Balogh Péter (tanácsos)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh Péter (ócsai) (Bágyon, 1748. augusztus 14. – Bágyon, 1818. október 16.) császári és királyi belső titkos tanácsos, főispán
[szerkesztés] Élete
A késmárki és pozsonyi lyceumban tanult és már 23 éves korában Nógrád megye szolgabirája, majd alispánja lett. 1785-ben a királyi táblai ülnökségre, onnan a hétszemélyes tábla birájává, azután a magyar udvari kancelláriánál előadóvá emelték; de egészségi tekintetből ezen hivataláról lemondani kényszerült. 1787-ben udvari tanácsos, 1791-ben Torontál-, 1802-ben Zólyom megye főispánjává nevezték ki. Jelen volt az 1791–1792. országgyűlésen, hol a protestánsok vallásszabadsága ügyében tartott beszédei feltűnést keltettek. 1789 óta az evangélikus egyházak főinspektora volt. Temetésekor Kolosváry István magyar, Walentiny János pedig szlovák beszédet tartottak. A pesti evangélikus hitközség ünnepi istentisztelete alkalmával Kis János tartott gyászbeszédet. (Megjelentek Pesten 1819.)
[szerkesztés] Munkái
1. Deductio ill. dni... de arctiori nexu principatus Transsilvaniae cum regno Hungariae. H. n. (1791.)
2. Dictio qua St. et Ordines C. Zoliensis exc. d. Petrum Balogh de Ocsa etc. die 28. m. martii 1802. venerati sunt. Beszterczebánya, 1802. (Beszéde.)
3. Projectum de extraneis civitate hungarica qua ratione donandis. (Posonii, 1826.)
4. Projectum circa formulam juramenti palatinalis. (Posonii, 1826.) Mindkettő az 1790/1. országgyűlés megbizásából 1793-ban készült és az Opus excels. deputationis regnicolaris in publico politicis cz. gyűjteményben jelent meg.
)
Based on work by