Éter
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A címszó szerves vegyületekre értve az Éter (kémia) név alatt található.
Az éter egy, a XIX. században bevezetett hipotetikus közeg, amiben az elektromágneses hullámok terjednek. Ez abból adódott, hogy minden hullámnak szüksége van valamilyen közvetítő közegre (ilyen például a hang esetében a levegő). Az akkori fizikusok az étert szorosan az abszolút térhez kapcsolták. Az éter az egész teret kitölti, ahhoz viszonyítják az abszulút sebességet, az időt.
A fénysebességből meg lehetett határozni az éter rugalmassági modulusát. Ez szerint az éter egy hihetetlenül kemény közeg, másrészt a bolygók szemmel láthatólag zavartalanul mozognak benne. Ezek a nehézségek ellenére is az éter elmélete sokáig fenntartotta magát.
Az éter végleges bukását végül is három kísérlet három különböző módon értelmezendő eredménye okozta:
- a Michelson-Morley kísérlet szerint a Föld magával ragadja az éter egy részét, vagyis a Földnek az éterhez viszonyított sebessége nulla
- a csillagok aberrációja szerint a Föld mozog az éterhez képest
- a Hippolyte Fizeau által végzett kísérletek – a fénysebesség meghatározása folyó vízben – szerint a mozgó közeg csak részben viszi magával az étert
Albert Einstein munkája a speciális relativitásról végül teljesen elveti az étert, és vele együtt az abszolút tér fogalmát is.
Based on work by