Örmény Katolikus Egyház

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Keleti katolikus egyházak
Név:	Örmény Katolikus Egyház
Saját név:
Vezető:	XIX. Nerses Bedros
Vezető rangja:	pátriárka-katolikosz
Tagság:
Nyelv:	örmény
Fő terület:	Örményország, Szíria, Libanon, Franciaország, USA
Szertartás:	örmény
Rómához csatlakozott:	1742
Eredetileg:	Örmény Apostoli Ortodox Egyház
Székhely:	Bejrút, Libanon
Honlap:	http://www.armeniancatholic.org/

Az örmény és római katolikus egyház közötti kapcsolat és közeledés csúcsát jelentett a 1439-es Firenzei Zsinat. Történelmi eseménynek számít, hogy 1439. november 22-én IV. Jenő pápa, nyolc bíboros, öt érsek, harmincöt pap, huszonöt apát és két örmény pap, Serkis és Tamás aláírták az uniós formulát, amellyel akkori felfogás szerint visszatértek a katolikus egyház berkeibe. Az unió azonban csak addig tartott, amíg az örmény területek a római egyházat képviselő Genova hatalma alatt voltak, és elhidegült a viszony, amikor a mamelukok elárasztották az országot. Mindez talán azt bizonyítja, hogy a firenzei uniónak csupán politikai jelentősége volt, és nem mély vallási meggyőződésből született. 1475-ben a katholikoszátus újra elszakadt Rómától és a katolikus örményeknek nem volt saját püspökségük. A pápa ezért 1650-ben megalapította az Örmény Kollégiumot, aminek jelenlegi jogutódja az 1893-ban XIII. Leó által alapított Leoninum (Pontificio Leonino Collegio Armeno).

A Firenzei Zsinaton azonban történt egy olyan esemény is, amelynek közvetett eredménye az örmény katolikus hierachia megszületése a galiciai területeken, ahová az örmények Ani pusztulása után jutottak. Templomuk, székesegyházuk volt, ami a szovjet rendszer alatt raktárként szolgált és jelenleg is igen lepusztult állapotban van. A lembergi (ma Lviv, Ukrajna) örmény katolikus hierarchia megszületését az is meghatározta, hogy 1439. december 15-én a korábbi uniós egyezménytől teljesen függetlenül a lembergi Gergely püspök aláírta a Rómával való “egyesülést”, amely G. Hofmann történész szerint a későbbi unió “prelúdiuma” volt. 1630-ban ui. Toroszovics Miklós lembergi érsek aláírta az egyesülést, amit a Barberini pápa, VIII Orbán pápa 1635-ben megerősített. Örmény katolikus szempontból az 1630-as esztendő azért meghatározó, mert ez az örmény katolikus hierarchia és egyház megszületésének igazi dátuma.

Az örmény katolikus hierarchia kialakulásában jelentős esemény a XIV. Benedek által az 1742. november 26-ai konzisztóriumon létrehozott örmény katolikus pátriárkátus, melynek első pátriárkája az Aleppóból Libanonba menekülő Abraham Ardzivian, aki később I. Péter nevet vette fel (1742-1749). A Bolognai Egyetem könyvtárában négy értékes örmény evangélium található, amely egyértelműen bizonyítja a pátriárka pápa-hűségét: “Jézus Krisztusnak örmény nyelvű és az örmény idő szerint 593-ból, vagyis 1144-ből származó négy szent evangéliumát, amelyet nem sokkal ezelőtt a mezopotámiai Edesszában lévő Szír Szent Efrém kolostorban egy ólomdobozban az oltár alatt találtak meg, Péter Ábrahám Neser, Ciliciai örmény pátriárka ajándékozza nagy jótevőjének, Őszentsége XIV. Benedek pápának az úr 1743. esztendejében”. A két személy közötti kapcsolat meghittebb volt, és kapcsolatuk jobb jövő ígért, mint a Firenzei Zsinat uniója. A pártiárkátus székhelye a biztonságot ígérő libanoni hegyekben, Harisszában volt, majd 1749-től néhány kilométerrel távolabb Bzommárba kerülét át, ami jelenleg is XIX. Nerses Péter székhelye. Bzommar fennhatósága alá tartozott Cilicia, Szíria, Palesztina és Egyiptom. Róma tulajdonképpen minden püspökséget alárendelt neki, kivéve Isztambult, ahol a korábban latin fennhatóság alá tartozó örmények az 1750-es években egy saját vikáriust kaptak, aki azonban továbbra is a latin apostoli helynök fennhatósága alá tartozott. 1830-ban azonban az örmények egy önálló érsek-primást választottak, és ezzel kiszakadtak a latin fennhatóság alól, ugyanakkor azonban a ciliciai pátriárkához sem tartoztak. Így de facto három örmény katolikus hierarchia létezett egy időben: Lembergben, Isztambulban és Bzomárban.

A kritikus helyzet a két utábbi kapcsán merül fel és csak 1866-ban változott, amikor IX. Hassun Péter fennhatósága alatt Konstantinápoly székhellyel sikerült egyesíteni őket. Bizonyos nehézségek miatt (laikusok egyházi ügyekben való túlzott beavatkozásása, az egyház anyagi ügyeinek kezelése) a konstantinápolyi pátriárka széke elhagyására kényszerült, és Rómába menekült, ahol 1911-ben egy örmény katolikus szinódust hívtak össze. Itt rendeződött az örménység hierarchia helyzete.

A helyzet azonban továbbra sem volt megoldott. Az 1915-ös népírtás ui. 17 püspökség megszűnését eredményezte, és a török kegyetlenség a klérus 50%-ának halálát okozta (legkiemelkedőbb közülük boldog Maloyan Ignác mardini érsek, akit 2001-ben emelt oltárra II. János Pál pápa). Így mindössze három örmény katolikus egyházkerület maradt fenn keleten: Konstantinápolyban, az egyiptomi Alexandriában és Aleppóban. Az örmény hierarchia 1928-ban egy újabb szinódusra gyűlt össze Rómában (emléktábláját a római örmény templom örzi), ahol megszületett a jelenlegi “nyugati” örmény pátriárkátus. Ekkor a pátriárkátus székhelye végérvényesen Beirútba került (Bzommar). A pátriárkátus magába foglal négy érsekséget (Bejrút, Bagdad, Aleppó és Konstantinápoly), két püspökséget (Damaszkusz és Jeruzsálem), és vannak pátriárkális kormányzóságok is (Ispahan, egyiptomi Alexandria, Kamisli, Görögország).