Arnulf Baring

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arnulf Baring (2002)

Prof. dr. Arnulf Baring (* Drezda, 1932.) konzervatív német történész, publicista, eredetileg jogász.

Berlinben érettségizett 1950-ben, egyetemi tanulmányait Hamburgban, Berlinben a Freie Universität-en, Freiburgban, Párizsban és a New York-i Columbia Egyetemen folytattta. 1969-től 1976-ig a berlini FU politikatudomány-professzora, 1976-tól 1998-as nyugdíjazásáig a jelen történelmének és nemzetközi kapcsolatainak professzora ugyanott.

Baring a berlini parlament egyetemi alapítványa tanácsának elnöke; főként a német nemzettudat torzulásaival foglalkozik. Szerinte a németek elveszítették hazájukat és múltjukat, Németország mint "haza-fogalom" nem létezik többé, s ez a veszteség arra vezethető vissza, hogy az 1960-as évek végétől túlzásba vitték a nemzetiszocializmus időszakával való foglalatosságot. A németek önbizalomhiánya a "tettesek népe" kifejezésben rejlik – vagyis "a bűn a németekben strukturálisan megtalálható". A szülők generációjától való teljes elhatárolódás, a gyökerektől való elszakadás, az irányvesztés, az egyéni és közösségi elszegényedés a gazdasági stagnálás egyik meghatározó oka. A közösség elveszítette mindazokat az erőforrásokat, amelyben előző generációk tapasztalatain keresztül hatottak. További veszély Baring szerint, hogy a bevándorlókkal szemben maguk a németországiak állandóan azt éreztetik, hogy a németnek lenni valami alacsonyabb értékűt jelent; ezért a bevándorlók minimális vágyat éreznek a németországi integráció iránt.

[szerkesztés] Művei

Kanzler, Krisen, Koalitionen, Siedler, Berlin, 2002.
Es lebe die Republik, es lebe Deutschland! Stationen demokratischer Erneuerung 1949–1999, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1999.
Scheitert Deutschland? Der schwierige Abschied von unseren Wunschwelten, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1997.
Machtwechsel – Die Ära Brandt-Scheel, Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, 1982.