkestone-ban született, tanulmányait sorrendben az alábbi iskolákban végezte: The King's School, Canterbury, Gonville and Caius College, ahol 1597-ben baccalaureusként végzett, majd 1602-ig Fabriciusnál tanult a padovai egyetemen. Miután visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Brownt, I. Erzsébet királynő udvari orvosának lányát. 1609-ben a londoni Szent Bertalan kórház orvosa lett (1643-ig), 1629-ben I. Károly utasítására csatlakozott Lennox hercegéhez, elkísérve őt európai utazásaira. Az angol polgári forradalomban követte Károlyt Oxfordba, és ott tartózkodott a város elestéig, 1643-ig.
[szerkesztés] Az új vérkeringési modell
Harvey 1616-ban tette közzé a vérkeringést illető felfedezését, erről szóló munkáját pedig 1628-ban jelentette meg Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai esszé a vér és a szív mozgásáról az állatokban) címmel. Munkájában a tudományos módszertan alapján bizonyította, hogy a szív pumpálja a a folyamatos körforgásban lévő vért a testben, és mint ilyen, zárt rendszert alkot.
Eredményei ellentmondtak a Galénosz által kidolgozott és széles körben elfogadott elméletnek, aki különbséget tett vénás (sötétvörös), és a a vénásnál világosabb és hígabb artériás vér között, melyeknek eltérő funkciót tulajdonított. A vénás vér elképzelése szerint a májból ered, az artériás pedig a szívből, s e két szervből jut el a test minden részébe. Ibn Nafisz eredményeit pontosan Galénosz elmélete miatt nem vették sokáig figyelembe.
[szerkesztés] Embriológia
Harvey pályája későbbi szakaszában embriológiai kutatásokat is folytatott. Erről szóló munkája az 1651-ben megjelent De Generatione (A nemzésről). Támogatta az arisztotelészi elméletet, miszerint az embrió fokozatosan alakul ki, és a korai stádiumban nem rendelkezik a kifejlett egyed jellemzőivel. Feltételezte egy emlőstojás létét is, és őzek tucatjait boncolta fel a Hampton Court-i királyi vadászparkban, abban a hiábavaló reményben, hogy sikerül találnia egyet.
[szerkesztés] Harvey munkájának kritikája
Harvey elképzeléseit végül még élete során elfogadták, noha a De Motu Cordis megjelenése után számos betegét elvesztette. Munkáját támadás érte Jean Riolan részéről, aki Opuscula Anatomica (1649) című, tanulmánynak álcázott vitairatában vonta kétségbe Harvey eredményeit. Harvey Exercitatio anatomica de circulatio sanguinis (Esszé a vérkeringés anatómiájáról, 1649) című művében védi meg állításait, melyben azt állítja, hogy Riolan álláspontja ellentmond a tapasztalati bizonyítékoknak. Harvey orvosi tekintélye a támadás ellenére sem rendült meg, I. Jakab (1618-1625), majd I. Károly (1625-1647) udvari orvosa volt, 1615-től a Royal College of Physicians anatómiatanára. Marcello Malpighi később bizonyította Harvey elképzeléseinek helyességét, noha ő maga nem tudta elkülöníteni a hajszálerek hálózatát, így csak elméletben tudta leírni azt a folyamatot, melynek során a vár az artériákból a vénákba jut.
Harvey felfedezésének azonban kevés hatása volt a korabeli általános orvosi gyakorlatra. Az érvágás, mely Galénosz helytelen elképzeléséből származott, továbbra is népszerű gyakorlat maradt, még azután is, hogy Harvey elképzeléseit elfogadták. Munkája másokat viszont arra sarkallt, hogy megvizsgálják a kutatásai által felvetett kérdéseket, és felélesszék a Nafisz, ibn Szina és Rhazesz által képviselt arab orvostudomány hagyományait.
Based on work by