Balrog
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A balrogok a Tolkien által kitalált világ, Középfölde gonosz lényei. A szó sinda eredetű, jelentése megközelítően annyit tesz erő-borzalom, hatalmas démon. Tűzszellemek.
Egykoron maiák voltak, akiket azonban Melkor a rossz útra csábított. Melkor bukása után azonban Szauron csatlósaivá váltak. Vezérük Gothmog volt. Részt vettek az elsőkori nagy csaták többségén, és legtöbbjuk a Nagy Csata során pusztult el. Akik életben maradtak bevették magukat a föld alá. Volt még egy Arien nevű tűzszellem is, akit nem tudott elcsábítani Melkor, és ő később a nap hajójának hajtója lett.
A tündék szerint a balrog "a tündék ellenségei közül a leggyilkosabb, kivéve az Elsőt, aki ott székel a Sötét Toronyban."
[szerkesztés] Mória balrogja
A Harmad Kor 1980-adik évében Mória bányáiban előfordulő mithril után kutatva a törpök felébresztették az egyik túlélőt, így menekülniük kellett a törptárnákból. Ekkor nevezték el e balrogot Durin Vesztének. Később a balrog az oda telepített orkok, és trollok felett uralkodott, mígnem 3019-ben Gandalf végzett vele.
[szerkesztés] Egyéb elnevezésük
Valaraukar (Többes szám), Valarauko (Egyes szám) – Quenya