Ludlul bél némeqi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ludlul bél némeqi, akkádul: Hadd magasztaljam a bölcsesség urát, a Kr. e. II. évezred második felében keletkezett akkád nyelvű költői mű. A szöveg első személyben egy bizonyos Subsi-mesré-Sakkanról, egy magas rangú udvari méltóságról szól. A költemény az akkád irodalom történetében az első, amely filozófiai síkon, tehát nem egy már kialakult mítosz átformálásával, netán elutasításával, hanem direkt gondolatisággal juttatja kifejezésre a vallásos hit és világkép válságát. Filozófiai líra, amely a műfaj történetének kezdőpontján önéletrajzi cselekménysort választ hordozóul.
A jámbor, igaz és erényes főhős beteg lesz, barátai elhagyják és ellene fordulnak, gondviselő istenei védtelenül hagyják, látnok és jós nem segít rajta, környezete olybá veszi, mintha már meghalt volna. Marduk isten azonban közbeavatkozik, álomban jelenik meg a főhős előtt, és az visszatérhet az életbe. Marduk a „bölcsesség ura", s e kifejezés nem csak varázstudományára vonatkozik, hanem jelzi a bölcselet fontosságát is, e tekintetben több szokványos magasztaló jelzőnél. A lírai hős sorsa mélypontján kétségbevonja, hogy van isteni gondviselés és igazságszolgáltatás. A költemény filozófiai lírája nem elvont eszmében, hanem szuggesztív képekben fejeződik ki. A főhős szenvedése végeérhetetlen és változatos, annál sematikusabb viszont a deus ex machina utáni megbékélés leírása.
A mű maga négy táblára íródott, ezek egyben szerkezeti egységek is. Az akkád költészet legjelentősebb emlékei közé tartozik, közvetlen rokona a Szaggil-kínam-ubbib költeményének. Témája miatt sokan rokonítják a bibliai Jób könyvével, közvetlen előzménye az úgynevezett Sumer „Jób".
Based on work by