Ókori egyiptomi naptár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Ókori Egyiptom naptára az ókori Kelet legpontosabb naptára volt. Itt vezették be legelőször a 365 napos évet, az i. e. 3. évezred kezdetén. Az óegyiptomi naptárat az a Szoszigenész is ismerte, akinek szakértelme segítségére volt Julius Caesarnak abban, hogy bevezesse a Julián-naptárat, melyen a ma is használatos Gergely-naptár alapszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az egyiptomi naptár és időszámítás története
Az egyiptomiak az éveket nem egy megegyezés szerinti időponttól kezdve számolták. Az 1. és 2. dinasztia idején még emlékezetes eseményekhez viszonyították az időt, majd a kétévenkénti vagyonszámbavétel alapján, mely az Óbirodalom idejének nagy részén az időszámítás alapját képezte. Ez minden fáraó trónra lépésével újrakezdődött. A Középbirodalom óta már nem a kétévenkénti vagyonösszeírásokkal, hanem évenként számolták az időt, szintén minden új fáraóval elölről kezdve, és az adott fáraó uralkodási nevével jelölték, az egyes ránk maradt dokumentumokban tehát ilyenek olvashatók: „Maatkaré hatodik évében”.
Az év eleinte a Nílus áradásával kezdődött, később áttértek egy pontosabb számításra, innentől a Szíriusz csillag (óegyiptomi nyelven Szopdet, görögül Szóthisz) heliakus (napfelkelte előtti) kelése jelezte az új év kezdetét (a gregorián naptár szerint ez kb. július 19-re esett). A Szíriusz ugyanis az áradás előtt hosszabb ideig nem volt látható, majd újra megjelent.
Minden év három, négy hónapos évszakból állt, ezek nevei: ahet („áradás”), peret („sarjadás”), semu „forróság”). Minden hónap három tíznapos dekádból állt. A maradék öt – a római kortól kezdődően a szökőévekben hat – napot (melyet későbbi görög szóval epagomennek, azaz pótnapnak hívtak) a naptár végéhez adták hozzá, semu utolsó napja és az új év első napja közé. E napokon ünnepelték Ozirisz, Hórusz, Széth, Ízisz és Nephthisz születésnapját.
A tizenkét hónapnak saját neve is volt, de ezeket ritkán írták ki, inkább számozták őket, és az egyes dátumokat úgy adták meg, hogy pl. Peret évszak első hónapjának 17. napja. A hónapok neve óegyiptomi és kopt formában:
| Ahet I. | Dzsehuti | Thot | Peret I. | Ta'abet | Tübi | Semu I. | Penhonszu | Pakhónsz | ||
| Ahet II. | Penipet | Paophi | Peret II. | Penpamehir | Mehir | Semu II. | Peninet | Pauni | ||
| Ahet III. | Hutheret | Athür | Peret III. | Penimenhotep | Phamenóth | Semu III. | Ipepiheb | Epiphi | ||
| Ahet IV. | Kaherheb | Khoiak | Peret IV. | Penrennuti | Pharmuthi | Semu IV. | Uprenpet | Meszoré |
A napot 24 órára osztották, de az órák hossza változó volt, mivel az éjszaka és a nappal is 12 órából állt. Az éjszakai órákat a csillagok állása alapján állapították meg. A 18. dinasztia korának elején egy Amenemhat nevű csillagász vízórát készített, mely a hónapoknak megfelelően mutatta az órák hosszát.
Mivel egy napév 1/4 nappal hosszabb az egyiptomi évnél, az egyiptomi év ún. mozgóév volt, a naptári év csak 1460 évenként egyszer esett egybe a csillagászati újévvel, a Szíriusz heliakus kelésével. Ennek az 1460 évnek az elnevezése a szaknyelvben a Szóthisz-periódus.
III. Ptolemaiosz idejében, i. e. 238-ban megpróbálták megreformálni a naptárat és minden negyedik évben beiktatni egy szökőnapot, a hagyománytisztelő egyiptomiak azonban ezt egészen a római uralom koráig nem voltak hajlandóak elfogadni.
A mai egyiptológusok számára az ókori események kronológiájának felállításában segítségére lehet a Szóthisz-periódus, azonban csak egyetlen olyan évről maradt fenn említés, amikor egybeesett a csillagászati és a naptári év: Censorinus De die natali című művében maradt ránk a 139. év. A kronológia felállítását azonban nehezíti, hogy nem teljesen tisztázott, hol jegyezték fel a Szíriusz első megjelenését, az egyiptomi történelem egyes szakaszaiban más-más város töltött be jelentős szerepet, ezek földrajzi szélességtől függően pedig több nap eltérés is lehet a lehetséges dátumok között. A Középbirodalom kronológiájának felállításában az illahuni papiruszok segítenek, melyek megemlítik, hogy III. Szenuszert 7. uralkodási évében peret 4. évszaka 15. napján látták először felkelni a Szíriuszt, míg az Újbirodalomnál az Ebers-papirusz nyomán indulhatunk el, mely szerint I. Amenhotep uralmának 9. évében semu évszak 3. hónapjának 9. napjára esett a csillagászati újév.
Az egyiptomiak ismerték a holdnaptárt is, az éveket kis- és nagyévekre osztották aszerint, hogy 12 vagy 13 újhold volt bennük.
[szerkesztés] A naptár a mítoszokban
A Plutarkhosz tollából ránk maradt Ozirisz és Ízisz-legenda szerint Ré, mikor tudomást szerzett gyermekei, Geb és Nut szerelméről, megátkozta őket, és azt mondta, ne legyen az évnek olyan napja, amikor Nut megszülhetné gyermekeiket. Nut azonban kockajátékban elnyerte minden nap hetvened részét Thottól, ezekből öt újabb napot alkotott, és ez az öt nap lett az öt isten születésnapja. (Plutarkhosz más történetírókhoz hasonlóan az egyiptomi isteneket görög isteneknek próbálta megfeleltetni, és Nutot, Gebet és Thotot Rhea, Kronosz és Hermész néven említi.)
A Szíriusz csillag egyiptomi neve, a Szopdet éleset jelent óegyiptomiul (nőnemben). Szopdetet egyben istennőként is tisztelték.
Az órákat óraistennők személyesítették meg. Az, hogy ki milyen órában született, hitük szerint meghatározta egész további sorsát.
Az egyiptomiak úgy tartották, az éjszaka tizenkét órájában Ré a napbárkán hajózva áthalad az alvilág régióin. Ezeket tizenkét kapu választja el egymástól, melyeket tűzokádó kígyók őriznek. Rének ezeket le kell győznie, hogy az alvilágon áthaladva újjászülethessen. Ré utazásának leírása az Amduat-könyvben és a Kapuk Könyvében maradt ránk.
[szerkesztés] A naptár jelentősége a mindennapi életben
Újéév napját az egyiptomiak tep renpetnek, „az év fejé”-nek nevezték, és megünnepelték. Rituálisan megfürödtek az áradó Nílusban, és áldozatot mutattak be őseiknek és az isteneknek is (neheb kau).
A naptárban voltak szerencsés és baljós napok, a legteljesebb fennmaradt naptárdokumentumban, az ún. kairói naptárban a szerencséseket három nefer („szép”, „jó”) hieroglifával, míg a balszerencséseket az aha („küzdelem”) jellel jelölték. Egy nap mindkét hatás is érvényesülhetett. A napok szerencsés vagy baljós voltát az határozta meg, hogy a mitológia szerint milyen esemény történt az adott napon. Ennek megfelelően sok naphoz előírások, tanácsok tartoznak, valamint előrejelzések az aznap született emberek életével kapcsolatban.
Az asszuáni gát felépítése véget vetett a Nílus évenkénti áradásának, így a természeti jelenség, melynek mai naptárunk őse köszönhette születését, már nem megfigyelhető.
[szerkesztés] Források
- Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-497-2. ISSN 1218-9855.), p. 265.
- „A végtelenség kezdete”: Szerencsés és szerencsétlen napok egy óegyiptomi naptárban a mitológia tükrében. A kairói 86637. sz. papirusz és Abd el-Mohsen Bakir publikációja alapján fordította, jegyzetekkel és kommentárral ellátta Vanek Zsuzsanna. (Budapest, Mahler Ede Művészettörténeti Kör és a Szikomor Alapítvány, 2001) ISBN 963 00 9052 X
- Plutarch: Isis and Osiris (angol)
Based on work by