Askenázi Cevi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Askenázi Cevi (Morvaország, 1660 - Lemberg, 1718. május 2.) budai rabbi
[szerkesztés] Élete
Fia volt Askenázi Jakabnak, aki a budai rabbiszékben Kohen Efraim utóda és veje volt. A zsidó irodalom Chacham Cevi néven ismeri, a történelem pedig mint Sabbatai Cevinek, az álmessiásnak elítélőjét, jóllehet atyja Sabbatai Cevi vakbuzgó követője volt. Askenázi atyjától, nagybátyjától, majd Szalonikiben tanult Kubo Éliás rabbi vezetése mellett. Onnan visszatért Budára, megnősült és tanulmányainak élt. Életének Buda 1686-os ostroma adott új fordulatot, amikor anyja és nővére is meghalt. Ő maga Szarajevóba menekült, ahol rabbinak választották. Atyját a brandenburgk katonák Berlinbe hurcolták. Fogságából kiszabadulva Berlinből Altonába ment, ahol nagy tisztelettel fogadták, de ő Palesztinába ment, és ott 73 éves korában elhunyt. Mikor Cevi szülei sorsáról értesült, maga is Altonába ment, és ott is mint rabbi működött. Tudásával a keresztény előkelők körében is elismerést szerzett neki. Döntései, amelyeket a világ minden részéből kikértek, „Chacham Cevi" címmel jelentek meg Amszterdamban 1712-ben. E mű nem csupán responsumokat tartalmaz, hanem Sulchan Aruch és Talmud-magyarázatokat is. Cevi a német rabbik közt legjobban ismerte és fel tudta használni kora szefárd rabbinikus irodalmát. Második, altonai házasságából született Emden Jakab. Cevit Hamburgban is megválasztották rabbinak, de úgy ott, mint később Amszterdamban a szabbatteánusok miatt nem volt maradása, és 1714-ben Lembergbe ment rabbinak, ahol pár év múlva óriási tisztelettől övezve elhunyt.
[szerkesztés] Források
Zsidó lexikon
