Föld

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Föld

A Föld képe, ahogyan az Apollo 17-ről látták.

Pályaadatok

Aphélium távolsága:

152 097 701 km
(1,016 710 333 5 CsE)

Perihélium távolsága:

147 098 074 km
(0,983 289 891 2 CsE)

Fél nagytengely:

149 597 887,5 km
(1,000 000 112 4 CsE)

Fél kistengely:

149 576 999,826 km
(0,999 860 486 9 CsE)

Pálya kerülete:

924 375 700 km
(6,179 069 900 7 CsE)

Pálya excentricitása:

0,016 710 219

Min. pályamenti sebesség:

29,291 km/s
(105,448 km/h)

Átl. pályamenti sebesség:

29,783 km/s
(107,218 km/h)

Max. pályamenti sebesség:

30,287 km/s
(109,033 km/h)

Inklináció:

0
(7,25° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:

348,739 36°

Perihélium szöge:

114,207 83°

Holdak:

1 (a Hold)

Fizikai tulajdonságok

Ellipticitás:

0,003 352 9

Átlagos sugár:

6 372,797 km

Egyenlítői sugár:

6 378,137 km

Poláris sugár:

6 356,752 km

Aspektus arány:

0,996 647 1

Egyenlítői kerület:

40 075,02 km

Délkör kerülete:

40 007,86 km

Átlagos kerület:

40 041,47 km

Felszín területe:

510 065 600 km²

Szárazföld területe:

148 939 100 km² (29,2 %)

Víz területe:

361 126 400 km² (70,8 %)

Térfogat:

1,083 207 3·10¹² km³

Tömeg:

5,9742·10²⁴ kg

Átlagos sűrűség:

5 515,3 kg/m³

Felszíni gravitáció:

9,780 1 m/s²
(0,997 32 g)

Szökési sebesség:

11,186 km/s (≅39 600 km/h)

Sziderikus forgásidő:

0,997 258 nap (23,934 h)

Forgási sebesség:

465,11 m/s

Tengelyferdeség:

23,439 281°

Az északi pólus rektaszcenziója:

0° (0 h 0 min 0 s)

Deklináció:

+90°

Albedó:

0,367

Felszíni hőm.:
Kelvin
Celsius

min	átl.	max
185 K	287 K	331 K
-88,3 °C	14 °C	57,7 °C

Atmoszféra

Felszíni nyomás:

101,3 kPa (tengerszintnél)

Összetevők:

78,08% nitrogén
20,94% oxigén
0,93% argon
0,038% szén-dioxid
nyomokban vízpára (a klímával változik)

A Föld a Naptól számított harmadik bolygó. A Naprendszer legnagyobb földtípusú bolygója, és az egyetlen égitest, melyről a modern tudomány elfogadja, hogy életet hordoz. Nagyjából 4,5 milliárd éve jött létre, és nem sokkal utána már körülötte keringett a Hold.

A jelképe egy keresztet tartalmazó kör, melyben a kereszt a meridiánt és az egyenlítőt jelképezi; egy változatában a kereszt a kör felett van (Unicode: ⊕ és ♁).

[szerkesztés] A Föld alakja

A Föld alakját két fizikai erő határozza meg: az általános tömegvonzás, amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, és a centrifugális erő, amely a Föld forgómozgásának eredménye. Hidrosztatikus egyensúlyi alakként forgási ellipszoid jön létre. A magashegységek és a mélytengeri árkok arra vallanak, hogy – legalábbis egyes vidékeken – a földkéreg nincs hidrosztatikus egyensúlyban. Elméleti földalak a geoid, amelynek felszíne egybeesik a közepes tengerszinttel és függőón segítségével határozható meg, mert a geoid annak függőleges irányára mindig merőleges. A földi ellipszoid kifejezés közelítésként használatos, ezt nevezik normális földalaknak, ha ennek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha a a Föld egyenlítői és b a sarkokon mért sugara, akkor f = (a-b)/a adja meg az ellipszoid lapultságát. A szocialista országok földmérése a Kraszovszkij-ellipszoidra vonatkozik, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által elfogadott értékeket több földközeli mesterséges bolygó pályájának mérései alapján számítják. A közepes földsugár, R = (a²/b)1/³, meghatároz egy gömböt, amelynek ugyanaz a köbtartalma, mint az a és b által meghatározott forgási ellipszoidé. Sok adatot vonatkoztatnak erre az azonos térfogatú gömbre, pl. a φ földrajzi szélességet, szemben a földi ellipszoidra vonatkoztatott ψ geocentrikus szélességgel. A φ földrajzi szélességet mint a PN égi pólusnak a Föld τ érintősíkja fölötti magasságát határozzák meg. Míg a nehézségi erő iránya gömb esetén azonos a sugárral, az ellipszoidnál ez az egyenlítő síkját az M középponttól eltérő $M 1$ pontban metszi. Valamely B megfigyelési pont helyzetét az ellipszoidon a

[szerkesztés] Kialakulása, szerkezete

A Föld nyolc másik bolygótársával, a körülöttük keringő holdakkal, kisbolygókkal, üstökösökkel és meteorokkal, valamint csillagunkkal a Nappal együtt a Naprendszert alkotja. Galaxisunk, a tejútrendszer több mint 100 milliárd csillagból áll.

Az emberiség évezredek óta kutatja a Föld keletkezésének a titkát. Az ókori és középkori tudósuk Istennek tulajdonították a Föld keletkezését. Az 1700-as években a természettudományok fejlődése rohamosan felgyorsult, ennek következtében egyre több elmélet született a Föld keletkezésére vonatkozólag. A mai modern teóriák a régebbi elméletek részleteit is tartalmazzák, miszerint: a Nap és bolygói por- és gázfelhőből alakultak ki. Ez az anyag kb. 4.6 milliárd éve kezdett összehúzódni, forgása felgyorsult. A forgás közben leszakadtak a bolygók anyagai, melyek később bolygókká sűrűsödtek. A középen lévő legsűrűbb felhőből alakult ki a Nap. A többi nagyrészéből a bolygók, köztük a Föld is.

Kezdetben kb. 4,6 milliárd éve a Föld izzó állapotú volt. A különböző rétegek – a gravitáció és a forgás következtében – sűrűségüknek megfelelően gömbhéjakba (geoszférákba) rendeződtek. Három gömbhéjat különböztetünk meg: földkéreg, földköpeny, földmag.

[szerkesztés] Földkéreg

A Föld belső szerkezete a magtól a felső köpenyig

Földünk legkülső része, halmazállapota szilárd. A szárazföldek területén 30-70, átlagosan 35 km vastag, az óceánok alatt vastagsága 6-7 km. A szárazföldi réteg 15-20 km mélységben két részre osztható: a felső fémekben szegény gránitos és szilikátokban szegény, és az alsó fémekben gazdag bazaltos rétegre. Az óceáni kéreg csak bazaltos rétegből áll.

[szerkesztés] Földköpeny

A kéreg alatt található, kb. 2900 km mélységben ér véget. Felső, és alsó köpenyből áll. A felső köpeny legfelső rétege szilárd, az alsó része képlékeny, asztenoszférának nevezzük kb. 75-250 km mélységben.

[szerkesztés] Földmag

A legbelső gömbhéj. Külső és belső magból áll, a külső mag folyadékszerűen viselkedik, a belső mag szilárd.

A földkéreg és a földköpeny felső, szilárd része együtt a kőzetburok, vagy litoszféra. Földünk légköre, tengerei és óceánjai is gömbhéjas elrendezésűek. A levegőburok neve atmoszféra, a vízburok neve hidroszféra. A kéregben, vízben, levegőben élő élőlények együttesen alkotják a bioszférát.