Éva evangéliuma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Éva evangéliuma, görögül: Euangelion Euas. Az apokrif evangéliumok körébe tartozó, a Kr. u. II. században keletkezett ókeresztény mű.
Eredetileg görög nyelven íródott; csak két kis részletr maradt fenn Epiphaniosz „Panarion” című művében szereplő idézetként. Az egyházatya szerző azt kifogásolja, hogy egyesek e művet felhasználják arra, hogy igazolják, a szabad szerelmet, a megszakított közösülést és a sperma rituális elfogyasztását. A töredékekből ítélve a mű az apokalipszisek műfajában szokásos látomás: egy magas hegyen a „magas ember” (az istenség megjelenési formája) kinyilatkoztatást ad a „kicsiny embernek” (az ősi embernek) önmaga és az ember azonosságáról. Az evangélium Évát tekinti a gnózis letéteményesének, s egyben Jézus előképének.
A gnosztikusok számára az Ótestamentum Istene (más néven Yaltabaoth) gonosz, így maga a Sátán is az ő szándékosan megalkotott teremtménye. Eképpen Éva igazságkereső hőssé válik, amikor a Jó és Rossz Tudásának Fájáról eszik, hogy felfedje az igazságot, amelyet a gonosz Isten előle elrejtett – így Éva éppen e módon nyer megváltást, szemben az ortodox kereszténység álláspontjával, amely szerint ez az eredendő bűn forrása.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon
Based on work by