Ambrózy György (prédikátor)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ambrózy György (Ambrosius György) (Alsókubin, 1698. április 18. - Csetnek, 1746. július 5.) evangélikus prédikátor, szuperintendens

[szerkesztés] Élete

Atyja Ambrózy Mátyás szegény köznemes volt; tanult szülőhelyén Petrovics Zachariás alatt, kit kiüzetése alkalmával Lestinára követett. 1712-ben Késmárkra ment a német nyelvet tanulni. 1715-ben Rozsnyó mellé, Berzétére vetődött, hol mint segédtanító működött és a magyar nyelvet tette sajátjává. Innét Eperjesre ment, hol a tanulók közé beiratkozott, utóbb a nyelvtani osztály köztanítója volt. 1718 pünkösdjén a wittenbergi akadémiára ment; 1721-ben hazájába akarván visszatérni, rövidebb utat választott és Szilézián, a lengyel határon át szándékozván jutni Alsókubinba, Bielában mint az új vallás terjesztőjét elfogták és csak 16 heti börtön után augusztus 2-án bocsátották szabadon. Hazájába visszakerülve, előbb Necpálon iskolamester, 1724-ben Verbócon, Kishontban evangélikus prédikátor lett s mint ilyen Krmann Dánielt az Agenda és szlovák Biblia fordításában segítette, mely általa kiadva jelent meg 1734-ben. Midőn e vidéken 1733 elején az evangélikus templomokat elvették, január 21-étől bujdosni kényszerült, egész 1738-ig, mely év szeptember 17-én Csetnekre hivatott meg. 1741. február 16-án Tisza-kerületi evangélikus szuperintendenssé választatották, amely tisztséget haláláig betöltötte.