Baranyai Decsi János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baranyai Decsi János vagy Decsi (Czimor) János (baranyai), (Decs, ?- Marosvásárhely, 1601) műfordító, az első magyar közmondásgyűjtő, ev. ref. főiskolai igazgató, a XVI. század egyik legtudósabb írójaként ismerték.

[szerkesztés] Élete

Született Decsen Tolna vármegyében; első oktatását az akkor virágzó s jeles könyvtárral bíró tolnai ref. iskolában nyerte, Herczeg-Szöllősi Gáspár és Tolnai Bálint vezetése alatt; innen került a debreceni, majd a kolozsvári iskolába, melynek vezetői őt ajánlották 1587-ben Bánffi Farkas fejedelmi tanácsosnak, a külföldi egyetemre küldendő Ferenc nevű fia mellé útitársul. Az ifjak május 18-án indultak el Bonczidáról, Moldván, Havasalföldön át Varsóba s végre Poroszországon, Pomeránián és Brandenburgon át, júl. 22-én Vittenbergába ékeztek; itt Albert Salamon tanár és orvosdoktornál laktak Dudith Andrással együtt. Távozásuk alkalmával (1589.) néhány tanulótársához búcsúverset írt.

Külföldi tartózkodása alatt a szigeti s pécsi bégek harcai s rablásai következtében nem csak maga pusztult ki atyai javaiból, hanem az övéi is kiszorultak lakhelyeikből és Erdélyben Báthori Zsigmond fejedelemnél kerestek és találtak menedéket. 1592 végén Kolozsvárott telepedett le. 1593-ban a székely-(maros-) vásárhelyi iskolánál alkalmazták; itteni tartózkodását és működését bőven írja le Hunyady Ferenc udvari orvoshoz 1596. aug. 16 – án intézett levelében és egy 1597. aug. 26 – án kelt szolgálati szerződésben. Ezekből tudjuk azt is, hogy édesanyja Által Erzsébet, mostohaatyja Decsi Borbély Péter és mostohatestvére Decsi Dániel volt; továbbá, hogy 1600-ban nősült és 1601-ben meghalt; a vásárhelyi iskolaigazgatásért szinte semmi fizetést sem kapott és végre is a város néhány évi szolgálatáért Decsit egy régi iskolaházzal elégítette ki azon helyen, hol ma a kollégium fekszik.

[szerkesztés] Művei

Hodoeporicon Itineris Transylvanici, Moldavici, Russici, Cassubii, Masovici, Prussici, Borussici, Pomerani, Marchici et Saxonici, exantlati 1587... Witebergae, 1587. (Ism. M. zsidó Szemle 1892.)
Syntagma Institvtionvm Jvris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac responsionvm libris comprehensvm. Claudiopoli, 1593. (Száz példány volt a kiadótól tiszteltdíja.)
Synopsis philosophiae in privatum memoriae subsidium, thesibus et velut aphorismis quibusdam comprehensa et ad disputandum proposita in Academia Argentinensi... Witebergae, 1595.
Az Caius Crispus Salvstivsnask ket Historiaia... Cibinii, 1595. (Ism. Erdélyi Muzeum III. 1815. Kazinczy.)
Adagiorvm Graeco Latino Vngaricorvm Chiliades quinque,... Barthphae, 1598. (Ism. Vasárnapi Ujság 1869. 39. sz. Bud. Közlöny 1870. 9. sz. Eötvös Lajos.)
Joannes Decius Barovius Joanni Telegdio S. P. D. Ex foro Siculorum, die 5. Martii 1598. (Levél Telegdihez a Hunn-Scytha irásról, mely legelőször Telegdinek, Rudimenta priscae Hunnorum linguae, brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa. Lugduni Batav. 1598. cz. könyvének elején és Bod, M. Athenasának is az elején 1766. jelent meg.)
Bucsúversek a vittenbergai egyetemről hazatérő magyar ifjakhoz: Tankó Miklóshoz (1588., görög vers 16 sor), Tolnai S. Jánoshoz (1588., latin 40 sor), Ujfalvi Pécsi Zsigmondhoz (1589., 28 sor), Eszlári F. Demeterhez (1589., 32 sor), megvannak a marosvásár helyi ev. ref. főiskola könyvtárában.
Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Vngaricis (Dec. X. D. XI. Liber 1. 2.) Pest, 1865. (Monumenta Hungarica II. oszt. XVII. kötet. Közli Toldy Ferencz a szerző életrajzával. Baranyai Decsi János Magyar historiája 1592–98. cz. latinul irt magyar történetéből fenmaradt rész. Ism. Budap. Szemle. Uj F. IX. X. 1867–68. Garády. Budapesti Közlöny 1867. 158. sz. Szilágyi S.)
Levele Hunyadi Ferenczhez, M.-Vásárhely, 1596. aug. 16. (Tört. Tár 1881. 473. l.)

Nevét Joh. C. Decius Baroviusnak írta; családi neve Czimor volt, ezt Csimornak és Tzimornak, vezeték neve származása helységéről Deczi, Detsi, később Décsi s Décsynek irták, a baranyai előnevét szintén különbözően irta, Baronyainak, Baroviusnak és többször Baroniusnak.

Arcképét egykorú fametszet után közli Toldy a Historiája XII. lapján (Monum II. oszt. XVII. kötet).

Lásd még: A reneszánsz magyar irodalma