Anticiklon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az anticiklon, közel függőleges tengelyű légörvény.

Anticiklonoknak az izobárokkal határolt magasnyomású területeket nevezzük. Benne a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. Az anticiklonokban általában nyugodt az időjárás, nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző, télen párásságot, ködöt, és nagyon hideg időjárást okoz. Csapadék előfordulhat a területén, de ez sosem jelentős mennyiségű.

[szerkesztés] Jellemzői

Az áramlás iránya az északi féltekén mindig az óramutató járásával megegyező. A légnyomás a terület széle felé növekszik, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. Leáramlás és a felszín közelében divergens mozgások jellemzik. Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, ezért felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője általában a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő.

[szerkesztés] Fajtái

• A szubtrópusi meleg anticiklonok stabil képződmények és függőleges irányban is magasba nyúlnak. Formájuk ellipszishez hasonló, amelynek nagy tengelye nyugat-délnyugat kelet-északkelet irányú.
• A hideg, téli kontinentális anticiklonok a szárazföldek északi részein alakulnak ki, például az orosz síkságon vagy Szibéria felett. A Kárpát-medencébe történő áthelyeződésüket gyakran megakadályozza a Kárpátok koszorúja.

[szerkesztés] Lásd még

Ciklon Trópusi ciklon