Úr és szolga
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Úr és szolga (modern cím), akkád nyelvű irodalmi mű, dialógus egy szolga és az ura között. Feltehetőleg az i. e. 13. században keletkezett.
Az úr minden parancsa a „Szolga, érts velem egyet!" felszólítással kezdődik (ez, minthogy egyben kezdősor is, akkádul amű címét adja: Ardu mitanguranni), a szolga érvekkel támasztja alá ura szándékának igazát, ám a következő parancsra annak ellenkezőjét is. Párbeszédük az élet szinte minden területét érinti: udvari szolgálat, evés-ivás, vadászat stb. Az élet teljes skálája megjelenik, de szatírikus formában, amely mindent teljes értéktelenségre szállít le. A szatíra nem az urat vagy szolgáját támadja, hanem a világot, annak értelmetlen valóságát. Az úr szándékai igennel és nemmel az emberi választás két ellentétes lehetőségét fogják össze, olyan értékeket, amelyek önmagukban is kitölthették egy ember életét. A műforma, a minden összekötő szöveg vagy epikum nélkül egymásnak szegeződő dialógusok és az ellentétes végletek közt csapongó szolgai helyeslés nem hagynak kétséget afelől, hogy a közös nevező a semmi, a halál.
- „...Mégsem szolga! Megöllek téged,
- magam előtt küldlek!
- -De uram sem él még három napot utánam!"
E szavakkal zárul a költemény, az akkád irodalom egyetlen tiszta dialógusa.
A mű az akkád költészet legnagyobb értékei közé tartozik. Az i. e. 2. évezred végének töprengő, a sorssal viaskodó gondolati lírája (lásd még Ludlul bél némeqi, illetve Szaggil-kínam-ubbib) e költeményben éri el a csúcspontját.
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by