Abú Naszr Muhammad al-Fárábí
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Abú Naszr Muhammad ibn al-Farah al-Fárábí (perzsául: محمد فارابی), rövidebben Abú Naszr al-Fárábí (ismert még Muhammad bin Muhammad bin Tarhan bin Uzalag al-Fárábí), a nyugati világban további ismert nevei: Alpharabius, al-Fárábi, Farabi, és Abunaser (870–950), muszlim filozófus és híres tudós volt.
[szerkesztés] Munkássága
A szúfi Fárábít az iszlám – Arisztotelész mellett – mint a második „tanítót” emlegeti. Kezdetben Arisztotelész, majd Platón volt nagy hatással gondolkodására. Műveiket nemcsak fordította, de magyarázatokkal is ellátta.
Filozófiájának alapgondolata egy plótinoszi tanítás, amit Al-Fárábi tévesen Arisztotelésznek tulajdonított. Ezen tanítás szerint egyetlen elv van, amelyből minden létező dolog ered. Fárábí tanítása: kezdetben csak az Egy van és ez az Egy: Isten, ezért amikor Isten a maga lényegét megismeri, akkor a dolgok lényegét, majd azok egységét ismeri meg, majd látja, hogy a dolgok lényege az ő lényege: ez Isten első ismerete. Ezt követően Isten megismeri a dolgokat végtelen sokaságukban, - ez az ő második ismerete. Ebből az ősi Egyből származik a dolgok végtelen sokasága, úgy, hogy ebből az ősegyből először kiáramlik a szellem, ebből a szellemből a lélek, a lélekből pedig a test. És mivel az Egy jó, ezért jó minden, ami belőle származik. Isten létezésében nem lehet kételkedni, ugyanis léte logikai úton is bizonyítható.
Isten bizonyításának módszerét Fárábí Arisztotelésztől kölcsönzi: a potenciális és az aktuális alapfogalmaiból indul ki, és azt mutatja meg, hogy a csak potenciális létező nem lehet aktuális létezővé, csakis egy aktuális létező által; ez az aktuális létező, aki által minden potencialitás aktuálissá lesz: Isten. Az Isten gondolkodás, amely mindig önmagát gondolja.
Fárábi ismeretelméletében azt állítja, hogy a szubsztancián, az akcidencián és a kettőnek teremtőjén kívül reális létező nincs. Az akcidenciákat az érzékek útján ismerjük meg. A szubsztanciát pedig az ész által az akcidenciák közvetítésével. Így minden tudomány a szubsztancia és az akcidencia megismeréséből származik.
Fárábí a tudományokat hierarchikus sorba rendezi el: az alapokon – mintegy bevezetőként – az aritmetika, a geometria, az asztronómia és a zene áll. Következő szint a fizika, a metafizika és a teológia. A tanítás tudományai: a nyelvtudomány, a grammatika, a logika, a poétika.
Fárábí utópisztikus elképzelése az emberiségről: azt szerette volna, ha a világ népe egyetlen földi államban egyesülne.
Based on work by