Antal Géza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antal Géza (magyardellői) (Nagyenyed, 1846. - Budapest, 1889. december 20.) orvosprofesszor, az MTA tagja

[szerkesztés] Élete

Apja Antal László, a Bethlen Kollégium kórházának orvosa volt. Antal Géza a marosvásárhelyi főgimnáziumban végezte tanulmányait, azután 1865-ben Bécsbe ment az orvosi egyetemre, de egy év múlva Budapesten folytatta az orvosi tanfolyamot. 1870 novemberében lett orvosdoktor, 1871-ben a sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet is megszerezte, majd 1873-ban megkapta a műtői oklevelet. Ez év május havában a Budapesti Egyetem sebészeti kórházában mint tanársegéd nyert alkalmazást, mely állástól 1877. végén vált meg. 1876. szeptember 21-től magántanár lett, 1884-ben a Rókus Kórház fiókosztályának rendelő orvosa lett. 1888 júliusában a Rókus Kórház főorvosává nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1889. május 3-án választotta levelező tagjává.

[szerkesztés] Munkái

1. Kovács József tanár sebészi kórodája a budapesti kir. magyar egyetemen 1871/2–1873/4. tanévekben. Budapest, 1876. (Réczey Imrével)

2. Az elvérzésről. Budapest, 1883. (Term. Előadások 37. füzet.)

3. Húgyszervi bántalmaknak sebészi kór- és gyógytana. U. ott, 1888. (Ism. Orvosi Hetilap Ezen munkának bőv. német kiadása: Specielle chirurgische Pathologie u. Therapie der Harnröhre. Stuttgart, 1888.)

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996