Ének Ullikummiról
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ének Ullikummiról, a Kr. e. XV. század körül keletkezett hettita mitológiai eposz, a Kumarbi-mítoszok témaköréből. Az egyik legterjedelmesebb és legépebben fennmaradt hettita költemény. Három táblára -fejezetre- tagolódik, így kezdődik: „Kumarbit énekelem, az istenek atyját", főhőse azonban nem Kumarbi, a trónjától megfosztott isten, hanem fia, Ullikummi, s tárgya Kumarbi és Ullikummi harca a Viharisten (itt Tesub) ellen a hatalom visszaszerzéséért. A három tábla cselekménye:
Első tábla: Kumarbi egy sziklával nemzette Ullikummit (lásd: Wasitta terhessége című eposz), s megszületése után a sorsistenek adnak nevet neki (neve magyarul kb. annyit tesz: „Kummi elpusztítója"), és apja kérésére elrejtik az eget és földet tartó óriás, Upelluri vállán, hogy Tesub ne vegye észre. Enlil rájön, hogy a kőzet-testű gyermek rendeltetése a Tesub elleni harc, de nem avatkozik bele a dolgok menetébe. 15 nap alatt az Upelluri vállán rejtőző Ullikummi megnő, már az egekig ér, észreveszi őt a Napisten, és szól Tesubnak.
Második tábla: Tesub és nővérei -Istar és Tasmisu- elmennek a Hazzi hegyhez (Mons Casius, a Földközi-tenger partján) megnézni a szörnyeteget, Ullikummit. Tesub megijed, Istar buja bájai (az eposz e motívumával rokonítható a Hedammu-mítosz csábítási jelenete) pedig hatástalanik, lévén Ullikummi felnövekedése előtt süket és vak. Az istenek sírva távoznak, és viharral, villámmal akarják legyőzni Ullikummit.
Harmadik tábla: az istenek harcra kelnek Ullikummi ellen, de nem bírnak vele: a szörnyeteg már Kummiját fenyegeti és Tesub feleségének rontást hozó pillantásai sem ártanak neki. A viharisten, végső bukása előtt a varázslat és a tudás istene, Éa segítségét kéri. Éa Upellurinál érdeklődik Ullikummi felől, a világóriás azonban az egész harcból csupán annyit érzékekrl, hogy kissé elzsibbadt a jobb válla. Ea felismeri a szörnyeteget, az ősi istenekhez fordul és elkéri tőlük azt a sarlót, amivel ők hajdanán elválasztották egymástól az eget és a földet. Elvágja talajától Ullikummit, az elveszíti erejét, és a támadásba lendülő istenek végül teljes diadalt aratnak.
Az eposz tulajdonképpen az Égi királyság folytatása. Tulajdonképpeni cselekményét a szereplők dialógusai hordozzák, a leíró részek száma csekély.