Ábel Jenő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ábel Jenő (Pest, 1858. július 24. – Budapest, 1889. december 13.): klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1882).

[szerkesztés] Munkássága

A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1877-ben doktori diplomát szerzett, majd hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1879 után Budapesten előbb gimnáziumban, majd egyetemen tanított. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Nagy jelentőségűek a magyarországi humanizmus történetére, a középkori latin irodalomra és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos klasszikus (antik és reneszánsz kori) szöveg kiadása fűződik a nevéhez.

[szerkesztés] Főbb művei

• Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz. Budapest, 1880);
• Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon (Budapest, 1880);
• Egyetemeink a középkorban (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz., Budapest, 1881);
• A homeroszi Demeter-Hymnusról (Bp., 1885);
• Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia (posztumusz kiadvány Hegedűs István kiegészítéseivel, Budapest, 1903).

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Magyar Életrajzi Lexikon