APG

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az APG vagy Angiosperm Phylogeny Group két nemzetközi botanikus csoport együttműködésére utal, akik abból a célból gyűltek össze, hogy megpróbáljanak egy olyan konszenzust kialakítani a zárvatermők taxonómiájával kapcsolatban, ami tükrözi a molekuláris rendszertan új felfedezéseit. Két dolgozat született az együttműködésből, az APG I (1998) és az APG II (2003), amik főként az addigi növényrendszertanok hiányosságait próbálták kiküszöbölni (Cronquist 1981, Thorne 1992 és 2001, Tahtadzsjan 1997) a DNS filogenetikus vizsgálata alapján.

Az APG első publikációja fontos változást jelölt a zárvatermők osztályozásának menetében: az addigi rendszerek általában egy vagy két tudós véleményét tükrözték, míg az APG I 29 botanikus rendszertanász közös munkájának gyümölcse. Így aztán a zárvatermők lett az élőlények első nagy csoportja, amit szisztematikusan újraosztályoztak csaknem kizárólag a molekuláris szintű tulajdonságok alapján.^[1]

A zárvatermők (úgy is mint Angiospermae, Anthophyta, Magnoliophyta) azok közé a csoportok közé tartozik, melyek osztályozását a legmélyebben érintették a napvilágra került molekuláris adatok. A széles körben elterjedt, Arthur Cronquist amerikai botanikus által 1981-ben publikált Cronquist-rendszer felosztását egyre inkább megkérdőjelezték az 1990-es évek folyamán. Kb. 1990 óta állnak rendelkezésre molekuláris adatok, amiket kladisztikus módszerekkel feldolgozva néhány rendszertani kapcsolat most már tisztábban látszik, míg másokat radikálisan át kellett gondolni. Ezek a módszerek lehetővé tették a rendszertan filogenetikus ideához való közelítését, tehát hogy a növények osztályozás lehetőleg a leszármazást kövesse.

A hirtelen megnövekedő tudásmennyiség számos változtatási javaslathoz vezetett az osztályozásban, ami a rendszertanok felhasználói körében (az enciklopédiák, lexikonok szerkesztőit beleértve) problémákat okozott. Azzal, hogy a világ minden tájáról összehozta a rangosabb kutatóintézetek kutatóit, és a közös publikációval az Angiosperm Phylogeny Group azt célozta, hogy létrejöjjön egy biztos hivatkozási alap, az APG-rendszer (1998). A rendszer főként a magasabb rendszertani szintekkel foglalkozik, mivel a tudásunk még elég korlátozott, és a biztos osztályozás egyelőre nem minden esetben lehetséges.

Maga a rendszer két kloroplasztisz- és egy riboszomális génen alapul. Az, hogy a sejtszervecskék (organellumok) génjeit választották, nem véletlen; az állatrendszertanban hasonló módon mitokondriális géneket vizsgálnak. A sejtszervecskék genomja elkülönül a sejtmag genomjától, a kloroplasztiszok és a mitokondriumok is saját DNS-sel rendelkeznek (valójában prokarióta DNS-sel). Ez a DNS időben jóval kevésbé változik, mint a sejtmag DNS-e (a régészetben „mitokondriális órának” is nevezik).

Az első APG-rendszert 1998-ban publikálták, ezt 2003-ban váltotta fel a javított kiadás (APG, 2003), ami APG II 2003 vagy egyszerűen APG II néven ismeretes. Az új rendszer fontosabb újításai:

• Nem használ formális tudományos neveket a rend szintje felett, hanem csak nevesített kládokat, mint pl. eudicots (valódi kétszikűek), monocots (egyszikűek) és rosids.
• Elhelyez sok olyan taxont, amelyek besorolása eddig bizonytalan volt.
• Egyes csoportokhoz alternatív osztályozásokat kínál fel, ahol például néhány családot külön is lehet kezelni, vagy össze lehet vonni őket egyetlen nagyobb családba. Az APG II ezeket „bracketed” (kb. „egy kalap alá vett” vagy egybesorolt) taxonoknak nevezi.

Ezeket az egybesorolt taxonokat azért vezették be, hogy segítsenek megbírkózni a régebbi, morfológiai alapú rendszertanokból az újabb, molekuláris alapú rendszerekre való átmenettel; hiszen a folyamat során számos, elég kisméretű taxon keletkezett, pl. monogenerikus (egyetlen nemzetséget tartalmazó) családok, amik kényelmetlenek a rendszer használói számára. Ahogy az APG szerzői írják (402. oldal): „Általában adunk a specialisták véleményére… de felismertük azt is, hogy a specialisták szinte mindig a csoportok szétválasztását helyeslik…”.

A független kutatók, köztük az APG tagjai, továbbra is nyilvánosságra fogják hozni a saját eredményeiket a zárvatermők taxonómiájával kapcsolatban, és persze egyetlen osztályozási rendszer sem tekinthető véglegesnek; hiszen ez egy adott időpillanatban elterjedt nézetet tükröz, a kutatások pillanatnyi állásától függően. Ennek ellenére az APG publikációit egyre inkább mértékadó referenciapontoknak, afféle zsinórmértéknek tekintik.

Az APG II 2003-at „összeállították: Birgitta Bremer, Kåre Bremer, Mark W. Chase, James L. Reveal, Douglas E. Soltis, Pamela S. Soltis és Peter F. Stevens, akik egyforma felelősséggel bírtak, és ábécésorrendben közöltük a nevüket, a következők hozzájárulásával: Arne A. Anderberg, Michael F. Fay, Peter Goldblatt, Walter S. Judd, Mari Källersjö, Jesper Kårehed, Kathleen A. Kron, Johannes Lundberg, Daniel L. Nickrent, Richard G. Olmstead, Bengt Oxelman, J. Chris Pires, James E. Rodman, Paula J. Rudall, Vincent Savolainen, Kenneth J. Sytsma, Michelle van der Bank, Kenneth Wurdack, Jenny Q.-Y. Xiang és Sue Zmarzty (ábécésorrendben).”

Az APG II rendszer főbb szerzői a következő intézményeket képviselték:

• Svéd Királyi Akadémia
• Uppsala University, Svédország
• Királyi Botanikus Kert, Kew, Egyesült Királyság
• Maryland Egyetem, College Park, USA
• Florida Egyetem, Gainsville, USA
• Missouri Botanikus Kert, USA

A világ számos egyéb intézményéből részt vettek a rendszer összeállításában.

[szerkesztés] References

1. ^ Soltis, DE, PS Soltis, PK Endress, MW Chase (2005). Phylogeny and Evolution of Angiosperms. Sunderland, Massachusetts: Sinauer, 237-248.

• Angiosperm Phylogeny Group (2003). An update of the Angiosperm Phylogeny Group classification for the orders and families of flowering plants: APG II. Botanical Journal of the Linnean Society 141: 399-436 (Available online: Abstract | Full text (HTML) | Full text (PDF)).