Szeged
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
Régió | Dél-Alföld | ||||
Megye | Csongrád | ||||
Kistérség | Szegedi | ||||
Rang | megyei jogú város | ||||
megyeszékhely | |||||
Terület | 280,84 km² | ||||
Népesség | |||||
|
|||||
Irányítószám | 6700-6791 | ||||
Körzethívószám | 62 | ||||
Térkép |
Település Mo. térképén |
Szeged (szlovákul Segedín, lengyelül Segedyn, románul Seghedin, németül S(z)egedin, törökül és szerbül Segedin, olaszul Seghedino, helyi nyelvjárás szerint Szöged) megyei jogú város, Délkelet-Magyarország regionális központja, az ország negyedik legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa, Szeged déli oldalán, a magyar–román–szerb hármashatár közelében, Tiszaszigetnél található az ország legmélyebben fekvő pontja.
[szerkesztés] Demográfiai adatok
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163 699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,9% egyéb. A városban 70 845 lakás van.
[szerkesztés] Története
Szeged a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18.-19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged; Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.
[szerkesztés] A kezdetektől 1686-ig
Szeged és környéke az újkőkor (Kr.e 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciat, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.
A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését tette lehetővé. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.
A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.
1522-ben Szegednek 7000 lakosa volt.
1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindul a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs – magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.
[szerkesztés] 1686-tól az 1879-ig
A város 1686. őszén szabadult fel a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.
1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károlytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged Napja-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.
Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.
A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.
[szerkesztés] 1879-től 1944-ig
Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. Március 11/12-e éjjelén a Tisza a petresi gátot átszakítva elöntötte a várost. Gyakorlatilag a teljes város elpusztult. Az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették. Mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az újjáépítés során bontották el a Szegedi vár nagy részét is. Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.
A város 1880. június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.
A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.
1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt az ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.
Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban lett a Csanádi egyházmegye székhelye.
A második világháború sok szenvedést hozott, a város kb. 6000 lakója meghalt, a zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték. A tényleges harc a városért október 8-9-én kezdődött,az itt védekező Matoltsy-harccsoport az algyői hídfőnél találkozott előszőr a támadó Vörös Hadsereg erőivel. 1944. október 9-én a visszavonuló német erők a közúti hídat és a vasúti hídat felrobbantották. A szovjet hadsereg október 11-én foglalta el a várost. Moszkvában este 224 ágyúból 20 díszlövéssel ünnepelték Szeged elfoglalását.
[szerkesztés] 1944. után
1950-ben a hatalmas kiterjedésű szegedi határból a tanyaközpontok körül kilenc új községet alakítottak. Ezek elmúlt fél évszázados fejlődését jól jellemzi, hogy egyikük, Mórahalom, 1989-ben városi címet is kapott. A többi nyolc község név szerint: Ásotthalom, Balástya, Csengele, Domaszék, Röszke, Ruzsa, Szatymaz és Zákányszék.
A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.
1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek
1970-ben a Tisza a 1879-es árvizet meghaladó vízszinttel áradt. A város megmenekült.
1973-ban Szegedhez csatoltak öt, a várossal szorosan együttélő községet, ezek Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé. Algyő 1997-ben ismét önálló községgé alakult.
Az 1990-es években a szocializmus során létrehozott gyárak sorra tönkrementek.
Szegedet 2005 decemberében elérte az M5-ös autópálya.
2006-ban a Tisza több, mint 10 méterrel áradt.
Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok, melyet 1931 óta rendeznek.
[szerkesztés] Városrészek
|
|
|
- ¹ 1973-ig önálló település
- ² régi nevén Klebelsberg-telep
- ³ régi nevén Ságvári-telep
- 4 1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd: külső hivatkozások
- 5 1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel
- 6 1973-ig önálló település
[szerkesztés] Oktatás
[szerkesztés] Felsőoktatási intézmények
- A Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities – 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.
- A Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való
áthallgatásra.
[szerkesztés] Gimnáziumok
- Deák Ferenc Gimnázium
- Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium
- Eötvös József Gimnázium
- Gábor Dénes Gimnázium, Mûszaki Szakközépiskola és Kollégium
- Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Diákotthon
- Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola
- Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és Általános Iskola
- Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium (SZTE)
- Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola
- Tömörkény István Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégium
[szerkesztés] Szakközépiskolák, szakképző iskolák
- Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Kollégium
- Déri Miksa Ipari Szakközépiskola és Kollégium
- Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
- Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola
- Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola
- Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola
- Krúdy Gyula Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola
- MIOK József Nádor Szakképző Iskola (felnőttképzési intézmény)
- Móra Ferenc Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium
- Szegedi Rendészeti Szakközépiskola
- Tápai Antal Szakközép- és Szakiskola
- Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola
- Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola
- Vedres István Építőipari Szakközépiskola
[szerkesztés] Gazdaság
Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A Szegeden és környékén fűszerpaprikát termesztenek és dolgoznak fel. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás a Pick Szalámigyárnál. Szegeden van a tejiparral foglalkozó Sole-Mizo Zrt. A környéken (Algyőn) kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a város gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei, így például a kábelgyár, a téglagyár, a textilgyár, a kendergyár és a konzervgyár.
[szerkesztés] Nevezetességek, látnivalók
- Városközpont, Dóm tér
- Fogadalmi templom (neoromán, 1913–1930) és a Dömötör-torony
- Püspöki palota (katolikus püspöki székhely)
- Ferences templom (gótikus, 15. század vége) honlapja
- Minorita templom (barokk, 18. század)
- Szerb ortodox templom (1773-1778.)
- Móra Ferenc Múzeum honlapja
- Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár honlapja
- Szegedi Nemzeti Színház honlapja
- Dorozsmai szélmalom (ipari műemlék)
- Zsinagóga honlapja
- Fekete ház múzeum
- Virág cukrászda
- Egyetemi Füvészkert honlapja
- Szegedi Csillagvizsgáló honlapja
- Szegedi Vadaspark honlapja
Klebelsberg Kunó szobra |
Reök-palota (Magyar Ede, 1907) |
Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930) |
[szerkesztés] Híres szegediek
[szerkesztés] Szegedhez kötődnek
- Antos Kálmán (1902–1985) zeneszerző, egyházkarnagy, orgonista, zenepedagógus
- Budó Ágoston (1914–1969) fizikus
- József Attila (1905-1937) költö
- Kalmár László (1905–1976) matematikus
- Király Levente (1937) színművész
- Magyar Ede (1877–1912) építész
- Mihalik Kálmán (1896–1922) a „Székely himnusz” zeneszerzője
- Mikszáth Kálmán újságíró évekig Szegeden. Több novellája témáját innen merítette.
- Móra Ferenc (1879–1934) író
- Radó Tibor (1895–1965) matematikus
- Sík Sándor (1889–1963) író, tanár
- Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas biokémikus
- Vaszy Viktor (1903–1979) zeneszerző, karnagy
[szerkesztés] Szegeden születtek
- Agárdy Gábor (1922–2006) kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Nemzet Színésze
- Ákos György (1891?–1967) magkereskedő
- Álgyay Hubert Pál (1894–1945) mérnök, Duna- és Rajna-hidak tervezője
- Annus Adrián (1975) olimpikon
- Baghy Gyula (1891–1967) eszperantó nyelven alkotó író, költő
- Balázs Béla (1884–1949) színész, rendező, filmesztéta
- Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutató, „a legszögedibb szögedi”
- Békeffi István (Békefi, Békeffy) (1891–1962) színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas
- Boldoczki Gábor (1976) trombitaművész [1]
- Dávid Roland (1976) előadóművész, énekes
- Csáky József (1888–1971) szobrász
- Cserzy Mihály (1865–1925) író
- Csongor Győző (1915–1997) muzeológus, várostörténész
- Csonka János (1852–1939) gépészmérnök, feltaláló
- Dankó Pista (1858–1903) nótaszerző, zenész
- Dinnyés József (1948) daltulajdonos
- Dobsa Sándor (1934–2005) zenész, zeneszerző [2]
- Dugonics András (1740–1818) az első magyar regény írója, a magyar matematikai nyelv megalkotója
- Durkó Zsolt (1934–1997) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
- Endre Béla (1870–1928) festő
- Fejes Tóth László (1915–2005) matematikus, az MTA tagja
- Fodor Rajmund (1976) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó
- Gera Zoltán (1923) színész
- Gregor Bernadett (1972) színésznő
- Hevér Gábor (1969) színész [3]
- Horvai István (1922–2004) rendező
- Huszár Lajos (1948), zeneszerző [4]
- Huszka Jenő (1875–1960) zeneszerző
- Janikovszky Éva (1926–2003) író
- Joachim Ferenc (1882–1964) festőművész
- Joachim József (1897–1954) szobrász és festőművész
- Jobba Gabi (1947–1983) színész
- Juhász Gyula (1883–1937) költő
- Kalmár Márton (1946) szobrász
- Kass János (1927) grafikus
- Kontraszty László (1906–1994) festő
- Kopasz Márta (1911) grafikus
- Kopasz Tamás (1958) festő
- Kotányi János (1858–?) a fűszercég alapítója [5]
- Körmendi János (1927) színész [6]
- Lőw Immánuel (1854–1944) főrabbi, orientalista
- Magay Dániel (1932) olimpiai bajnok kardvívó, vegyészmérnök
- Maróczy Géza (1870–1951) nemzetközi sakknagymester
- Nagy Natália (1970) színésznő
- Nyilasy Sándor (1873–1934) festő [7]
- Ördögh Szilveszter (1948) író
- Paskai László (1927) esztergomi érsek
- Pick Márk (1843–1892) szalámigyáros
- Rózsa Sándor (1813–1868) főállású betyár [8]
- Sándor Károly (Csikar) (1928) válogatott labdarúgó ([9])
- Siskovics József báró és gróf hadszertármester honlapja
- Sipos Anna (1908–1988) tizenegyszeres világbajnok asztaliteniszező
- Számvald Gyula (1825–1912) amerikai altábornagy
- Szegedi Kis István (1502 körül – 1572) református püspök, író
- Temesi Ferenc (1949) író
- Tokody Ilona (1953) operaénekes
- Vedres István (1765–1830) mérnök
- Zerkovitz Béla (1882–1948) zeneszerző
- Zsigmond Vilmos (1930) operatőr
[szerkesztés] Szeged díszpolgárai
- 2004 – Agárdy Gábor színművész, A Nemzet Színésze
- 1995 – Boda Domokos (1921) Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor [10] [11]
- 1990 – Buday György (1907–1990) fametszőművész, újságíró, tipográfus [12] [13]
- 2003 – Gregor József (1940-2006) operaénekes [14]
- 2000 – Gyulay Endre (1930) Szeged-Csanádi megyéspüspök
- 1993 – Ilia Mihály (1934) szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész [15]
- 1994 – Kass János (1927) grafikusművész [16]
- 1997 – Kopasz Márta (1911) festő- és grafikusművész [17]
- 2001 – Kovács Gábor (1929) orvosprofesszor [18]
- 1998 – Kristó Gyula (1939–2004) történész,akadémikus [19] [20]
- 2005 – Lékó Péter (1979) [21] sakknagymester
- 2002 – Mészáros Rezső (1942) geográfus, rektor [22] [23] [24]
- 1992 – Péter László (1926) ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista [25] [26]
- Simon Miklós (1916–) orvosprofesszor [27]
- Sina Simon báró (1810–1876) [28]
- 1999 – Solymosi Frigyes (1931) akadémikus [29]
- 1990 – Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus [30]
- ? – gróf Széchenyi István, Szeged első díszpolgára
- 1991 – Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus [31] [32]
- Teleki Pál gróf (1879–1941) [33]
- Tisza Lajos gróf (1832–1898), az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa
- 1990 – Varga Mátyás (1910–2002) díszlettervező [34] [35]
- 2004 – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr [36]
[szerkesztés] Testvérvárosai
- Cambridge, Anglia (1987)
- Darmstadt, Németország (1990)
- Jeruzsálem, Palesztina
- Kotor, Montenegró (2001)
- Larnaka, Ciprus (1994)
- Liège, Belgium (2001)
- Łódź, Lengyelország (1994)
- Marosvásárhely, Románia (1997)
- Nizza, Franciaország (1969)
- Odesza, Ukrajna (1957)
- Parma, Olaszország (1988)
- Pula, Horvátország (2003)
- Rahó, Ukrajna (1939 és 1997)
- Rotterdam, Hollandia
- Szabadka, Szerbia (1966 és 2004)
- Temesvár, Románia (1988)
- Toledo, Egyesült Államok, Ohio (1990)
- Turku Finnország (1971)
- Weinan, Kína
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A város hivatalos oldala
- Szeged.hu
- Szeged internetes naplója
- Szeged.lap.hu – linkgyűjtemény
- Szeged Portál
- szegedi programmagazin
- Vendégváró
- Irány Magyarország!
- Szeged utcaszintű térképe(utcakereső.hu)
- Térkép Kalauz – Szeged
- Gyalogló
- Reizner János Szeged története c. műve, online változat (rendkívül részletes várostörténet a kezdetektől a 19. század elejéig)
- Szegedi séták
- Városnézés Szegeden
- Szeged régen és most
- Szeged régi képeslapokon
- Szeged egykor és most
- Szeged a szeporszag.hu-n
- Kiskundorozsma honlapja
- Légifotók Szegedről
- Fényképes leírás és személyes élmények Szegedről
Csongrád megye városai |
---|
Csongrád · Hódmezővásárhely · Kistelek · Makó · Mindszent · Mórahalom · Sándorfalva · Szeged · Szentes |