Filozófia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Filozófiaportál |
A filozófia a metafizika, az esztétika, az episztemológia és logika, a jogelmélet és politológia, az etika, valamint a teológia terén érvényesülő törvényszerűségek tudománya. A filozófia tárgya ezért lehet a világmindenség természete, a szépség mibenléte, a tudás és a megismerés lehetősége, a jogi-politikai normák természete, a cselekedetek helyes vagy helytelen mivolta, az istenség és a transzcendencia léte. Részterülete a társadalomtudományoknak.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
[szerkesztés] A „filozófia†jelentése
A filozófia szó jelentése az ógörög φιλοσοφία szóból ered, amelynek jelentése: „a bölcsesség szeretete†A sophia kifejezés, amelyet magyarra „bölcsességâ€-nek fordÃtunk, eredeti jelentése szerint mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett. Homérosz például az ügyes ács tudását nevezte sophiának.
Sokak véleménye szerint a filozófus feladata az, hogy kutatásait objektÃven, elvetve bármely elfogultságot a tárgyalandó problémával kapcsolatban, az ész természetes fényében végezze - a jó példa erre Szókratész „bábáskodó módszereâ€, amely szerint nem fejtünk ki határozott álláspontot egyik vélemény mellett sem, inkább azok hiányosságaira, esetenként a problémák megoldhatatlanságaira mutatunk rá. Mások - Ãgy pl. Hegel - szerint az abszolút elfogulatlanság követelménye teljesÃthetetlen, bizonyos problémák ún. megoldhatatlansága pedig viszonylagos.
A philosophos kifejezés először Hérakleitosznál fordul elő: „Nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerető férfiaknak†(Hérakleitosz B 35)
[szerkesztés] A filozófia rövid története
A filozófiában két külön ágként kezelik a nyugati és a keleti filozófiát:
- A nyugati filozófiát három szakaszra szokás osztani: ókori filozófia, középkori filozófia, és modernkori filozófia.
- A keleti filozófia teljesen külön fejlődött a nyugati filozófiai iskoláktól.
Manapság néhény filozófus azt állÃtja, hogy az emberi civilizáció átlépett a filozófia, „poszt-modern†periodusába. Megint mások pedig úgy gondolják, hogy a „modern†filozófia korát éljük.
[szerkesztés] Nyugati filozófia
[szerkesztés] Görög-római filozófia
Az ókori görög filozófia felosztható: preszókratikus, szókratikus, és Arisztotelész utáni periódusra. A preszokratikus filozófia jellemzÅ‘je az olyan metafizikai spekulációk, amelyek a világ keletkezésérÅ‘l szerkezetérÅ‘l szólnak. Ezért nevezik e kor gondolkodóit természetfilozófusok néven is. Fontosabb preszókratikus filozófusok Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Anaxagorász, Zénón, Démokritosz, Parmenidész, Hérakleitosz és a Püthagoreusok, Püthagorasz vezetésével és Xenophanész. A szókratikus periódus, Szókratészról kapta a nevét, aki Platón tanÃtómestere volt. Szókratész nem hagyott maga után Ãrásos emléket, azonban filozófiáját megismerhetjük tanÃtványa, Platón munkásságán keresztül. Platón volt az, aki forradalmasÃtotta a filozófiát az úgynevezett szókratészi módszerrel (másnéven bábáskodó módszer). Platón művei szolgálnak szinte az egész nyugati filozófia gondolkodásának az alapjául. Platón tanainak ellentmondó volt tanÃtványa Arisztotelész gondolkodása, aki szintén nagy hatással volt a nyugati filozófiára, fÅ‘leg az ókorban és a késÅ‘i középkorban. Arisztotelész filozófiáját fejlesztették tovább olyan gondolkodók, mint Euklidész, Epikurosz, Khrüszipposz, Pürrhón és Sextus Empiricus.
[szerkesztés] Középkori filozófia
A középkóri filozófia a Római Birodalom bukásával és a kereszténység hajnalával kezdődött. Ugyanekkor indult virágzásnak az arab filozófia, és a zsidó filozófia is.
A nyugati filozófia elsÅ‘ középkori szakasza a patrisztikus filozófia. A patrisztika az egyházatyák bölcselete akik fÅ‘ként arra igyekeztek, hogy a keresztény tanokat az antik filozófia segÃtségével megszilárdÃtsák, valamint, hogy megvédelmezzék a pogánytanoktól és a gnozistól. Legismertebb képviselÅ‘k: Szent Ãgoston (Aurelis Augustinus), Alexandriai Kelemen, Nüsszai Szent Gergely, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész, Órigenész.
A középkor jelentÅ‘s filozófiai iskolája a skolasztikus filozófia (scola = iskola) volt. A skolasztika a Kr. u. IX. században kezdÅ‘dött olyan képviselÅ‘kkel mint Anicius Manlius Severinus Boethius, Canterburyi Szent Anzelm, Robert Grosseteste, Albertus Magnus, Roger Bacon, Bonaventura, Aquinói Szent Tamás, John Duns Scotus, William Ockham, és Francisco Suárez. Ismerünk egy nÅ‘i keresztény filozófust is Heloise néven, is aki Abélard tanÃtványa volt. A skolasztika mindenekelÅ‘tt módszert jelentett: a kérdéseket racionálisan vizsgálják az ellenük és a melettük szoló érvekkel.
A keresztény nyugat szellemi fejlődésére a középkorban nagy hatást gyakorolt az arab világ. Az arab tudomány, különösen az orvostudomány és a csillagászat fejlődése messze előtte járt az európai tudományoknak. Az iszlám kultúrának köszönhetően maradt fenn Arisztotelész és Platón tanainak jelentős része is. A zsidó filozófia főbb képviselői Saadia Gaon, Avicebron és Maimonidész. A iszlám filozófiából ismert Avicenna, al-Fárábà Al-Ghazáli, és Averroes.
A középkor filozófiájára fÅ‘ként az Isten és az ember viszonyának a tárgyalása a jellemzÅ‘, a középkor filozófiája a kereszténység filozófiája is. A természet felépÃtésével és Isten természetével, megismerhetÅ‘ségével foglalkoztak fÅ‘ként; de fejlÅ‘désnek indult a metafizika a logika és a nyelvfilozófia is.
[szerkesztés] Modern nyugati filozófia
A modern nyugati filozófia a reneszánsz korában kezdÅ‘dik. E kort fontos találmányok és a felfedezések jellemzik, ami a filozófiában is jelentÅ‘s változásokat idéz elÅ‘: a hajózási technika fejlÅ‘dése bÅ‘viti a világ leÃrásáról való elképzeléseket. Kopernikusz megalkotja a heliocentrikus világképet, Johannes Gutenberg feltalálja a könyvnyomtatást. FejlÅ‘dik a kereskedelem és a pénzgazdaság, ami társadalmi fordulatokhoz vezet. MegdÅ‘l az egyház uralma a filozófia felett, megjelenik a humanizmus eszméje. E kor filozófiájának jelentÅ‘sebb képviselÅ‘i:Petrarca, Rotterdami Erasmus, Morus Tamás, Michel de Montaigne, Giovanni Picco della Mirandola. E kor eszményképe a „homo universale†azaz a mindentéren képzett ember. A reneszánsz kor állam és jogfilozófiájában jelekedtek: Jean Bodin, Hugo Grotius, Machiavelli. Temészetfilozóusok: Giordano Bruno, Francis Bacon, Campanella, Kopernikusz, Kepler, Galilei.
A XVII. és a XVIII. századok a felvilágodás századai. E kor klasszikus definÃcióját Kant adja meg: „A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. A kiskorúság arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.â€
A fevilágosodás korának két nagy filozófiai irányzata volt: a racionalizmus és az empirizmus. A racionalizmus azt mondta ki, hogy a valóság a gondolkodás tiszta elveibÅ‘l megismerhetÅ‘. A világ logikus rendje lehetÅ‘vé teszi annak megismerését, ezért a matematika módszereivel leÃrható. FÅ‘bb képviselÅ‘k: Descartes, Spinoza, Leibniz. Az empirizmus szerint a megismerés csak az érzéki tapasztalat útján lehetséges. FÅ‘bb képviselÅ‘k: Thomas Hobbes, Locke, Berkeley és David Hume.
A felvilágosodás korában a politikafilozófiát a liberalizmus jellemzi a „â€Lassez faire, lassez passer†(Engedjétek csinálni, engedjétek haladni). A jogfilozófiában fontos változás a természetjog és az emberijogok újrafogalmazása. Fontos képviselÅ‘k: Rousseau, Vico, Voltaire, Montesquieu.
A modern nyugati filozófia következő állomása a német idealizmus amelynek előfeltételeit Kant teremti meg. Fontos képviselők: Kant, Fichte, Schleiermacher, Hegel és Schelling.
A modern nyugati filozófia nagy gondolkodója, aki nem tartozott egyik tradÃcióhoz sem, a dán származásu Kierkegaard volt.
Másik nagy filozófiai irányzat a marxista filozófia irányzata volt. Főbb képviselők: Karl Marx, Friedrich Engels, Lenin.
[szerkesztés] Analitikus és kontinentális filozófia
A filozófia modern korszaka a 19. század végétől egészen az 1950-es évekig tart és két ágra tagolódik: a Kontinentális filozófia és az Analitikus filozófia ágára.
A kontinentális filozófia főbb képviselői Schopenhauer, Edmund Husserl, Maurice Merleau-Ponty, Nietzsche.
Az analitikus filozófia: A bécsi kör filozófusai, Wittgenstein.
[szerkesztés] Jelenkori filozófia
A jelenkori filozófiára nagy hatással van a technika fejlÅ‘dése és a természetudományos ismeretek gyarapodása. A természetudomány a filozófia mércéjévé vált: a modern fizika kiszélesÃtette a világképet: a kvantumfizika és a relativitáselmélet a világ új szemléletét jelentette a különösen kicsi és különösen nagy tárgyak esetén. A neopozitivista filozófusok a természetudományok egzatságát és átvizsgálhatóságát teszik alapelvé.
[szerkesztés] Keleti filozófia
[szerkesztés] Ind Filozófia
Az ind filozófia általában vallásos irányultságú, a filozófusok egyben szent emberek is. Alapjai a védikus irodalomban található. A legÅ‘sibb szent Ãrások a Védák, ezek kb. az i.e. 15. és i.e. 5. század között keletkeztek. Az indiai filozófiákat aszerint nevezik ortodoxoknak vagy nem-ortodoxoknak, hogy a Védák érvényességét elismerik-e.
Az Upanisádok a Védákhoz Ãrt kommentárokként foghatók fel, ezek kb. az i.e. 8. és i.e. 5. század között alakultak ki, majd az ezt követÅ‘ idÅ‘szakban, kb. a 7. századig Ãródtak az ún. szutrák, rendszerezÅ‘ kÃsérletek a tudás különbözÅ‘ ágainak, a rÃtusnak, a grammatikának, a jognak, a metafizikának összefoglalására.
[szerkesztés] Perzsa filozófia
Perzsiában, Zarathushtra (i. e. 560 körül) monoteista vallást alapÃt, erÅ‘s dualista vonásokkal. Zarathushtra volt az elsÅ‘, aki különbséget tett a jó és a gonosz között. Å alapÃtotta a világ elsÅ‘ ismert monoteista vallását, az Ahura Mazda-t (jelentése: "a legbölcsebb úr), erÅ‘s dualista vonásokkal. KövetÅ‘it zarathustriánusoknak másnéven párszik-nak nevezik (az iszlám megjelenése óta).
[szerkesztés] KÃnai filozófia
Három hagyományos kÃnai filozófiai iskolát tartunk számon: a taoizmust, a konfucianizmust és a buddhizmust. A konfucianizmus bölcselete kifejezetten etikai, Konfuciusz mindig elhárÃtotta, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék. Gondolatai a konkrét életre az emberre öszpontosulnak. A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember (junzi) ideálját helyezi elÅ‘térbe.
A taoizmus klasszikus könyve a Tao Te King (Kr.e. V.-III. sz.), amelyet Lao-ce-nek tulajdonÃtanak. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, hanem az embert körülvevÅ‘ ember törvényszerűségeit foglalja össze. Az emberben csak úgy uralkodik a tao, mint a természetnek alárendelt másodrangú lényen; a taoizmus legfontosabb tanÃtása a természet erÅ‘ivel szemben alávetett emberi világ A taoizmus „helyes út†a természettörvény felfedezése, a természetes és követendÅ‘ út kifejezése. A tao mindenekelÅ‘tt az örökké mozgó, változó világ végsÅ‘ egységének az elve.
A buddhizmus, 50 körül jelent meg KÃnában, Indiából és Közép-Ãzsiából bevándorló buddhista szerzetesek hozták magukkal. (Lásd még: Konfucianizmus, Taoizmus, Monizmus, Buddhizmus, Yin-Yang,)
[szerkesztés] A filozófia ágai
A filozófia hagyományos felosztása nagyjából a következő.
[szerkesztés] Metafizika
Közkeletűen a 'metafizika' szó bárminemű elvont dolgot jelöl, ezenkÃvül spirituális, vallási (sÅ‘t tévesen okkult) dolgokkal is társÃtják. A modern filozófiai szóhasználatban a metafizika a filozófiának arra a területére utal, amely a létezÅ‘ dolgok fajtáiról és létezési módjaikról szoló kérdésekkel foglalkozik.
A XVIII-ik és XIX-ik században a 'metafizika' témakörébe sorolták a külvilág létezésével, más elmék létezésével, a priori tudás lehetőségével, érzékeléssel, emlékezéssel foglalkozó kérdéseket is. A jelenlegi szóhasználat szerint ezek a kérdések az ismeretelmélet(episztemológia) területére tartoznak.
A metafizika a létezőnek mint létezőnek az alapjait és eredetét kutatja. Témakörei: A lét maga (ontológia), az isteni lét (filozófiai teológia), a lélek (pszichológia), és a lét összefüggése az egészben (kozmológia). Az ontológia létező és a létezés alapelveit, törvényszerűségeit, létezési formáit vizsgálja, alapkérdése: Mi az, ami létezik?
[szerkesztés] Politikafilozófia
A politikai filozófia az államra, politikára, jogra vonatkozó általános összefüggéseket kutatja. Azokra a kérdésekre keres választ, amelyeket a modernizációs változások, illetve ezek gazdaságra és politikai életre való kihatásai jelentenek. Középpontjában az emberi civilizáció által teremtett, eltérő fejlettségű és berendezkedésű társadalmak rendszere áll.
[szerkesztés] Esztétika
Az esztétika a szép meghatározásával foglalkozik, annak természetével és a művészetekben való megjelenés formájával. Irányultsága szerint az esztétika lehet tisztán funkcionális, leÃró, vagy normatÃv megközelÃtésű. A művészetelmélet mellett tárgyalja az esztétikai Ãtéletek kérdéseit és az esztétikai érzés, átérzés formáit is. A legújabbkori esztétikát információelmélet és nyelvanalÃzis is jellemzi. Alapkérdése: mi a szép?
[szerkesztés] Ismeretelmélet
Az ismeretelmélet, más néven episztemológia a megismerés feltételeit, határait meghatározó tanÃtás. A megismerés módszereit próbálja meghatározni, a tudományok alapjaival foglalkozik. Definiálni kÃvánja a tudást, illetve a tudás megszerzésének legbiztonságosabb útját. Témakörébe egyaránt beletartozik mind a megismerés szubjektuma, mind objektuma is.
Az ismeretelmélet egyik fő feladata, hogy megmondja, mikor igazolt egy hit, mikor mondhatjuk valamiről, hogy igazoltan tudjuk, hogy igaz vagy hamis. Alapkérdése: hogyan jutunk igaz ismeretekhez?
[szerkesztés] Logika
A logika a következtetés és a rendezett gondolkodás elmélete. A logika mint tudomány a gondolkodás bizonyos általános fogalmait és törvényszerűségeit (például igazság, következtetések, modalitások stb.) vizsgálja. Jellegzetessége, hogy a köznapi vagy a szaktudományos (pl. kvantummechanikai, matematikai, informatikai) nyelvhasználatból és gondolkodásból kiindulva vonatkoztat el és általánosÃt bizonyos, az egyes emberek és embercsoportok, nyelvek esetlegességeitÅ‘l nagymértékben független, azokban közös fogalmakat, törvényeket. Ezeket a törvényeket egy jól meghatározott értelemben – elsÅ‘sorban a logika tudományának több ezer éves belsÅ‘ fejlÅ‘désébÅ‘l, és a tudományos közösség megállapodásából adódóan – „helyesâ€, azaz logikus gondolkodási törvényszerűségeknek is szokás nevezni.
A formális és a klasszikus logika a gondolkodási formák elemtanával foglalkozik.
A modern logika a formalizálásra és matematizálásra törekszik, logikai kalkulusokkal dolgozik, amelyhez a jelek (szimbólumok), és a hozzájuk tartozó műveleti szabályok tartoznak. Alapkérdése: milyen módszerekkel jutunk igaz ismeretektől további igaz ismeretekhez?
[szerkesztés] Etika
Az etika az a filozófiai tudomány, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Központi kérdése a jóra irányul, azt vizsgálja, hogy lehetséges-e/hogyan lehetséges jó cselekedet, illetve min múlik az, hogy egy cselekedet helyes-e vagy sem. A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanÃtást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsÅ‘leg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét
[szerkesztés] Nyelvfilozófia
A nyelvfilozófia a nyelvi jelentés mibenlétével, nyelv és gondolkodás kapcsolatával, a nyelvhasználat szabályaival foglalkozó filozófiai kutatási terület. Feladata a megismerés és a tudományok nyelvi szempontból történÅ‘ megalapozása. Külön tudománnyá azonban csak a 18. század végén, a 19. század elején alakult ki, a modern nyelvészet alapÃtó atyjaként pedig, Ferdinand de Saussure nevét szokás emlegetni. A mai értelemben vett nyelvfilozófia kezdetét Gottlob Fregének a munkásságához kötik. Az analitikus filozófusok, Russell, Wittgenstein és más filozófusok hatására a filozófiai problémák lehetséges megoldását nyelv (logikai) elemzésében látták és ezért a nyelvfilozófiát minden más filozófia alapjának tekintették.
[szerkesztés] Jogfilozófia
A jogfilozófia a jog megalapozásának a kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy vajon létezik-e olyan fölérendelt norma, amelyből a tételes jog levezethető (pl. természetjog).
[szerkesztés] Vallásfilozófia
A vallásfilozófia feladatának tekinti a filozófiai istenérvek és istenbizonyÃtékok megalkotását, elemzését, a filozófia és a teológia a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását.
[szerkesztés] Tudományfilozófia
A megismerés elÅ‘feltevéseivel és alapjaivan foglalkozik a szaktudományokban. Ezeknek a módszereit, alaptételeit, fogalmait és céljait világÃtja meg és kritikai vizsgálatnak veti alá.
[szerkesztés] Filozófiai iskolák és irányzatok
A filozófia a világnézeti kérdésekre adott válaszok rendszere, amely természetszerűleg különböző időkben különböző válaszokat jelent, akár személyekhez, akár iskolákhoz kötődően is. Ezeket irányzatoknak vagy izmusoknak szokás nevezni. Maga a világnézet egy adott személy fentiekre vonatkozó, elfogadott és/vagy megértett nézeteit jelenti, akár ő hozta azokat létre, akár mástól kapta.
Nyugati filozófia
Ókori filozófia
- Preszókratikus filozófia
- Athéni felvilágosodás (Szókratész, Platón, Arisztotelész)
- Epikureizmus (Epikurosz)
- Antik szkepticizmus (Pürrhón)
- Sztoikus filozófia (Kitioni Zénón, Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius, Cicero)
- Újplatonizmus
Középkori filozófia
- Zsidó-hellenisztikus iskola (Philón, Jézus)
- Keresztény filozófiák
- Åskeresztény iskola (Tertullianus, Órigenész)
- Patrisztika (Szent Ãgoston)
- Skolasztika (Boethius, Anzelm, Aquinói Szent Tamás, Eckhart mester)
- A reneszánsz filozófiája (Francis Bacon, Giordano Bruno)
Újkori filozófia
- A felvilágosodás filozófiája
- Racionalizmus (Descartes, Spinoza, Leibniz)
- Empirizmus (Hobbes, Locke, George Berkeley, Hume)
- Francia felvilágosodás (Pascal, Voltaire, Montesquieu, Rousseau)
- XIX. századi kontinentális filozófia (Nietzsche, Schopenhauer, Kierkegaard, Charles Sanders Peirce, Wilhem Dilthey)
Jelekori filozófia
- Pozitivizmus (Comte, Spencer)
- Egzisztencializmus (Dosztojevszkij, Heidegger, Jaspers, Sartre)
- Fenomenológia (Husserl, Maurice Merleau-Ponty)
Keleti filozófia
- Ind filozófia
- KÃnai filozófia
- Buddhizmus (Buddha)
- Arab filozófia (Mohamed, Al-Fárábi, Al Kindi, Avicenna, Al-Ghazáli, Averroes)
- Zsidó filozófia ( Aviceborn, Maimonidész)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] A filozófiai megismerés sajátosságai
A filozófiai megismerés módszerei általában spekulatÃvak, a fogalmak nyelvi körülhatárolásából (vagy ennek lehetetlenségébÅ‘l) indul ki. A modern filozófia ténygyűjtést, fizikai kÃsérletezést nem végez, mivel ilyen értelemben nem empirikus jellegű. Viszont kifejlÅ‘dött belÅ‘le a logika, az orvostudomány, a matematika és a pszichológia is, amelyeknek bÅ‘ven van empirikus módszere ahhoz, hogy a filozófia által feszegetett „végső†kérdésekben egy kicsit kevésbé legyen spekulatÃv:
A filozófiai megismerésnek az alábbi felsorolás legfeljebb a végkövetkeztetését, de nem a módszerét adja:
- metafizikus: a valóság ellentmondásmentes, eltekint az időbeliségtől, nem folyamatjellegű,
- dialektikus: a valóság ellentmondásos. Fejlődésében és történetiségében vizsgál,
- materializmus: szubjektÃv dualizmus,
- idealizmus: objektÃv dualizmus.
A filozófia, mint tudomány saját fogalom és kategóriarendszerrel rendelkezik, melyek absztrakciók eredményei.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Slemmer László: Filozófiai Kisokos
- Filozófiatörténeti összefoglaló
- Wikisource
Ãltalános | Filozófiaportál · kategória lista | keleti filozófia · nyugati filozófia | a filozófia története: antik filozófia · középkori filozófia · modern filozófia · kortárs filozófia |
Listák | filozófusok listája · ateista gondolkodók listája · filozófiai témájú lapok listája. |
Ãgak | esztétika · etika · episztemológia · logika · metafizika · politikafilozófia · nyelvfilozófia · jogfilozófia · vallásfilozófia · tudományfilozófia. |
Filozófiák | nevelésfilozófia · földrajz-filozófia · történelemfilozófia · filozófiai antropológia · irodalomfilozófia · matematikafilozófia · elmefilozófia · metafilozófia · fizikafilozófia · pszichológiafilozófia · technológiafilozófia · a háború filozófiája |
Iskolák | analitikus filozófia · arisztotelianizmus · kontinentális filozófia · nominalizmus · deontológia · dialektikus materializmus · dualizmus · egzisztencializmus · empirizmus · epikureanizmus · hegelianizmus · hermeneutika · humanizmus · idealizmus · logikai pozitivizmus · marxizmus · materializmus · monizmus · neoplatonizmus · nihilizmus · fenomenológia · platonizmus · pozitivizmus · posztmodern filozófia · pragmatizmus · preszókratikus filozófia · racionalizmus · realizmus · relativizmus · skolasztika · szkepticizmus · sztoikus filozófia · strukturalizmus · utilitarizmus. |
Filozófia az interneten: | az ELTE filozófia szakos hallgatóinak oldala – Filozófia.lap.hu – Gondolkodom.hu – a Stanfordi Egyetem enciklopédiája |