A spanyol nyelv igeragozása

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Spanyol nyelv
Helyesírás Ábécé Hangtan Fonetikai átírás Alaktan Igeragozás Voseo Kötőmód Nyelvtörténet Rokon (újlatin) nyelvek
szerkeszt

A spanyol nyelvben az ige (verbo) szótári alakja a főnévi igenév (infinitivo), amelynek végződése alapján az igék három ragozási csoportba tartozhatnak:

• I. igeragozás: -ar (< latin -are) végű,
• II. igeragozás: -er (< latin -ēre/-ĕre) végű,
• III. igeragozás: -ir (< latin -ĕre/-ire) végű igék.

A legnépesebb csoportot az I. igeragozáshoz tartozó (-ar végű) igék alkotják, szintén e csoporton belül van lehetőség új igék képzésére. Az -er és -ir végű igék száma jóval kevesebb, egyúttal ezekhez tartozik a legtöbb rendhagyó ige is.

A negyedik csoportot a személyes névmás visszaható alakjával ragozandó -se végű igék alkotják, amelyekről részleteiben külön szakaszban lesz szó.

Tartalomjegyzék 1 Igemódok és igeidők 1.1 Modo indicativo 1.2 Modo subjuntivo 1.3 Modo imperativo 1.4 Formas no personales 1.5 A szenvedő igeragozás (Voz pasiva) 2 A három igeragozás 2.1 Az I. igeragozás (Primera conjugación): amar „szeretni” 2.1.1 Modo indicativo 2.1.2 Modo subjuntivo 2.1.3 Modo imperativo 2.1.4 Formas no personales 2.2 A II. igeragozás (Segunda conjugación): beber „inni” 2.2.1 Modo indicativo 2.2.2 Modo subjuntivo 2.2.3 Modo imperativo 2.2.4 Formas no personales 2.3 A III. igeragozás (Tercera conjugación): vivir „élni” 2.3.1 Modo indicativo 2.3.2 Modo subjuntivo 2.3.3 Modo imperativo 2.3.4 Formas no personales 2.4 Helyesírási megjegyzések a három igeragozáshoz 3 A -se végű igék ragozása 3.1 Példa a -se végű igék ragozására: lavarse „(meg)mosakodni” 3.1.1 Modo indicativo 3.1.2 Modo imperativo 3.1.3 Formas no personales 4 A simulónévmások használata 5 Rendhagyó igék és típusigék 5.1 A többtövű igék ragozása (Verbos polirrizos) 5.1.1 A ser létige 5.1.2 Az ir „menni” ige 5.2 Az estar és az haber segédigék 5.2.1 Az estar „(valamilyen állapotban/helyzetben) lenni” ige ragozása 5.2.2 Az haber segédige ragozása 5.3 A poder és a tener segédigék 5.3.1 A poder „tud, bír, -hat/-het” ige ragozása 5.3.2 A tener „neki van” (birtokolni) ige ragozása 5.4 Az „o” tövű tőhangzóváltó igék 5.4.1 -ar és -er végű igék 5.4.2 -ir végű igék 5.5 Az „e” tövű tőhangzóváltó igék 5.5.1 -ar és -er végű igék 5.5.2 -ir végű igék 5.6 Az -acer, -ecer, -ocer és -ucir végű igék 5.6.1 A -ducir végű igék 5.7 Az -eer és -uir végű igék 5.7.1 A leer „olvasni” ige ragozása 5.7.2 Az huir „menekülni” ige ragozása 5.8 További gyakori rendhagyó (típus)igék 5.8.1 abrir „kinyitni” és cubrir „(le)fedni” 5.8.2 andar „járni” 5.8.3 caer „esni” 5.8.4 dar „adni” 5.8.5 decir „mondani” 5.8.6 escribir „írni” 5.8.7 hacer „csinálni” 5.8.8 jugar „játszani” 5.8.9 oír „hallani” 5.8.10 poner „tenni, helyezni” 5.8.11 querer „akarni, szeretni” 5.8.12 reír „nevetni” 5.8.13 saber „tudni, ismerni” 5.8.14 salir „kijönni” 5.8.15 traer „hozni” 5.8.16 valer „érni (valamit)” 5.8.17 venir „jönni” 5.8.18 ver „látni” 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Igemódok és igeidők

A spanyolban négy igemód (kijelentő mód, kötőmód, felszólító mód és igenevek) van. Az igeidők közül megkülönböztetünk egyszerű, valamint összetett időket, az utóbbiakat az haber segédige alakjaival és a múlt idejű melléknévi igenévvel képzik. Az igemódok a következő igeidőket tartalmazzák:

[szerkesztés] Modo indicativo

A kijelentő mód a következő igeidőket tartalmazza:

1. Presente (Jelen idő)
2. Pretérito perfecto simple vagy indefinido (Egyszerű befejezett vagy elbeszélő múlt)
3. Pretérito imperfecto (Folyamatos múlt)
4. Pretérito perfecto compuesto (Befejezett múlt vagy közelmúlt)
5. Pretérito anterior (Befejezett régmúlt – ma már nem használatos)
6. Pretérito pluscuamperfecto (Folyamatos régmúlt)
7. Futuro simple/imperfecto (Egyszerű jövő)
8. Futuro perfecto compuesto (Befejezett jövő)
9. Condicional simple (Egyszerű feltételes)
10. Condicional perfecto compuesto (Múlt idejű vagy befejezett feltételes)

[szerkesztés] Modo subjuntivo

A kötőmód bizonytalanság, kétség, kívánság kifejezésére használt igemód. Nevét onnan kapta, hogy mindig valamihez kötődik, és általában alárendelő mondatokban használják. A magyarban valamikor a kijelentő, máskor a felszólító, illetve a feltételes módnak felel meg. A kötőmód igeidői:

1. Presente de subjuntivo (Jelen idő)
2. Pretérito perfecto de subjuntivo (Befejezett múlt)
3. Pretérito imperfecto I-II. de subjuntivo (I-II. folyamatos múlt)
4. Pretérito pluscuamperfecto I-II. de subjuntivo (I-II. régmúlt)
5. Futuro simple vagy imperfecto de subjuntivo (Egyszerű jövő, már csak kifejezésekben használatos)
6. Futuro perfecto compuesto de subjuntivo (Befejezett jövő, ma már nem használják)

A kötőmód folyamatos- és a régmúljátnak két-két ragozása van (ún. -ra és -se végű), a jelentés és a használat szempontjából mindkettő teljesen egyenértékű (a -se végű alak a választékosabb, a -ra végű az elterjedtebb forma).

[szerkesztés] Modo imperativo

A felszólító módnak állító, illetve tagadó sora van:

1. Imperativo positivo (Állító alak: a 2. személyek kivételével megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival)
2. Imperativo negativo (Tiltó alak: megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival)

[szerkesztés] Formas no personales

A negyedik igemódot a személytelen alakok, vagyis igenevek alkotják.

1. Infinitivo simple (Egyszerű főnévi igenév)
2. Infinitivo compuesto (Múlt idejű vagy befejezett főnévi igenév)
3. Gerundio simple (Egyszerű határozói igenév)
4. Gerundio compuesto (Múlt idejű vagy befejezett határozói igenév)
5. Participio (pasado) (Múlt idejű melléknévi igenév)

   Az összetett igeidők képzésénél mindig a participio egyes számú hímnemű alakja használatos. Nem és szám szerint ragozható alakja – értelemszerűen – csak a tárgyas igék múlt idejű melléknévi igenevének van. Bizonyos igéknek van rendhagyó, illetve szabályos participio-ja is, ilyenkor általában a szabályos alakot használják az összetett igeidők képzésére, míg a rendhagyót melléknévként (lásd még a konkrét igék ragozásánál).

6. (Participio activo) (jelen idejű melléknévi igenév)

   A mai igeragozási rendszernek már nem képezi részét, mivel nem minden igénél van meg, s többnyire önállósult melléknév.

[szerkesztés] A szenvedő igeragozás (Voz pasiva)

A szenvedő igeragozás a spanyolban ritkábban használatos, a ser létige + a participio (múlt idejű melléknévi igenév) megfelelő alakjaival képezzük. Példa a szenvedő igeragozásra: Presuntos narcotraficantes fueron capturados. „Kábítoszer-kereskedelemmel gyanúsítottakat fogtak el.”

[szerkesztés] A három igeragozás

Ahol eltér, ott feltüntettük a tú és a vos névmással használt alakokat is. A többes szám második személyű (-is, illetve -d végű) alakot csak Spanyolországban használják, másutt helyette a többes szám harmadik személyű (-n végű) alak használatos a megfelelő harmadik személyű (ustedes) névmással.

(A számozás az előző részekben leírt igeidők számozásával azonos.)

[szerkesztés] Az I. igeragozás (Primera conjugación): amar „szeretni”

[szerkesztés] Modo indicativo

1. amo, amas/amás, ama, amamos, amáis, aman.
2. amé, amaste, amó, amamos, amasteis, amaron.
3. amaba, amabas, amaba, amábamos, amabais, amaban.
4. he amado, has amado, ha amado, hemos amado, habéis amado, han amado.
5. hube amado, hubiste amado, hubo amado
6. había amado, habías amado, había amado, habíamos amado, habíais amado, habían amado.
7. amaré, amarás, amará, amaremos, amaréis, amarán.
8. habré amado, habrás amado, habrá amado, habremos amado, habréis amado, habrán amado.
9. amaría, amarías, amaría, amaríamos, amaríais, amarían.
10. habría amado, habrías amado, habría amado, habríamos amado, habríais amado, habrían amado.

[szerkesztés] Modo subjuntivo

1. ame, ames, ame, amemos, améis, amen.
2. haya amado, hayas amado, haya amado, hayamos amado, hayáis amado, hayan amado.
3. amara/amase, amaras/amases, amara/amase, amáramos/amásemos, amarais/amaseis, amaran/amasen.
4. hubiera/hubiese amado, hubieras/hubieses amado, hubiera/hubiese amado, hubiéramos/hubiésemos amado, hubierais/hubieseis amado, hubieran/hubiesen amado.
5. amare, amares, amare, amáremos, amareis, amaren.
6. hubiere amado, hubieres amado, hubiere amado, hubiéremos amado, hubiereis amado, hubieren amado.

[szerkesztés] Modo imperativo

1. ¡ama! (tú) / ¡amá! (vos), ¡ame!, ¡amemos!, ¡amad!, ¡amen!.
2. ¡no ames!, ¡no ame!, ¡no amemos!, ¡no améis!, ¡no amen!.

[szerkesztés] Formas no personales

1. amar (< latin amare)
2. haber amado
3. amando
4. habiendo amado
5. amado, amada, amados, amadas

[szerkesztés] A II. igeragozás (Segunda conjugación): beber „inni”

[szerkesztés] Modo indicativo

1. bebo, bebes/bebés, bebe, bebemos, bebéis, beben.
2. bebí, bebiste, bebió, bebimos, bebisteis, bebieron.
3. bebía, bebías, bebía, bebíamos, bebíais, bebían.
4. he bebido, has bebido, ha bebido, hemos bebido, habéis bebido, han bebido.
5. hube bebido, hubiste bebido, hubo bebido, hubimos bebido, hubisteis bebido, hubieron bebido.
6. había bebido, habías bebido, había bebido, habíamos bebido, habíais bebido, habían bebido.
7. beberé, beberás, beberá, beberemos, beberéis, beberán.
8. habré bebido, habrás bebido, habrá bebido, habremos bebido, habréis bebido, habrán bebido.
9. bebería, beberías, bebería, beberíamos, beberíais, beberían.
10. habría bebido, habrías bebido, habría bebido, habríamos bebido, habríais bebido, habrían bebido.

[szerkesztés] Modo subjuntivo

1. beba, bebas, beba, bebamos, bebáis, beban.
2. haya bebido, hayas bebido, haya bebido, hayamos bebido, hayáis bebido, hayan bebido.
3. bebiera/bebiese, bebieras/bebieses, bebiera/bebiese, bebiéramos/bebiésemos, bebierais/bebieseis, bebieran/bebiesen.
4. hubiera/hubiese bebido, hubieras/hubieses bebido, hubiera/hubiese bebido, hubiéramos/hubiésemos bebido, hubierais/hubieseis bebido, hubieran bebido.
5. bebiere, bebieres, bebiere, bebiéremos, bebiereis, bebieren.
6. hubiere bebido, hubieres bebido, hubiere bebido, hubiéremos bebido, hubiereis bebido, hubieren bebido.

[szerkesztés] Modo imperativo

1. ¡bebe! (tú) / ¡bebé! (vos), ¡beba!, ¡bebamos!, ¡bebed!, ¡beban!.
2. ¡no bebas!, ¡no beba!, ¡no bebamos!, ¡no bebáis!, ¡no beban!.

[szerkesztés] Formas no personales

1. beber (< latin bibere)
2. haber bebido
3. bebiendo
4. habiendo bebido
5. bebido, bebida, bebidos, bebidas

[szerkesztés] A III. igeragozás (Tercera conjugación): vivir „élni”

[szerkesztés] Modo indicativo

1. vivo, vives/vivís, vive, vivimos, vivís, viven.
2. viví, viviste, vivió, vivimos, vivisteis, vivieron.
3. vivía, vivías, vivía, vivíamos, vivíais, vivían.
4. he vivido, has vivido, ha vivido, hemos vivido, habéis vivido, han vivido.
5. hube vivido, hubiste vivido, hubo vivido, hubimos vivido, hubisteis vivido, hubieron vivido.
6. había vivido, habías vivido, había vivido, habíamos vivido, habíais vivido, habían vivido.
7. viviré, vivirás, vivirá, viviremos, viviréis, vivirán.
8. habré vivido, habrás vivido, habrá vivido, habremos vivido, habréis vivido, habrán vivido.
9. viviría, vivirías, viviría, viviríamos, viviríais, vivirían.
10. habría vivido, habrías vivido, habría vivido, habríamos vivido, habríais vivido, habrían vivido.

[szerkesztés] Modo subjuntivo

1. viva, vivas, viva, vivamos, viváis, vivan.
2. haya vivido, hayas vivido, haya vivido, hayamos vivido, hayáis vivido, hayan vivido.
3. viviera/viviese, vivieras/vivieses, viviera/viviese, viviéramos/viviésemos, vivierais/vivieseis, vivieran/viviesen.
4. hubiera/hubiese vivido, hubieras/hubieses vivido, hubiera/hubiese vivido, hubiéramos/hubiésemos vivido, hubierais/hubieseis vivido, hubieran vivido.
5. viviere, vivieres, viviere, viviéremos, viviereis, vivieren.
6. hubiere vivido, hubieres vivido, hubiere vivido, hubiéremos vivido, hubiereis vivido, hubieren vivido.

[szerkesztés] Modo imperativo

1. ¡vive! (tú) / ¡viví! (vos), ¡viva!, ¡vivamos!, ¡vivid!, ¡vivan!.
2. ¡no vivas!, ¡no viva!, ¡no vivamos!, ¡no viváis!, ¡no vivan!.

[szerkesztés] Formas no personales

1. vivir (< latin vivere)
2. haber vivido
3. viviendo
4. habiendo vivido
5. vivido, vivida, vividos, vividas

[szerkesztés] Helyesírási megjegyzések a három igeragozáshoz

A spanyolban a főnévi igenév végződése (-ar, -er, -ir) előtti mássalhangzók a ragozás során végig megtartják eredeti hangértéküket, így magas és mély magánhangzók változása miatt bizonyos igék helyesírása a következőképpen módosul:

• A -car, -gar, -guar és -zar végű igéknél a ragozás során e hang előtt a c → qu-ra, a g → gu-ra, a gu → gü-re, a z → c-re vált.
• A -cer, -cir, -ger, -gir és -guir, -quir végű igéknél a ragozás során a hang előtt a c → z-ra, a g → j-ra, és a gu → g-re, a qu → c-re változik.

Bővebb információért lásd a spanyol nyelv szócikk → Mássalhangzók szakaszát.

[szerkesztés] A -se végű igék ragozása

A spanyolban számos olyan ige van, amelyeket a személyes névmás visszaható alakjával kell ragozni. Ebbe a körbe tartoznak:

• a valódi visszaható igék (verbos reflexivos), amelyek jelentésükből következően visszahatóak,
• az „álvisszaható” igék, amelyeknek jelentése nem visszaható értelmű, viszont a visszaható névmás használata a jelentést módosíthatja (pl. ir „menni, járni”, de: irse „elmenni”), valamint
• a névmás vonzatú igék (utóbbi kettő együtt az ún. verbos pronominales), amelyeknél a névmás az ige részévé vált (névmás nélküli alakja nem is létezik), pl: arrepentirse „megbánni (valamit)”.

Ezeket az igéket a három rendes igeragozás szerint kell ragozni azzal az eltéréssel, hogy alakjaihoz mindig hozzá kell tenni a visszaható névmást. A névmás általában az igét megelőzi, kivétel a felszólító alak, valamint az igenevek, amelyekhez simulószóként tapad. A felszólító mód többes szám első személyű alakjánál ezen kívül ezen igealak eredeti -s végződése, a Spanyolországban használt második személyű alaknál pedig az eredeti -d végződés kiesik (ennek megfelelően -ir végű igék esetén az -os névmás előtti í-t ékezettel írják).

[szerkesztés] Példa a -se végű igék ragozására: lavarse „(meg)mosakodni”

[szerkesztés] Modo indicativo

1. me lavo, te lavas/lavás, se lava, nos lavamos, os laváis, se lavan.

[szerkesztés] Modo imperativo

1. ¡lávate! (tú) / ¡lavate! (vos), ¡lávese!, ¡lavémonos!, ¡lavaos!, ¡lávense!.
2. ¡no te laves!, ¡no se lave! stb.

[szerkesztés] Formas no personales

1. lavarse (lavarme, lavarte, lavarnos, lavaros) („mosakodni; mosakodnom, mosakodnod” stb.)
2. haberse (haberme, haberte, habernos, haberos) lavado
3. lavándose (lavándome, lavándote, lavándonos, lavándoos)
4. habiéndose (habiéndome, habiéndote, habiéndonos, habiéndoos) lavado
5. lavado, lavada, lavados, lavadas.

[szerkesztés] A simulónévmások használata

Az imperativo positivo, az infinitivo, valamint a gerundio alakjaival a hangsúlytalan személyes névmások simulószóként összevonódnak, aminek következtében számtalan igenév-változat jöhet létre (pl. cántamela, cántennos, cantarte, cantarle, cantarlo, cantársela, cantándome, cantándotela stb.).

• Az összetett igenevek esetén a simulónévmás az haber segédige alakjaihoz járul (pl. habernos visto, habiéndomela cantado stb.)
• A „segédige + főige” szerkezetű kifejezéseknél a névmás a segédige és a főige megfelelő alakjaihoz is tapadhat (pl. poderla cantar vagy poder cantarla, volverlo a ver vagy volver a verlo, estarlo leyendo vagy estar leyéndolo stb.).

[szerkesztés] Rendhagyó igék és típusigék

A spanyolban közel 800 rendhagyó ige van, de túlnyomó részük egy bizonyos típusba sorolható. Vannak persze olyan rendhagyó igék is, amelyek egyszerre több típus jegyeit is hordozzák. Többféle szabálytalan képzési mód létezik, de ezek alapvetően három nagyobb kategóriána sorolhatóak, az alábbiak szerint:

• a tőmagánhangzó váltakozása (ún. tőhangzóváltó igék): o → ue/u és e → ie/i),
• a tő kisebb-nagyobb mértékű változása: pl. sabe „tud” / sepa „tudjon” / supo „tudott”, illetve
• teljes tőváltás: pl. somos „vagyunk” / fuimos vagy éramos „voltunk”.

Általában a rendhagyó igéknek sem minden ragozása rendhagyó: van olyan ige, amelynek mindössze egyetlen rendhagyó alakja van (pl. az escribir „írni” igének csak a múlt idejű melléknévi igeneve, az escrito az egyetlen szabálytalan alakja), illetve van olyan igeidő, amelyben nagyon kevés igének van csak rendhagyó ragozása (pl. az imperfecto de indicativo-ban egyedül az ir, a ser és a ver ige ragozása történik rendhagyó módon).

[szerkesztés] A többtövű igék ragozása (Verbos polirrizos)

Mindössze két ilyen ige van a spanyolban: a ser (létige) és az ir „menni” ige.

[szerkesztés] A ser létige

(a latin esse „lenni” és a sedere „ülni/tartózkodni” összeolvadása)

• Modo indicativo

1. soy, eres/sos, es, somos, sois, son.
2. fui, fuiste, fue, fuimos, fuisteis, fueron.
3. era, eras, era, éramos, erais, eran.
4. he sido, has sido, ha sido, hemos sido, habéis sido, han sido.
5. hube sido, hubiste sido, hubo sido, hubimos sido, hubisteis sido, hubieron sido (nem használják).
6. había sido, habías sido, había sido, habíamos sido, habíais sido, habían sido
7. seré, serás, será, seremos, seréis, serán.
8. habré sido, habrás sido, habrá sido, habremos sido, habréis sido, habrán sido.
9. sería, serías, sería, seríamos, seríais, serían.
10. habría sido, habrías sido, habría sido, habríamos sido, habríais sido, habrían sido.

• Modo subjuntivo

1. sea, seas, sea, seamos, seáis, sean.
2. haya sido, hayas sido, haya sido, hayamos sido, hayáis sido, hayan sido.
3. fuera/fuese, fueras/fueses, fuera/fuese, fuéramos/fuésemos, fuerais/fueseis, fueran/fuesen.
4. hubiera/hubiese sido, hubieras/hubieses sido, hubiera/hubiese sido, hubiéramos/hubiésemos sido, hubierais/hubieseis sido, hubieran/hubiesen sido.
5. fuere, fueres, fuere, fuéremos, fuereis, fueren (nagyon ritkán használják).
6. hubiere sido, hubieres sido, hubiere sido, hubiéremos sido, hubiereis sido, hubieren sido (nem használják).

• Modo imperativo

1. ¡sé! (tú/vos), ¡sea!, ¡seamos!, ¡sed!, ¡sean!.
2. ¡no seas!, ¡no sea!, ¡no seamos!, ¡no seáis!, ¡no sean!.

• Formas no personales

1. ser
2. haber sido
3. siendo
4. habiendo sido
5. sido

[szerkesztés] Az ir „menni” ige

(latin ire)

• Modo indicativo

1. voy, vas, va, vamos, vais, van.
2. fui, fuiste, fue, fuimos, fuisteis, fueron (megegyezik a → ser ige alakjaival).
3. iba, ibas, iba, íbamos, ibais, iban.
4. he ido, has ido, ha ido, hemos ido, habéis ido, han ido.
5. hube ido, hubiste ido, hubo ido, hubimos ido, hubisteis ido, hubieron ido.
6. había ido, habías ido, había ido, habíamos ido, habíais ido, habían ido
7. iré, irás, irá, iremos, iréis, irán.
8. habré ido, habrás ido, habrá ido, habremos ido, habréis ido, habrán ido.
9. iría, irías, iría, iríamos, iríais, irían.
10. habría ido, habrías ido, habría ido, habríamos ido, habríais ido, habrían ido.

• Modo subjuntivo

1. vaya, vayas, vaya, vayamos, vayáis, vayan.
2. haya ido, hayas ido, haya ido, hayamos ido, hayáis ido, hayan ido.
3. fuera/fuese, fueras/fueses, fuera/fuese, fuéramos/fuésemos, fuerais/fueseis, fueran/fuesen (megegyezik a → ser ige alakjaival).
4. hubiera/hubiese ido, hubieras/hubieses ido, hubiera/hubiese ido, hubiéramos/hubiésemos ido, hubierais/hubieseis ido, hubieran/hubiesen ido.
5. fuere, fueres, fuere, fuéremos, fuereis, fueren (megegyezik a → ser ige alakjaival).
6. hubiere ido, hubieres ido, hubiere ido, hubiéremos ido, hubiereis ido, hubieren ido.

• Modo imperativo

1. ¡ve! (tú/vos), ¡vaya!, ¡vamos!, ¡id!, ¡vayan!.
2. ¡no vayas!, ¡no vaya!, ¡no vayamos!, ¡no vayáis!, ¡no vayan!.

• Formas no personales

1. ir
2. haber ido
3. siendo
4. habiendo ido
5. ido

[szerkesztés] Az estar és az haber segédigék

A ser létigvel szemben az estar (forrása a latin stare, állni) az ún. állapotige, amely mindig átmeneti állapotot, helyzetet, tulajdonságot jelöl. Az haber segédige egyrészt az összetett igeidők képzésére szolgál, valamint személytelen igeként jelentése „van(nak), létezik, léteznek”.

[szerkesztés] Az estar „(valamilyen állapotban/helyzetben) lenni” ige ragozása

(latin stare „állni”)

• Modo indicativo

1. estoy, estás, está, estamos, estáis, están.
2. estuve, estuviste, estuvo, estuvimos, estuvisteis, estuvieron.
3. estaba, estabas, estaba, estábamos, estabais, estaban.
4. he estado, has estado, ha estado, hemos estado, habéis estado, han estado.
5. hube estado, hubiste estado, hubo estado, hubimos estado, hubisteis estado, hubieron estado.
6. había estado, habías estado, había estado, habíamos estado, habíais estado, habían estado
7. estaré, estarás, estará, estaremos, estaréis, estarán.
8. habré estado, habrás estado, habrá estado, habremos estado, habréis estado, habrán estado.
9. estaría, estarías, estaría, estaríamos, estaríais, estarían.
10. habría estado, habrías estado, habría estado, habríamos estado, habríais estado, habrían estado.

• Modo subjuntivo

1. esté, estés, esté, estemos, estéis, estén.
2. haya estado, hayas estado, haya estado, hayamos estado, hayáis estado, hayan estado.
3. estuviera/estuviese, estuvieras/estuvieses, estuviera/estuviese, estuviéramos/estuviésemos, estuvierais/estuvieseis, estuvieran/estuviesen.
4. hubiera/hubiese estado, hubieras/hubieses estado, hubiera/hubiese estado, hubiéramos/hubiésemos estado, hubierais/hubieseis estado, hubieran/hubiesen estado.
5. estuviere, estuvieres, estuviere, estuviéremos, estuviereis, estuvieren.
6. hubiere estado, hubieres estado, hubiere estado, hubiéremos estado, hubiereis estado, hubieren estado.

• Modo imperativo

1. ¡está! (tú/vos), ¡esté!, ¡estemos!, ¡estad!, ¡estén!.
2. ¡no estés!, ¡no esté!, ¡no estemos!, ¡no estéis!, ¡no estén!.

• Formas no personales

1. estar #haber estado
2. estando
3. habiendo estado
4. estado

[szerkesztés] Az haber segédige ragozása

(latin habere)

Egyszerű igeidői az összetett igeidők képzésére szolgálnak. Az összetett igeidőkben – van(nak), létezik/léteznek jelentésben – hiányos ige: csak egyes szám harmadik személyben értelmezhető.

• Modo indicativo

1. he, has, ha, hemos, habéis, han; személytelen alak: hay.
2. hube, hubiste, hubo, hubimos, hubisteis, hubieron; személytelen alak: hubo.
3. había, habías, había, habíamos, habíais, habían; személytelen alak: había.
4. ha habido.
5. hubo habido.
6. había habido
7. habré, habrás, habrá, habremos, habréis, habrán; személytelen alak: habrá.
8. habrá habido.
9. habría, habrías, habría, habríamos, habríais, habrían; személytelen alak: habría.
10. habría habido.

• Modo subjuntivo

1. haya, hayas, haya, hayamos, hayáis, hayan; személytelen alak: haya.
2. haya habido.
3. hubiera/hubiese, hubieras/hubieses, hubiera/hubiese, hubiéramos/hubiésemos, hubierais/hubieseis, hubieran/hubiesen; személytelen alak: hubiera/hubiese.
4. hubiera/hubiese habido.
5. hubiere, hubieres, hubiere, hubiéremos, hubiereis, hubieren.
6. hubiere habido.

• Modo imperativo

1. ¡he! (tú/vos).

• Formas no personales

1. haber
2. haber habido
3. habiendo
4. habiendo habido
5. habido

[szerkesztés] A poder és a tener segédigék

[szerkesztés] A poder „tud, bír, -hat/-het” ige ragozása

(latin potere < potesse)

• Modo indicativo

1. puedo, puedes/podés, puede, podemos, podéis, pueden.
2. pude, pudiste, pudo, pudimos, pudisteis, pudieron.
3. podía, podías, podía, podíamos, podíais, podían.
4. he podido, has podido, ha podido stb.
5. hube podido, hubiste podido, hubo podido stb.
6. había podido, habías podido, había podido stb.
7. podré, podrás, podrá, podremos, podréis, podrán.
8. habré podido, habrás podido, habré podido stb.
9. podría, podrías, podría, podríamos, podríais, podrían.
10. habría podido, habrías podido, habría podido stb.

• Modo subjuntivo

1. pueda, puedas, pueda, podamos, podáis, puedan.
2. haya podido, hayas podido, haya podido stb.
3. pudiera/pudiese, pudieras/pudieses, pudiera/pudiese, pudiéramos/pudiésemos, pudierais/pudieseis, pudieran/pudiesen.
4. hubiera/hubiese podido, hubieras/hubieses podido, hubiera/hubiese podido stb.
5. pudiere, pudieres, pudiere, pudiéremos, pudiereis, pudieren.
6. hubiere podido, hubieres podido, hubiere podido stb.

• Modo imperativo

1. ¡puede! (tú) / ¡podé! (vos), ¡pueda!, ¡podamos!, ¡poded!, ¡puedan!.
2. ¡no puedas! (tú/vos), ¡no pueda!, ¡no podamos!, ¡no podáis!, ¡no puedan!.

• Formas no personales

1. poder
2. haber podido
3. pudiendo
4. habiendo podido
5. podido

[szerkesztés] A tener „neki van” (birtokolni) ige ragozása

(latin tenere „tartani”)

• Modo indicativo

1. tengo, tienes/tenés, tiene, tenemos, tenéis, tienen.
2. tuve, tuviste, tuvo, tuvimos, tuvisteis, tuvieron.
3. tenía, tenías, tenía, teníamos, teníais, tenían.
4. he tenido, has tenido, ha tenido stb.
5. hube tenido, hubiste tenido, hubo tenido stb.
6. había tenido, habías tenido, había tenido stb.
7. tendré, tendrás, tendrá, tendremos, tendréis, tendrán.
8. habré tenido, habrás tenido, habré tenido stb.
9. tendría, tendrías, tendría, tendríamos, tendríais, tendrían.
10. habría tenido, habrías tenido, habría tenido stb.

• Modo subjuntivo

1. tenga, tengas, tenga, tengamos, tengáis, tengan.
2. haya tenido, hayas tenido, haya tenido stb.
3. tuviera/tuviese, tuvieras/tuvieses, tuviera/tuviese, tuviéramos/tuviésemos, tuvierais/tuvieseis, tuvieran/tuviesen.
4. hubiera/hubiese tenido, hubieras/hubieses tenido, hubiera/hubiese tenido stb.
5. tuviere, tuvieres, tuviere, tuviéremos, tuviereis, tuvieren.
6. hubiere tenido, hubieres tenido, hubiere tenido stb.

• Modo imperativo

1. ¡ten! (tú) / ¡tené! (vos), ¡tenga!, ¡tengamos!, ¡tened!, ¡tengan!.
2. ¡no tengas!, ¡no tenga!, ¡no tengamos!, ¡no tengáis!, ¡no tengan!.

• Formas no personales

1. tener
2. haber tenido
3. teniendo
4. habiendo tenido
5. tenido

[szerkesztés] Az „o” tövű tőhangzóváltó igék

[szerkesztés] -ar és -er végű igék

Ezen igék tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakjaiban (függetlenül attól, hogy hányadik igeragozáshoz tartoznak) az o tőmagánhangzó ue-re vált. (A ragok képzése természetesen az igeragozási csoportnak megfelelően történik.)

1. contar „mesélni, számolni” (latin computare)

• Modo indicativo

1. cuento, cuentas/contás, cuenta, contamos, contáis, cuentan.

• Modo subjuntivo

1. cuente, cuentes, cuente, contemos, contéis, cuenten.

• Modo imperativo

1. ¡cuenta! (tú) / ¡contá! (vos), ¡cuente!, ¡contemos!, ¡contad!, ¡cuenten!.
2. ¡no cuentes!, ¡no cuente!, ¡no contemos!, ¡no contéis!, ¡no cuenten!.

• Ugyanígy ragozzák: az acordar, apostar, costar, forzar (helyesírás: z/c), probar, recordar, rogar, sonar, soñar, volar stb. igéket.

2. mover „mozgatni, mozogni” (latin movere)

• Modo indicativo

1. muevo, mueves/movés, mueve, movemos, movéis, mueven.

• Modo subjuntivo

1. mueva, muevas, mueva, movamos, mováis, muevan.

• Modo imperativo

1. ¡mueve! (tú) / ¡mové! (vos), ¡mueva!, ¡movamos!, ¡moved!, ¡muevan!.
2. ¡no muevas!, ¡no mueva!, ¡no movamos!, ¡no mováis!, ¡no muevan!.

• Ugyanígy ragozzák: a doler, llover (hiányos ige: csak egyes szám 3. személyű alakja van), torcer (helyesírás: c/z), volver (kivétel: múlt idejű melléknévi igenév vuelto) stb. igéket.

[szerkesztés] -ir végű igék

Az -ar és -er végű igéknél leírtakon túl ezeknél az igéknél a pretérito perfecto simple egyes és többes szám 3. személyű, valamint a kötőmód valamennyi nem kettőshangzós tövű alakjában és a gerundio-ban az o tőmagánhangzó u-ra változik.

Pl. dormir „aludni” (latin dormire)

• Modo indicativo

1. duermo, duermes/dormís, duerme, dormimos, dormís, duermen.
2. dormí, dormiste, durmió, dormimos, dormisteis, durmieron.

• Modo subjuntivo

1. duerma, duermas, duerma, durmamos, durmáis, duerman.
2. (szabályos)
3. durmiera/durmiese, durmieras/durmieses, durmiera/durmiese stb..
4. (szabályos)
5. durmiere, durmieres, durmiere stb.

• Modo imperativo

1. ¡duerme! (tú) / ¡dormí! (vos), ¡duerma!, ¡durmamos!, ¡dormid!, ¡duerman!.
2. ¡no duermas!, ¡no duerma!, ¡no durmamos!, ¡no durmáis!, ¡no duerman!.

• Formas no personales

1. dormir
2. haber dormido
3. durmiendo
4. habiendo dormido
5. dormido, dormida, dormidos, dormidas

• Ugyanígy ragozzák: a morir igét (kivétel: múlt idejű melléknévi igenév muerto, muerta, muertos, muertas).

[szerkesztés] Az „e” tövű tőhangzóváltó igék

[szerkesztés] -ar és -er végű igék

Ezen igék tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakjaiban az e tőmagánhangzó ie-re vált.

1. sentar „leültetni” (latin *sedentare)

• Modo indicativo

1. siento, sientas/sentás, sienta, sentamos, sentáis, sientan.

• Modo subjuntivo

1. siente, sientes, siente, sentemos, sentéis, sienten.

• Modo imperativo

1. ¡sienta! (tú) / ¡sentá! (vos), ¡siente!, ¡sentemos!, ¡sentad!, ¡sienten!.
2. ¡no sientes!, ¡no siente!, ¡no sentemos!, ¡no sentéis!, ¡no sienten!.

• Ugyanígy ragozzák: az atravesar, calentar, comenzar (helyesírás: z/c), confesar, empezar (helyesírás: z/c), enterrar, pensar stb. igéket.

2. perder „elveszíteni” (latin perdere)

• Modo indicativo

1. pierdo, pierdes/perdés, pierde, perdemos, perdéis, pierden.

• Modo subjuntivo

1. pierda, pierdas, pierda, perdamos, perdáis, pierdan.

• Modo imperativo

1. ¡pierde! (tú) / ¡perdé! (vos), ¡pierda!, ¡perdamos!, ¡perded!, ¡pierdan!.
2. ¡no pierdas!, ¡no pierda!, ¡no perdamos!, ¡no perdáis!, ¡no pierdan!.

• Ugyanígy ragozzák: az atender, defender, encender, entender, extender, perder, tender stb. igéket.

[szerkesztés] -ir végű igék

Ezeknél az igéknél a tőhangsúlyos (kijelentő, kötő- és felszólító mód egyes szám 1-3. és többes szám 3. személyű) alakokban az e tőmagánhangzó ie-re vagy i-re, ezen kívül a pretérito perfecto simple egyes és többes szám 3. személyű, valamint a kötőmód valamennyi alakjában és a gerundio-ban az e tőmagánhangzó i-re változik.

1. sentir „érezni” (e → ie) (latin sentire)

• Modo indicativo

1. siento, sientes/sentís, siente, sentimos, sentís, sienten.
2. sentí, sentiste, sintió, sentimos, sentisteis, sintieron.

• Modo subjuntivo

1. sienta, sientas, sienta, sintamos, sintáis, sientan.
2. (szabályos)
3. sintiera/sintiese, sintieras/sintieses, sintiera/sintiese stb..
4. (szabályos)
5. sintiere, sintieres, sintiere stb.

• Modo imperativo

1. ¡siente! (tú) / ¡sentí! (vos), ¡sienta!, ¡sintamos!, ¡sentid!, ¡sientan!.
2. ¡no sientas!, ¡no sienta!, ¡no sintamos!, ¡no sintáis!, ¡no sientan!.

• Formas no personales

1. sentir
2. haber sentido
3. sintiendo
4. habiendo sentido
5. sentido, sentida, sentidos, sentidas

• Ugyanígy ragozzák: a diferir, divertir, herir, preferir, referir stb. igéket.

2. pedir „kérni” (e → i) (latin petere)

(Ragozása a sentir igéhez hasonlóan történik azzal az eltéréssel, hogy az ie helyett i áll.)

• Modo indicativo

1. pido, pides/pedís, pide, pedimos, pedís, piden.

• Modo subjuntivo

1. pida, pidas, pida, pidamos, pidáis, pidan.

• Modo imperativo

1. ¡pide! (tú) / ¡pedí! (vos), ¡pida!, ¡pidamos!, ¡pedid!, ¡pidan!.
2. ¡no pidas!, ¡no pida!, ¡no pidamos!, ¡no pidáis!, ¡no pidan!.

• Ugyanígy ragozzák: a corregir (helyesírás: g/j), despedir, repetir, seguir (helyesírás: gu/g), servir, vestir stb. igéket.

[szerkesztés] Az -acer, -ecer, -ocer és -ucir végű igék

Ezeket az igéket szabályosan ragozzuk azzal a különbséggel, hogy a kijelentő mód jelen idejének egyes szám első személyű, valamint a kötőmód jelen idejű alakjainál a személyrag előtt -zc- iktatódik közbe.

Pl. agradecer „megköszönni” (képzett ige a grato/grado, gracias „hálás, köszönöm” szavakból)

• Modo indicativo

1. agradezco, agradeces/agradecés, agradece, agradecemos, agradecéis, agradecen.

• Modo subjuntivo

1. agradezca, agradezcas, agradezca, agradezcamos, agradezcáis, agradezcan.

• Modo imperativo

1. ¡agradece! (tú) / ¡agradecé! (vos), ¡agradezca!, ¡agradezcamos!, ¡agradeced!, ¡agradezcan!.
2. ¡no agradezcas!, ¡no agradezca!, ¡no agradezcamos!, ¡no agradezcáis!, ¡no agradezcan!.

[szerkesztés] A -ducir végű igék

A fenti szakaszban leírtakon túl ezen igék a pretérito perfecto simple, valamint a pretérito imperfecto de subjuntivo és a futuro simple de subjuntivo alakjaikat is rendhagyó módon képzik.

Pl. conducir „vezetni” (latin conducere)

• Modo indicativo

1. conduzco, conduces/conducís, conduce, conducimos, conducís, conducen.
2. conduje, condujiste, condujo, condujimos, condujisteis, condujeron.

• Modo subjuntivo

1. conduzca, conduzcas, conduzca, conduzcamos, conduzcáis, conduzcan.
2. (szabályos)
3. condujera/condujese, condujeras/condujeses, condujera/condujese, condujéramos/condujésemos, condujerais/condujeseis, condujeran/condujesen.
4. (szabályos)
5. condujere, condujeres, condujere, condujéremos, condujereis, condujeren.

• Modo imperativo

1. ¡conduce! (tú) / ¡conducí! (vos), ¡conduzca!, ¡conduzcamos!, ¡conducid!, ¡conduzcan!.
2. ¡no conduzcas!, ¡no conduzca!, ¡no conduzcamos!, ¡no conduzcáis!, ¡no conduzcan!.

[szerkesztés] Az -eer és -uir végű igék

Ezekben az igékben az a közös, hogy a ragozás során magánhangzók között az i helyett y áll.

[szerkesztés] A leer „olvasni” ige ragozása

(latin legere)

• Modo indicativo

1. leo, lees/leés, lee, leemos, leéis, leen.
2. leí, leíste, leyó, leímos, leísteis, leyeron.

• Modo subjuntivo

1. lea, leas, lea, leamos, leáis, lean.
2. (szabályos)
3. leyera/leyese, leyeras/leyeses, leyera/leyese, leyéramos/leyésemos, leyerais/leyeseis, leyeran/leyesen.
4. (szabályos)
5. leyere, leyeres, leyere, leyéremos, leyereis, leyeren.

• Modo imperativo

1. ¡lee! (tú) / ¡leé! (vos), ¡lea!, ¡leamos!, ¡leed!, ¡lean!.
2. ¡no leas!, ¡no lea!, ¡no leamos!, ¡no leáis!, ¡no lean!.

• Ugyanígy ragozzák: a creer, poseer, proveer (kivéve: múlt idejű melléknévi igenév provisto) igéket.

[szerkesztés] Az huir „menekülni” ige ragozása

(latin fugere)

• Modo indicativo

1. huyo, huyes/huis, huye, huimos, huis, huyen.
2. hui, huiste, huyó, huimos, huisteis, huyeron.

• Modo subjuntivo

1. huya, huyas, huya, huyamos, huyáis, huyan.
2. (szabályos)
3. huyera/huyese, huyeras/huyeses, huyera/huyese, huyéramos/huyésemos, huyerais/huyeseis, huyeran/huyesen.
4. (szabályos)
5. huyere, huyeres, huyere, huyéremos, huyereis, huyeren.

• Modo imperativo

1. ¡huye! (tú) / ¡hui! (vos), ¡huya!, ¡huyamos!, ¡huid!, ¡huyan!.
2. ¡no huyas!, ¡no huya!, ¡no huyamos!, ¡no huyáis!, ¡no huyan!.

• Ugyanígy ragozzák: az atribuir, constituir, construir, destituir, destruir, distribuir, obstruir stb. igéket.

[szerkesztés] További gyakori rendhagyó (típus)igék

[szerkesztés] abrir „kinyitni” és cubrir „(le)fedni”

(latin aperire és cooperire)

• Múlt idejű melléknévi igenév: abierto, abierta, abiertos, abiertas és cubierto, cubierta, cubiertos, cubiertas.
• Ugyanígy ragozzák: a descubrir igét.

[szerkesztés] andar „járni”

(latin ambulare)

• Modo indicativo

1. (szabályos)
2. anduve, anduviste, anduvo, anduvimos, anduvisteis, anduvieron.

• Modo subjuntivo

1. (szabályos)
2. (szabályos)
3. anduviera/anduviese, anduvieras/anduvieses, anduviera/anduviese stb.
4. (szabályos)
5. anduviere, anduvieres, anduviere stb.

[szerkesztés] caer „esni”

(latin cadere)

• Modo indicativo

1. caigo, caes/caés, cae, caemos, caéis, caen.
2. caí, caíste, cayó, caímos, caísteis, cayeron.
3. caía, caías, caía, caíamos, caíais, caían.

• Modo subjuntivo

1. caiga, caigas, caiga, caigamos, caigáis, caigan.
2. (szabályos)
3. cayera/cayese, cayeras/cayeses, cayera/cayese stb.
4. (szabályos)
5. cayere, cayeres, cayere stb.

• Modo imperativo

1. ¡cae! (tú) / ¡caé! (vos), ¡caiga!, ¡caigamos!, ¡caed!, ¡caigan!.
2. ¡no caigas!, ¡no caiga!, ¡no caigamos!, ¡no caigáis!, ¡no caigan!.

• Formas no personales

1. caer
2. haber caído
3. cayendo
4. habiendo caído
5. caído, caída, caídos, caídas

• Ugyanígy ragozzák: a caer ige származékait (decaer, recaer stb.).

[szerkesztés] dar „adni”

(latin dare)

• Modo indicativo

1. doy, das, da, damos, dais, dan.
2. di, diste, dio, dimos, disteis, dieron.

• Modo subjuntivo

1. dé, des, dé, demos, deis, den.
2. (szabályos)
3. diera/diese, dieras/dieses, diera/diese stb.
4. (szabályos)
5. diere, dieres, diere stb.

• Modo imperativo

1. ¡da!, ¡dé!, ¡demos!, ¡dad!, ¡den!.
2. ¡no des!, ¡no dé!, ¡no demos!, ¡no deis!, ¡no den!.

[szerkesztés] decir „mondani”

(latin dicere)

• Modo indicativo

1. digo, dices/decís, dice, decimos, decís, dicen.
2. dije, dijiste, dijo, dijimos, dijisteis, dijeron.
3. (szabályos)
4. he dicho, has dicho, ha dicho stb.
5. hube dicho, hubiste dicho, hubo dicho stb.
6. había dicho, habías dicho, había dicho stb.
7. diré, dirás, dirá, diremos, diréis, dirán.
8. habré dicho, habrás dicho, habrá dicho stb.
9. diría, dirías, diría, diríamos, diríais, dirían.
10. habría dicho, habrías dicho, habría dicho stb.

• Modo subjuntivo

1. diga, digas, diga, digamos, digáis digan.
2. haya dicho, hayas dicho, haya dicho stb.
3. dijera/dijese, dijeras/dijeses, dijera/dijese, dijéramos/dijésemos, dijerais/dijeseis, dijeran/dijesen.
4. hubiera/hubiese dicho, hubieras/hubieses dicho, hubiera/hubiese dicho stb.
5. dijere, dijeres, dijere, dijéremos, dijereis, dijeren.
6. hubiere dicho, hubieres dicho, hubiere dicho stb.

• Modo imperativo

1. ¡di! (tú) / ¡decí! (vos), ¡diga!, ¡digamos!, ¡decid!, ¡digan!.
2. ¡no digas!, ¡no diga!, ¡no digamos!, ¡no digáis!, ¡no digan!.

• Formas no personales

1. decir
2. haber dicho
3. diciendo
4. habiendo dicho
5. dicho, dicha, dichos, dichas

• Ugyanígy ragozzák: a bendecir és maldecir (kivételek mindkét igénél: a futuro simple és a condicional simple alakjai szabályosan a decir- tőhöz járulnak, valamint szabályos participio-juk bendecido és maldecido, rendhagyó participio-juk bendito, bendita, benditos, benditas, illetőleg maldito, maldita, malditos, malditas, felszólító mód egyes szám második személyű alakjai bendice és maldice; rendhagyó participio-jukat főleg melléknévként használják, pl. bendito sea „áldott legyen”), valamint a contradecir és predecir (kivételek mindkettőnél: felszólító mód egyes szám második személyű alakja predice) igéket.

[szerkesztés] escribir „írni”

(latin scribere)

• Múlt idejű melléknévi igenév: escrito, escrita, escritos, escritas.
• Ugyanígy ragozzák: a -scribir végű igéket (describir, transcribir stb.).

[szerkesztés] hacer „csinálni”

(latin facere)

• Modo indicativo

1. hago, haces/hacés, hace, hacemos, hacéis, hacen.
2. hice, hiciste, hizo, hicimos, hicisteis, hicieron.
3. (szabályos)
4. he hecho, has hecho, ha hecho stb.
5. hube hecho, hubiste hecho, hubo hecho stb.
6. había hecho, habías hecho, había hecho stb.
7. haré, harás, hará, haremos, haréis, harán.
8. habré hecho, habrás hecho, habrá hecho stb.
9. haría, harías, haría, haríamos, haríais, harían.
10. habría hecho, habrías hecho, habría hecho stb.

• Modo subjuntivo

1. haga, hagas, haga, hagamos, hagáis hagan.
2. haya hecho, hayas hecho, haya hecho stb.
3. hiciera/hiciese, hicieras/hicieses, hiciera/hiciese, hiciéramos/hiciésemos, hicierais/hicieseis, hicieran/hiciesen.
4. hubiera/hubiese hecho, hubieras/hubieses hecho, hubiera/hubiese hecho stb.
5. hiciere, hicieres, hiciere, hiciéremos, hiciereis, hicieren.
6. hubiere hecho, hubieres hecho, hubiere hecho stb.

• Modo imperativo

1. ¡haz! (tú) / ¡hacé! (vos), ¡haga!, ¡hagamos!, ¡haced!, ¡hagan!.
2. ¡no hagas!, ¡no haga!, ¡no hagamos!, ¡no hagáis!, ¡no hagan!.

• Formas no personales

1. hacer
2. haber hecho
3. haciendo
4. habiendo hecho
5. hecho, hecha, hechos, hechas

• Ugyanígy ragozzák: a deshacer, satisfacer igéket.

[szerkesztés] jugar „játszani”

(latin iocare)

Ezt az igét úgy kell ragozni, mintha o tövű tőhangzóváltó ige lenne (→ contar), csak az o helyett u áll (helyesírás: g/gu).

• Modo indicativo

1. juego, juegas/jugás, juega, jugamos, jugáis, juegan.
2. jugué, jugaste, jugó, jugamos, jugasteis, jugaron.

• Modo subjuntivo

1. juegue, juegues, juegue, juguemos, juguéis, jueguen.

• Modo imperativo

1. ¡juega! (tú) / ¡jugá! (vos), ¡juegue!, ¡juguemos!, ¡jugad!, ¡jueguen!.
2. ¡no juegues!, ¡no juegue!, ¡no juguemos!, ¡no juguéis!, ¡no jueguen!.

[szerkesztés] oír „hallani”

(latin audire)

• Modo indicativo

1. oigo, oyes/oís, oye, oímos, oís, oyen.
2. oí, oíste, oyó, oímos, oísteis, oyeron.
3. oía, oías, oía, oíamos, oíais, oían.

• Modo subjuntivo

1. oiga, oigas, oiga, oigamos, oigáis, oigan.
2. (szabályos)
3. oyera/oyese, oyeras/oyeses, oyera/oyese stb.
4. (szabályos)
5. oyere, oyeres, oyere stb.

• Modo imperativo

1. ¡oye! (tú) / ¡oí! (vos), ¡oiga!, ¡oigamos!, ¡oíd!, ¡oigan!.
2. ¡no oigas!, ¡no oiga!, ¡no oigamos!, ¡no oigáis!, ¡no oigan!.

• Formas no personales

1. oír
2. haber oído
3. oyendo
4. habiendo oído
5. oído, oída, oídos, oídas

[szerkesztés] poner „tenni, helyezni”

(latin ponere)

• Modo indicativo

1. pongo, pones/ponés, pone, ponemos, ponéis, ponen.
2. puse, pusiste, puso, pusimos, pusisteis, pusieron.
3. (szabályos)
4. he puesto, has puesto, ha puesto stb.
5. hube puesto, hubiste puesto, hubo puesto stb.
6. había puesto, habías puesto, había puesto stb.
7. pondré, pondrás, pondrá, pondremos, pondréis, pondrán.
8. habré puesto, habrás puesto, habrá puesto stb.
9. pondría, pondrías, pondría, pondríamos, pondríais, pondrían.
10. habría puesto, habrías puesto, habría puesto stb.

• Modo subjuntivo

1. ponga, pongas, ponga, pongamos, pongáis pongan.
2. haya puesto, hayas puesto, haya puesto stb.
3. pusiera/pusiese, pusieras/pusieses, pusiera/pusiese, pusiéramos/pusiésemos, pusierais/pusieseis, pusieran/pusiesen.
4. hubiera/hubiese puesto, hubieras/hubieses puesto, hubiera/hubiese puesto stb.
5. pusiere, pusieres, pusiere, pusiéremos, pusiereis, pusieren.
6. hubiere puesto, hubieres puesto, hubiere puesto stb.

• Modo imperativo

1. ¡pon! (tú) / ¡poné! (vos), ¡ponga!, ¡pongamos!, ¡poned!, ¡pongan!.
2. ¡no pongas!, ¡no ponga!, ¡no pongamos!, ¡no pongáis!, ¡no pongan!.

• Formas no personales

1. poner
2. haber puesto
3. poniendo
4. habiendo puesto
5. puesto, puesta, puestos, puestas

• Ugyanígy ragozzák a poner ige származékait (componer, exponer, imponer, yuxtaponer stb.).

[szerkesztés] querer „akarni, szeretni”

(latin quaerere, „keresni, kívánni”)

• Modo indicativo

1. quiero, quieres/querés, quiere, queremos, queréis, quieren.
2. quise, quisiste, quiso, quisimos, quisisteis, quisieron.
3. (szabályos)
4. (szabályos)
5. (szabályos)
6. (szabályos)
7. querré, querrás, querrá, querremos, querréis, querrán.
8. (szabályos)
9. querría, querrías, querría, querríamos, querríais, querrían.

• Modo subjuntivo

1. quiera, quieras, quiera, queramos, queráis quieran.
2. (szabályos)
3. quisiera/quisiese, quisieras/quisieses, quisiera/quisiese, quisiéramos/quisiésemos, quisierais/quisieseis, quisieran/quisiesen.
4. (szabályos)
5. quisiere, quisieres, quisiere, quisiéremos, quisiereis, quisieren.

• Modo imperativo

1. ¡quiere! (tú) / ¡queré! (vos), ¡quiera!, ¡queramos!, ¡quered!, ¡quieran!.
2. ¡no quieras!, ¡no quiera!, ¡no queramos!, ¡no queráis!, ¡no quieran!.

[szerkesztés] reír „nevetni”

(latin ridere)

• Modo indicativo

1. río, ríes/reís, ríe, reímos, reís, ríen.
2. reí, reíste, rio, reímos, reísteis, rieron.

• Modo subjuntivo

1. ría, rías, ría, riamos, riais, rían.
2. (szabályos)
3. riera/riese, rieras/rieses, riera/riese stb.
4. (szabályos)
5. riere, rieres, riere stb.

• Modo imperativo

1. ¡ríe! (tú) / ¡reí! (vos), ¡ría!, ¡riamos!, ¡reíd!, ¡rían!/.
2. ¡no rías!, ¡no ria!, ¡no riamos!, ¡no riais!, ¡no rían!.

• Formas no personales

1. reír
2. haber reído
3. riendo
4. habiendo reído
5. reído

• Ugyanígy ragozzák: a sonreír igét.

[szerkesztés] saber „tudni, ismerni”

(latin sapere)

• Modo indicativo

1. sé, sabes/sabés, sabe, sabemos, sabéis, saben.
2. supe, supiste, supo, supimos, supisteis, supieron.
3. (szabályos)
4. (szabályos)
5. (szabályos)
6. (szabályos)
7. sabré, sabrás, sabrá, sabremos, sabréis, sabrán.
8. (szabályos)
9. sabría, sabrías, sabría, sabríamos, sabríais, sabrían.

• Modo subjuntivo

1. sepa, sepas, sepa, sepamos, sepáis sepan.
2. (szabályos)
3. supiera/supiese, supieras/supieses, supiera/supiese, supiéramos/supiésemos, supierais/supieseis, supieran/supiesen.
4. (szabályos)
5. supiere, supieres, supiere, supiéremos, supiereis, supieren.

• Modo imperativo

1. ¡sabe! (tú) / ¡sabé! (vos), ¡sepa!, ¡sepamos!, ¡sabed!, ¡sepan!.
2. ¡no sepas!, ¡no sepa!, ¡no sepamos!, ¡no sepáis!, ¡no sepan!.

• Ugyanígy ragozzák: a caber igét (kivétel: a kijelentő mód jelen idejű egyes szám első személyű alakja quepo).

[szerkesztés] salir „kijönni”

(latin salire „(ki)ugrani”)

• Modo indicativo

1. salgo, sales/salís, sale, salimos, salís, salen.
2. (szabályos)
3. (szabályos)
4. (szabályos)
5. (szabályos)
6. (szabályos)
7. saldré, saldrás, saldrá, saldremos, saldréis, saldrán.
8. (szabályos)
9. saldría, saldrías, saldría, saldríamos, saldríais, saldrían.

• Modo subjuntivo

1. salga, salgas, salga, salgamos, salgáis salgan.

• Modo imperativo

1. ¡sal! (tú) / ¡salí! (vos), ¡salga!, ¡salgamos!, ¡salid!, ¡salgan!.
2. ¡no salgas!, ¡no salga!, ¡no salgamos!, ¡no salgáis!, ¡no salgan!.

[szerkesztés] traer „hozni”

(latin trahere)

• Modo indicativo

1. traigo, traes/traés, trae, traemos, traéis, traen.
2. traje, trajiste, trajo, trajimos, trajisteis, trajeron.

• Modo subjuntivo

1. traiga, traigas, traiga, traigamos, traigáis traigan.
2. (szabályos)
3. trajera/trajese, trajeras/trajeses, trajera/trajese, trajéramos/trajésemos, trajerais/trajeseis, trajeran/trajesen.
4. (szabályos)
5. trajere, trajeres, trajere, trajéremos, trajereis, trajeren.

• Modo imperativo

1. ¡trae! (tú) / ¡traé! (vos), ¡traiga!, ¡traigamos!, ¡trae!, ¡traigan!.
2. ¡no traigas!, ¡no traiga!, ¡no traigamos!, ¡no traigáis!, ¡no traigan!.

• Ugyanígy ragozzák: a traer ige származékait (atraer, contraer, distraer, extraer stb.)

[szerkesztés] valer „érni (valamit)”

(latin valere)

• Modo indicativo

1. valgo, vales/valés, vale, valemos, valéis, valen.
2. (szabályos)
3. (szabályos)
4. (szabályos)
5. (szabályos)
6. (szabályos)
7. valdré, valdrás, valdrá, valdremos, valdréis, valdrán.
8. (szabályos)
9. valdría, valdrías, valdría, valdríamos, valdríais, valdrían.

• Modo subjuntivo

1. valga, valgas, valga, valgamos, valgáis valgan.

• Modo imperativo

1. ¡val! (tú) / ¡valé! (vos), ¡valga!, ¡valgamos!, ¡valed!, ¡valgan!.
2. ¡no valgas!, ¡no valga!, ¡no valgamos!, ¡no valgáis!, ¡no valgan!.

[szerkesztés] venir „jönni”

(latin venire)

• Modo indicativo

1. vengo, vienes/venís, viene, venimos, venís, vienen.
2. vine, viniste, vino, vinimos, vinisteis, vinieron.
3. (szabályos)
4. (szabályos)
5. (szabályos)
6. (szabályos)
7. vendré, vendrás, vendrá, vendremos, vendréis, vendrán.
8. (szabályos)
9. vendría, vendrías, vendría, vendríamos, vendríais, vendrían.

• Modo subjuntivo

1. venga, vengas, venga, vengamos, vengáis, vengan.
2. (szabályos)
3. viniera/viniese, vinieras/vinieses, viniera/viniese, viniéramos/viniésemos, vinierais/vinieseis, vinieran/viniesen.
4. (szabályos)
5. viniere, vinieres, viniere, viniéremos, viniereis, vinieren.

• Modo imperativo

1. ¡ven! (tú) / ¡vení! (vos), ¡venga!, ¡vengamos!, ¡venid!, ¡vengan!.
2. ¡no vengas!, ¡no venga!, ¡no vengamos!, ¡no vengáis!, ¡no vengan!.

[szerkesztés] ver „látni”

(latin videre)

Ez az ige a rendhagyó múlt idejű melléknévi igenév kivételével voltaképpen szabáyos, csak bizonyos alakjai a v-, míg más alakjai a ve- tőhöz járulnak (ennek oka, hogy a főnévi igenév a régi nyelvben veer volt).

• Modo indicativo

1. veo, ves, ve, vemos, veis, ven.
2. vi, viste, vio, vimos, visteis, vieron.
3. veía, veías, veía, veíamos, veíais, veían.
4. he visto, has visto, ha visto stb.
5. hube visto, hubiste visto, hubo visto stb.
6. había visto, habías visto, había visto stb.
7. (szabályos)
8. habré visto, habrás visto, habrá visto stb.
9. (szabályos)
10. habría visto, habrías visto, habría visto stb.

• Modo subjuntivo

1. vea, veas, vea, veamos, veáis vean.
2. haya visto, hayas visto, haya visto stb.
3. viera/viese, vieras/vieses, viera/viese, viéramos/viésemos, vierais/vieseis, vieran/viesen.
4. hubiera/hubiese visto, hubieras/hubieses visto, hubiera/hubiese visto stb.
5. viere, vieres, viere, viéremos, viereis, vieren.
6. hubiere visto, hubieres visto, hubiere visto stb.

• Modo imperativo

1. ¡ve!, ¡vea!, ¡veamos!, ¡ved!, ¡vean!.
2. ¡no veas!, ¡no vea!, ¡no veamos!, ¡no veáis!, ¡no vean!.

• Formas no personales

1. ver
2. haber visto
3. viendo
4. habiendo visto
5. visto, vista, vistos, vistas

• Ugyanígy ragozzák: a prever igét (kijelentő mód jelen idejű egyes szám 2-3. személyű, többes szám 3, személyű, illetve a felszólító mód egyes szám második személyű állító alakjai véghangsúlyosak: prevés, prevé, prevén; prevé).

[szerkesztés] Lásd még

• Kijelentő mód
• Kötőmód
• Felszólító mód
• Spanyol nyelv
• Voseo

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Real Academia Española (RAE) honlapja: www.rae.es
• RAE online spanyol értelmező nagyszótár (igéknél kattintható opció a ragozás): Diccionario de la Lengua Española
• Igeragozás több mint 100 nyelven (köztük a spanyol és a népi latin is): Verbix.com