Andrej Hlinka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Andrej Hlinka (Csernova, 1864. szeptember 27. – Rózsahegy, 1938. augusztus 16.) római katolikus szlovák pap, a II. világháború előtti időszak egyik legjelentősebb szlovák politikusa volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Hlinka Rózsahegyen és Lőcsén járt gimnáziumba. Teológiát végzett Szepeshelyen, ahol 1889-ben szentelték katolikus pappá. 1924-től pápai kamarás, 1927-től pápai jegyző volt, egyúttal vallásos könyveket kiadó Szent Béla Társulat elnökségét is ellátta.
Több helyen dolgozott papként, utoljára Rózsahegyen. Már fiatalon politizálni kezdett a kereszténydemokrata gróf Zichy vezette Néppártban. Amikor a párt erősítette a magyar nemzeti arculatát, Hlinka kilépett és a Szlovák Néppárt (Slovenská ľudová strana) egyik alapítója és kulcsfigurája lett. Főszerkesztője lett 1897-ben a „Népi Hírek” (Ľudové Noviny) című újságnak, és 1906-ban megalapította a „Népi Bank”-ot (Ľudová banka). 1906-ban kétéves börtönbüntetésre ítélték magyarellenes agitáció miatt, és eltiltották a papi hivatástól. A szegedi Csillagbörtönben (ahol többek között Kun Bélával is találkozott) egyházi témájú műveket írt és fordított. A szülőfalujában történt 1907-es csernovai tragédia után X. Pius pápa közbenjárására kegyelmet kapott, és kiengedték a börtönből.
1918-ban tagja lett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Eleinte elfogadta az egységes csehszlovák nemzet eszméjét, de néhány hét elteltével változtatott a politikáján és megalapította az új Szlovák Néppártot. Már 1919 nyarán elutazott Párizsba, és a versailles-i konferencián sikertelenül követelte a szlovák autonómiát. A pártja nevét 1925 után „Hlinka Szlovák Néppártjára” (Hlinkova slovenská ľudová strana, HSLS) változtatták, melynek haláláig elnöke, fő ideológusa és parlamenti képviselője volt. A csehszlovák parlamentben Hlinka volt a párt frakcióvezetője. Elhunyta után Jozef Tiso vette át a helyét.
[szerkesztés] Eszmevilága
Eszméiben keveredett a nacionalizmus, a szélsőséges klerikalizmus, az antikommunizmus és idegengyűlölet. Harcolt a prágai centralizmus ellen, az utolsó években a nácizmus és a fasizmus ideológiának egyes elemeit átvette, anélkül, hogy feladta volna a katolikus hitét. Szövetségesének tartotta a nemzetiszocialista Szudétanémet Párt vezetőjét, Konrad Henleint és a magyar Esterházy herceget.
[szerkesztés] Utóélete
A háború utáni Csehszlovákiában nem tűrt személy lett. 1989 után változtattak ezen a képen, az 1991-ben megjelent Szlovák Nemzeti Életrajzok-ban (Slovak National Biography) már a következőképpen jelölik meg személyét: „a modern Szlovákia történetének egyik legfontosabb személyisége, nemzeti keresztény politikus és a szlovák autonóm törekvések képviselője”. Arcképe díszíti a szlovák 1000 koronás bankjegyet.
Based on work by