Az elnök emberei

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az elnök emberei
A sorozat főcíme
Műfaj:	dráma
Játékidő:	42 perc
Alkotó(k):	Aaron Sorkin
Főszereplő(k):	Alan Alda Stockard Channing Kristin Chenoweth Dulé Hill Allison Janney Moira Kelly Rob Lowe Joshua Malina Mary McCormack Janel Moloney Richard Schiff Martin Sheen Jimmy Smits John Spencer Bradley Whitford
Ország:	USA
Csatorna:	NBC
Eredeti vetítés ideje:	1999. szeptember 22. – 2006. május 14.
Epizódok száma:	156
IMDb link

Az elnök emberei (The West Wing) magas nézettségű amerikai drámai televíziósorozat, amit Aaron Sorkin alkotott, a producer és társíró John Wells volt. Sorkin eredetileg 4 szezonra tervezte a sorozatot. A sorozat egy kitalált Fehér Ház díszletei között zajlik, központjában az Ovális irodával, a demokrata elnök Josiah Bartlet (Martin Sheen) vezetésével.

Az elnök embereit a Warner Bros. forgalmazza a befejező epizódig. Az első évad is már az NBC csatornán ment 1999-től, amit átvett több más televíziós csatorna más országokban is, beleértve Nagy-Britanniát, Japánt és Ausztráliát. 2006. január 22-én a NBC bejelentette, hogy a befejező részt 2006. május 14-én fogják levetíteni.

Tartalomjegyzék 1 Háttér 1.1 Díszlet 1.2 A forgatókönyv 1.3 Casting 2 Szereplők 3 Kritika, reakciók 3.1 Legitimitás 3.2 Társadalmi hatás 3.3 A balszárny 3.4 Filmkritika 3.5 Díjak 4 A sorozat díjazott szereplői 5 Lásd még 5.1 Jegyzetek 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Háttér

[szerkesztés] Díszlet

A Warner Brothers már a pilot leforgatása előtt is komoly összegeket fektetett a sorozatba, például megépítette az óriási díszleteket. A Fehér Házban több az üveg, mint az eredetiben, mert azokban a jelenetekben ahol pár ember beszélget a folyosón, látni, hogy mi történik a háttérben, a szemben lévő folyosón és az abból nyiló szobákban zajló eseményeket is, ami annak a látszatát kelti, hogy itt mindig történik valami. Az eredeti tervező John Hutman volt, aki számos filmben dolgozott már. Éppen egy fehér házi díszleten dolgozott, amikor a filmet lemondták. Az eredeti Ovális Iroda pontos mását hozták létre a tervezők. Igyekeztek a legapróbb részleteket is leutánozni, egészen a bútorhuzat mintájáig. Az első évben a díszlet két színpadot foglalt el. Duplán építették az egyik folyosót és az egyik színpadról a másikra kellett ugrálnia a stábnak ha valakit az ajtó két oldalán akartak filmezni. A folytatás pedig egy másik napon és másik épületben történt, így készült a sorozat az első évben. A színészek átmentek kedden az egyik ajtón és csütörtökön egy másik épületben jöttek ki egy másik ajtón. Tommy, a díszlettervező John Hutman és az operatőr Tom Del Ruth tervezték meg a sorozat látványát. Az operatőr éles fényt használt a valóság szinpadiasításához. A színészek megpördültek, beléptek a fénybe, majd kiléptek belőle, ami erőteljes vizuális kontrasztot teremtett.

Rejtett kamerákat és hosszú Steadicam-es felvételeket alkalmaztak. A rögzített kamerák száguldoztak a fal mellett, többször fellökték az operatőröket. A színészeknek jelentős megpróbáltatás volt úgy játszaniuk, hogy közben igyekezzenek a kamerákat kikerülni.

[szerkesztés] A forgatókönyv

Aaron Sorkin találta ki a történetet a Fehér Ház vezetéséről. A producerek eredetileg nem akartak politikai tévésorozatot gyártani, hiszen számtalan példa volt arra, hogy a nézők nem szeretik a hasonló témájú sorozatokat. A producerek tudták, hogy állást kell foglalniuk egy bizonyos politikai nézet mellett, de nem azért mert ez volt a sorozat elindító oka, hanem mert így lehet szenvedélyt kimutatni. A demokraták azt mondták „tetszik a sorozat és a politikájuk”, a republikánusok pedig „Nem bírjuk a politikájukat, de tetszik a sorozat”. A producerek több, a Fehér Házban dolgozó politikai szakértőt kértek fel a forgatókönyv szakmai ellenőrzéséhez. Aaron Sorkin a pilot részt még egyedül írta, szakértők nélkül. Sorkin járt a Fehér Házban, de soha nem volt az Ovális Irodában hivatalos gyűléseken. A sorozat az abszurd dolgoktól a legvalósabb problémákig mindennel foglalkozik.

[szerkesztés] Casting

Az elnök emberei egyben egy családi sorozat is, hiszen a középpontban egy apa áll és az apa körül a család egy gyönyörű otthonban. Martin Sheen így nyilatkozott a filmről: „Úgy érzem én vagyok az apa és John Spencer az anya. És itt vannak a gyerekek.”. Spencer pedig: „Tudod, én vagyok az apa és Martin az anya” A színészválogatásra nagyon sok jó színész jelentkezett a szerepekre. Leo McGerry szerepére eredetileg is John Spencert szánták az alkotók. A forgatás előtt egy héttel az elnök szerepe még nem volt kiosztva. Az eredeti megállapodás úgy szólt, hogy Martin Sheen minden negyedik részben fog játszani. Az első pár epizód leforgatása után azonban az írók átírták a darabot, mivel rájöttek, hogy az elnök köré kell fókuszálni a cselekményeket. Úgy döntöttek, hogy Martin állandó szereplője lesz a sorozatnak.

A színészeknek óriási feladat volt még az igen bonyolult szöveg memorizálása is. Allison Janney-en kívül (C. J. Cregg) mindenkinek küzdelem volt a szövegtanulás. Allisonnak fotografikus memoriája van, belenézett a szövegbe és perceken belül megtanulta, s ezért a képességéért az összes kollegája irigyelte.

[szerkesztés] Szereplők

Néhány szereplő végigkisérte a 7 évadot, de voltak akik csak pár évadban vagy epizódban tüntek fel. Több híres színész fordult meg vendégszereplőként a sorozatban, többek között John Goodman, Ed O'Neill, Matthew Perry és Christopher Lloyd.

Színész	Karakter	Pozíció (1. évad)
Stockard Channing	Abigail Bartlet	First Lady
Dulé Hill	Charlie Young	Az elnök személyi titkára
Allison Janney	C.J. Cregg	A Fehér Ház sajtófőnöke
Rob Lowe	Sam Seaborn	Kommunikációs igazgatóhelyettes
Janel Moloney	Donna Moss	Josh Lyman asszisztense
Richard Schiff	Toby Ziegler	Kommunikációs igazgató
Martin Sheen	Josiah Bartlet	Elnök
John Spencer	Leo McGarry	A Fehér Ház kabinetfőnöke
Bradley Whitford	Josh Lyman	A Fehér Ház kabinetfőnök helyettese

Az első évad utáni új szereplők közé tartozik Joshua Malina (mint Will Bailey), Mary McCormack (mint Kate Harper), Kristin Chenoweth (mint Annabeth Schott), Jimmy Smits (mint Matt Santos képviselő) és Alan Alda (mint Arnold Vinick szenátor).

A főbb szereplőket alakító színészek mind kb. 75 000 dollárt kapnak egy epizódért, Sheen keresete pedig mintegy 300 000 dollárra rúg. ^[1][2] Rob Lowe szintén hatjegyű összeget kap dollárban (állítólag 100 000-et), mert eredetileg fontosabb szerepet szántak az általa alakított karakternek. ^[3]

A szereplők fizetési közti különbségek nyilvános nézeteltérésekhez vezettek, különösen Janney, Schiff, Spencer és Whitford esetében. 2001-ben a szerződés feltételeinek tárgyalásakor a négyest szerződésszegéssel vádolta a Warner Bros., de együtt képesek voltak meggyőzni a stúdiót, hogy több mint duplájára emelje a bérüket. ^[1] Két évvel később ismét duplázást követeltek, néhány hónappal azután, hogy a Warner Bros. új licencmegállapodást kötött az NBC-vel és a Bravo televíziós hálózattal. ^[4]

A sorozat nem várt veszteséget szenvedett John Spencer, a Leo McGarryt játszó színész halálával. Spencer 2005. december 16-án végzetes szívrohamot kapott – kb. egy évvel azután, hogy a karaktere csaknem meghalt szívinfarktusban. Martin Sheen emlékezett meg Spencerről a halála utáni első epizód elején. Spencer karakterének, McGarrynek a halála a 2006. április 2-án induló sorozatban jelent meg.

[szerkesztés] Kritika, reakciók

Az elnök emberei ritka betekintést nyújt az Egyesült Államok legnagyobb hatalmú intézménye, a Fehér Ház (Pennsylvania Avenue 1600) belső életébe. Az idők során nagyszámú kritika látott napvilágot a sorozat legitimitásáról, politikai beállítottságáról és filmművészeti értékeiről.

[szerkesztés] Legitimitás

Az elnök emberei nem ragaszkodhat a teljes valósághoz a Nyugati Szárny életének megmintázásában, hiszen a nézők figyelmének felkeltése érdekében melodramatikus elemeket kell alkalmazni minden epizódban. ^[5] Ezzel együtt a Fehér Ház személyzetének tagjai egyetértenek abban, hogy a show képes megragadni „a Nyugati Szárny hangulatát, ezerszám biztosítva a drámainak nem nevezhető, valósághű elemeket”.^[6]

Dee Dee Myers, a Fehér Ház korábbi sajtótitkára és Patrick Caddell közvéleménykutató szakértő a kezdetektől tanácsadóként segítették a sorozatot, hozzásegítve az írókat és a színészeket a Nyugati Szárny életének pontos megformázásához. A Fehér Ház további munkatársai is hozzájárultak rövidebb-hosszabb ideig a sorozat sikeréhez.

A harmadik évadban dokumentum-jellegű különkiadást terveztek a készítők, amelytől azt várták, hogy legitimizálja a sorozatot, mint a „Nyugati Szárny” életének krónikását. A Fehér Ház több korábbi lakosa hangos tetszését nyilvánította a Nyugati Szárny életének valósághű prezentációja miatt, köztük David Gergen tanácsadó, Dee Dee Myers sajtófőnök, Henry Kissinger külügyminiszter, Leon Panetta hivatalvezető, Karl Rove hivatalvezető-helyettes, valamint Gerald Ford, Jimmy Carter és Bill Clinton, az USA volt elnökei.

[szerkesztés] Társadalmi hatás

Bár a sorozat valósághűségét széles körben elismerik, Sorkin mégis ezt mondta: „Én nem a valóság bemutatására esküldtem fel... Feladatom az, hogy arra az időre, amíg a nézők figyelmét kértem, lebilincseljem őket.” Matthew Miller volt fehér házi tanácsadó egyszer megjegyezte, hogy „Sorkin azzal ragadja meg nézőit, hogy a politika emberi oldalát reálisabban láttatja, mint az élet—vagy legalábbis reálisabban, mint amit a hírekben láthatunk.” Miller azt is hangsúlyozta, hogy azzal, hogy a sorozat empátiával mutatja be a politikusokat, "zavaró versenyt" teremtett a híreket gyakran cinikus szemszögből megjelenítő média részére.^[6] Myron Levine "The West Wing and the West Wing" (Az elnök emberei és a Nyugati szárny) című írásában, ezzel egyetértve, kijelenti, hogy a sorozat "alapvetően pozitív képet fest a közszolgálatról, egészségesen korrigálja a Washington ellenes sztereotípiákat és a közösségi cinizmust."^[5]

Dr. Staci L. Beavers, a San Marcos-i California State University (Kaliforniai Állami Egyetem) politikatudományi társprofesszora The West Wing as a Pedagogical Tool (Az elnök emberei, mint pedagógiai eszköz) címmel írt rövid esszét. Ebben megállapítja: "Bár a sorozat alapvetően profit érdekeltségű szórakoztató műfaj, Az elnök embereinek igen jelentős pedagógiai potenciálja van." Az elnök emberei, véleménye szerint, mélyebben mutatja be a politikai folyamatokat, mint az Egyesült Államokban honos talkshow-k. Egy érvelés valódi tartalmát azonban gyakran elhományosítja a néző karakterről kialakított véleménye. Beavers kitér arra is, hogy az ellentétes nézőpontokkal rendelkező karakterek gyakran "rosszember" beállításba kerülnek a néző gondolataiban. Ezek a karakterek gyakran rendelkeznek nemkívánatos jellemvonásokkal, amelyeknek semmi köze politikai álláspontjukhoz. Beavers szerint a show politikai nézetei kritikai elemzése érdekes tanulságokkal szolgálna a néző részére.^[7]

A sorozat életének egyik furcsa eseményére került sor 2006. január 31-én, amikor Az elnök emberei a híresztelések szerint hozzájárult Tony Blair kormányának leszavazásához a Brit Alsóházban, az úgy nevezett "West Wing összesküvés" során.^[8] A hírek szerint a tervet egy brit konzervatív párti országgyűlési képviselő alkotta meg, miután megnézte Az elnök emberei TV-sorozat Egy szép nap című epizódját.

[szerkesztés] A balszárny

Az elnök embereit angol címe nyomán bírálói gyakran nevezik A balszárnynak, azért, ahogyan az ideális, amerikai liberális kormányzat természetét bemutatja. Többen a Clinton-elnökségre való visszaemlékezésnek tartják a sorozatot, kísérletnek tekintik a Clinton-hagyaték megőrzésére, a Whitewater- és a Lewinsky-botrányok elfeledtetésére.^[9] Másik oldalról, már születésétől kezdve több republikánus politikus igen nagyra értékelte a sorozatot, függetlenül attól, hogy Sorkin eltávozott onnan és hogy a show lassan a politikai közép felé tolódott el.^[10] "Valódi liberálisok kontra Az elnök emberei" című, 2001-es cikkében Mackubin Owens kijelentette:

	Annak ellenére, hogy adminisztrációja megbízhatóan liberális, Bartlet elnök olyan képességekkel rendelkezik, amit még egy konzervatív is megirigyelhetne. Tiszteletben tartja az Alkotmányt és a jogszabályokat. Szereti feleségét és leányát. Soha nem fordul meg a fejében a hűtlenkedés gondolata. Nem bújik el a külügyek elől.[11]

Sokan nagyra értékelik a sorozatot, amiért az képes volt áthidalni az amerikai bal- és a jobboldali politizálás között tátongó szakadékot. A különböző kérdésekkel kapcsolatos demokrata nézőpont és az idetartozó viták bemutatásával több republikánus politikus részére nyújtott valódi betekintést a baloldal álláspontjába.^[6]

[szerkesztés] Filmkritika

Az elnök emberei vetítésének első évében mindjárt kiemelkedő számú, kilenc Emmy-díjat érdemelt ki a filmkészítők közösségétől. Többen dicsérték a sorozatot értékteremtő jellege miatt, folyamatosan elismerték kiváló operatőri eredményeit.^[12] Az epizódonként biztosított 6 millió USD költségvetés miatt sokan értékelik úgy, hogy minden egyes epizód felér egy kisebb játékfilmmel.^[13] A filmesek között azonban sokan éppen úgy gondolják, hogy a sorozat sikere elsősorban Sorkin zseniális, pattogó, csavaros észjárású forgatókönyveinek köszönhető. ^[14]

Az elnök emberei elhíresült továbbá hosszú Steadicam-mel felvett séta-párbeszédeiről is. Az ilyen felvétel során a kamera két beszélgető színészt követ, amint azok egy hosszú folyosón sétálnak. Az egyik karakter általában egy idő után kilép a beszélgetésből, helyét egyik másik foglalja el, aki egy másik beszélgetést kezdeményez. Ezeknek a hosszú vágásoknak megvan az az előnye, hogy mélyebb gondolatokat közvetíthet a nézők felé, egy szaggatott, pattogó párbeszéd során.^[15]

A sorozat dicsérői mellett többen kritizálják is a sorozatot irreális optimizmusa miatt, amit a nyilvánvaló valósággal szemben sugároz.^[16] A kritika legjelentősebb része a film karaktereinek túlzott naivitásából fakad. Heather Havrilesky televíziós kritikus felteszi a kérdést: „...hogyan válhat valaki ártatlan kezdőből fehér házi alkalmazottá anélkül, hogy közben megfertőzné vagy bemocskolná a politika piszkos realitása?”^[17] Olyanok is vannak szép számmal, akik szerint Sorkin 2003-as távozása óta a szövegkönyvek jelentősen megváltoztak.

[szerkesztés] Díjak

Az elnök emberei című sorozat első évfolyamában kilenc Emmyt gyűjtött be, ami csúcseredmény az egy évad során egy sorozat által megnyert díjak számát illetően. A sorozat Emmy-díjat érdemelt ki a „Kimagasló drámai sorozatok” kategóriában is, méghozzá 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban, beállítva ezzel a Hill Street Blues és a L.A. Law sorozatok eredményét, amelyek eddig tartották a csúcsot a kategóriában elnyert legtöbb díj tekintetében. Összesen tizenkilenc egyéni Emmy-t is kiosztottak, a sorozat szövegkönyv írói, szinészei és a stáb-tagjai között. Így az Az elnök emberei jelenleg a nyolcadik helyet foglalja el a filmsorozat által elnyert Emmy-díjak számában. W.G. "Snuffy" Walden 2000-ben érdemelte ki az Emmy-díj-at a sorozat főcímzenéjéért.

[szerkesztés] A sorozat díjazott szereplői

Színművész	Elnyert díj
Stockard Channing	Emmy, Legjobb női mellékszereplő (2002)
Allison Janney	Emmy, Legjobb női mellékszereplő (2000, 2001)
	Emmy, Legjobb női főszereplő (2002, 2004)
	SAG Díj, Kiemelkedő női színészi teljesítmény drámai sorozatban (2000, 2001)
Richard Schiff	Emmy, Legjobb férfi mellékszereplő (2000)
Martin Sheen	Golden Globe-díj, Legjobb férfi színész drámai TV-sorozatban (2001)
	SAG Díj, Kiemelkedő férfi színészi teljesítmény drámai sorozatban (2000, 2001)
John Spencer	Emmy, Legjobb férfi mellékszereplő (2002)
Bradley Whitford	Emmy, Legjobb férfi mellékszereplő (2001)

[szerkesztés] Lásd még

• Első évad
• Második évad
• Harmadik évad
• Negyedik évad
• Ötödik évad
• Hatodik évad
• Hetedik évad

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ ^{1,0 1,1} Errico, Marcus. „Détente on West Wing Set.” E!Online. 21 July 2001. Accessed 12. December 2005.
2. ^ „Biography of Martin Sheen.” IMDB.com Accessed 13. December 2005.
3. ^ „Biography of Rob Lowe.” IMDB.com Accessed 13. December 2005.
4. ^ Haberman, Lia. „West Wing Salarygate.” 2003. július 28. Accessed 16. December 2005.
5. ^ ^{5,0 5,1} Levine, Myron A. „The West Wing and the West Wing.” Reprinted in The West Wing: The American Presidency as Television Drama. Edited by Peter C. Rollins and John E. Connor. 2003.
6. ^ ^{6,0 6,1 6,2} Miller, Matthew. „The Real White House.” Brill's Content. Reprinted at Bartlet4America. 1 March 2000.
7. ^ Beavers, Staci L. "The West Wing as a Pedagogical Tool." UI: Political Science & Politics. 2001. december 24. Újra kiadva a The West Wing: The American Presidency as Television Drama. Szerkesztette Peter C. Rollins és John E. Connor. 2003.
8. ^ "West Wing Plot" The Daily Telegraph. 2006. február 2.
9. ^ Lehman, Chris. "The Feel-Good Presidency: The Pseudo-Politics of The West Wing." Újraközlése itt: The West Wing: The American Presidency as Television Drama. Szerkesztette Peter C. Rollins és John E. Connor. 2003.
10. ^ "‘West Wing’ goes more bipartisan" MSNBC.com. 2003. szeptember 18.
11. ^ Owens, Mackubin T. "Real Liberals versus the West Wing." John M. Ashbrook Center for Public Affairs at Ashland University. February 2001.
12. ^
13. ^ Richmond, Ray. "West Wing 100th episode." JoshLyman.com. 2004. január 7.
14. ^ "Next week on The West Wing ... erm " Guardian Unlimited. 2005. december 10.
15. ^ Smith, Greg M. "The Left Takes Back the Flag."
16. ^ Millman, Joyce. "Don't blame me, I voted for Martin Sheen!". Salon.com. 2000. szeptember 11. Accessed 10. December 2005.
17. ^ Havrilesky, Heather. "Will The West Wing go south?". 2003. május 14. Accessed 10. December 2005.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Epizódok részletesen
• Rajongói oldal
• Elnök Emberei Wiki a Wikián
• Az elnök emberei az Internet Movie Database oldalain