Libanon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Mottó: | |||||
 |
|||||
| Hivatalos nyelv | arab | ||||
| Beszélt nyelvek | arab, francia, angol, örmény | ||||
| Főváros | Bejrút | ||||
| Elnök | Émile Lahoud | ||||
| Miniszterelnök | Fuad Siniora | ||||
| Terület - Teljes - ebből víz |
166. 10.452 km² 1,6% |
||||
| Népesség
|
127.
|
||||
| Függetlenség | 1943. november 22. | ||||
| Pénznem | Libanoni font (LBP) |
||||
| Időzóna | UTC +2 (NYISZ: UTC +3) | ||||
| Himnusz | Koullouna Lilouataan Lil Oula Lil Alam | ||||
| Nemzeti jelkép | Libanoni cédrus | ||||
| TLD | .lb | ||||
| Hívószám | +961 |
||||
 |
|||||
Libanon (hivatalosan Libanoni Köztársaság) egy ország a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjánál. Északon és keleten Szíria, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a télen hóborította Libanoni-hegység uralja. Legmagasabb pontja: Qarnat as Sawda, 3083 m. Főbb folyói: Orontes, Litáni.
[szerkesztés] Története
Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája majdnem 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. A Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (pl. Karthágó). Tőlük származik a legrégebbi ismert 24 betűs ábécé.
Fönícia hűbéresi viszonyt tartott fent az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e-i első században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.
A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Habár a 12. század végére megszűnt a keresztény uralom a Szent Földön, Libanon területe csak a 13. század végére került újra arab kézre. Ezután különböző iszlám uralkodók harcoltak a területért, amíg az Oszmán Birodalom meg nem szilárdította uralmát a Földközi-tenger keleti medencéjében (Lepantó). A libanon kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben.
Az I. világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szírához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.
...
A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott. A szembenálló felek 1989-ben egyeztek meg (Taífi Egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban, az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16.000 szíriai katona állomásozott.
Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlamenti elnökit síita muzulmán vallású személy tölti be.
2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a kb. 25 km széles falangista milicisták által ellenőrzött ütközőzónát.
Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafik Hariri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken ("cédrus forradalom") követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt ex-miniszterelnök fiának, Szaad Haririnek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.
2006. július 12-én, miután a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt elraboltak, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait, valamint egyéb létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul többezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A harcok első heteit elszórt határmenti harcok és kölcsönös rakétatámadások jellemezték, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait többezer ENSZ-békefenntartó,ill. a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány, ill. a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libannonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több, mint ötmilliárd dolláros kár érte.
[szerkesztés] Gazdaság
Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. A kilencvenes években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpraállítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. Ásványkincsekben szegény ország, ipara fejletlen (textil-, élelmiszeripar). Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott. A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termékek között megemlítendő a banán, a szőlő, az alma, a körte. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg.
[szerkesztés] Népesebb települések
Libanon legnépesebb települései (2004-ben):
- Bejrút: 1 185 300 fő
- Tripoli: 215 500 fő
- Sayda: 150 900 fő
- Sur: 118 500 fő
- an-Nabatiyat-at-Tahta: 90 500 fő
[szerkesztés] Népessége
A népeség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A vallási térkép már sokkal színesebb:
- muzulmán 59,7% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
- keresztény 39% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
- egyéb 1,3%.
Hivatalosan 17 vallási felekezet van elismerve.
[szerkesztés] Közlekedés
Az ország vasúthálózatának 401 km, közúthálózatának 7300 km a hossza. Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Libanon.lap.hu (linkgyűjtemény)
- Libanon térkép
| A világ országai | Ázsia | |
| Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína (Hongkong és Makaó) | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam | |
| Függő területek: Akrotiri és Dhekelia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek | |
| Vitatott státuszú területek: Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan | |
| Arab Liga |  |
|---|---|
| Algéria | Bahrein | Comore-szigetek | Dzsibuti | Egyesült Arab Emírségek | Egyiptom | Irak | Jemen | Jordánia | Katar | Kuvait | Libanon | Líbia | Marokkó | Mauritánia | Omán | Palesztina | Szaúd-Arábia | Szíria | Szomália | Szudán | Tunézia | |
Based on work by