Bengáli írás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A bengáli írás (bengáliul বাংলা লিপি / Baṅla lipi) egy, a Bráhmi íráscsaládba tartozó szótagírás, melyet több nyelv is használ, pl. a bengáli nyelv, az asszámi nyelv, a manipuri nyelv és a szilheti nyelvek. Hasonlít a devanagari írásra, de attól eltérően kevésbé négyszögletes, kanyargósabb. A modern írás 1778-ban körvonalazódott, amikor Charles Wilkins megalkotta az első nyomdai alakokat. Néhány kisebb eltérés található az asszámi és a bengáli formák között, pl.: ra (bengáli র; asszámi ৰ) és va (a bengáliban nincs meg; asszámi ৱ).

Eredetileg nem volt közvetlen kapcsolatban egyetlen nyelvvel sem, de néhány kelet indiai nyelv használta. Ezek közül csak az asszámi és a bengálinak maradt meg hivatalos írásának. Egy időben ezt az írást használták a szanszkrit nyelv lejegyzésére is (pl. a 15.-16. században Srimanta Sankardeva). Meglehetősen gazdag irodalommal rendelkezik.

A mássalhangzóformák száma meglehetősen nagy, közel 500 karakter és ligatúra található a teljes karakterkészletben. Bangladesben a Bangla Akadémia standardizálta az írást, de az indiai Nyugat-Bengál területén számos archaikus formáját használják még napjainkban is, így jó néhány konkurens alakot találhatunk itt ugyanahhoz a hanghoz. 2001-ben a standardizált változatot választották az Unicode karakterkészlet alapjául. Így – valószínűleg – az írás további fejlődésében kettéválik a modern (standardizált) és a tradicionális változat fejlődése.

Tartalomjegyzék 1 Bengáli karakterek 1.1 Magánhangzók 1.2 Hangmódosítók 1.3 Mássalhangzók 1.4 Ligatúrák 1.5 Számok 2 Bengáli az Unicode-ban 3 Megjegyzések 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Bengáli karakterek

[szerkesztés] Magánhangzók

Az írás 11 magánhangzójelet tartalmaz, mellyel 7 hangot jelölnek. Mint látható, van olyan hang, amellyet több jellel jelölnek. Ezek még abból az időből őrződtek meg, amikor az írást a szanszkrit lejegyzésére is használták, ezért meg kellett különböztetni az [a], [i], [u] hangok rövid és hosszú változatát. Ezek megkülönböztetése nincs meg sem az irodalmi bengáliban, sem az asszámiban, ezért ezek páronként ugyanúgy ejtendőek.

Az írás egyik jellegzetessége – hasonlóan más indiai írásokhoz –, hogy a mássalhangzót jelölő szimbólumok kiejtése automatikusan magában hordozza az [ɔ] magánhangzót is (ক - [kɔ]), más magánhangzó esetén kell csak a magánhangzójeleket használni (কে – [kæ]). Tehát a magánhangzójeleket csak akkor használjuk önállóan, ha szótagkezdő helyzetben vannak.

[szerkesztés] Hangmódosítók

[szerkesztés] Mássalhangzók

A mássalhangzók nevei általában az alaphang és a hozzáadott a magánhangzóból állnak. Mivel ezt az ún. „bennfoglalt”a hangot az írás nem jelöli, így a mássalhangzó-jelek egyben a betű nevét is jelölik. Van néhány olyan hang, amelyhez több mássalhangzó-jel kapcsolható, ezeknél a betűk nevében megjelenik a megkülönböztetés (pl. n, s stb. – lásd a táblázatot.) Ez a helyzet szintén a szanszkrit írására vezethető vissza, ahol megkülönböztetünk pl. a fenti hangokból többfajtát, viszont a mai modern bengáliban ezek a hangok már egybeolvadtak, ugyanúgy ejtődnek, de a helyesírás megőrizte a különböző alakokat. Mivel az ঙ [ŋ] nem állhat szó elején, ezért lett ennek a neve উঙ [uŋa], egyes nyelvjárásokban [uma].

[szerkesztés] Ligatúrák

Az írás a fentieken kívül még tartalmaz közel 400 ligatúrát, melyet kisebb-nagyobb mértékben a hivatalos életben is használnak.

Ezek a ligatúrák általában egy teljes értékű betű és egy másik teljes értékű betű egy részéből áll össze. Ilyenkor a teljes értékű betűhöz kapcsoljuk a magánhangzót (vagy tartja meg a hangját), a kapcsolódó "fél" pedig elveszti a magánhangzóértékét.

[szerkesztés] Számok

[szerkesztés] Bengáli az Unicode-ban

A bengáli kódjai az Unicode rendszerben a következő: U+0980 ... U+09FF.

[szerkesztés] Megjegyzések

1. ^ Anunāsika a környezetétől függően változó orrhang, átírása is ennek megfelelő: ñ - c, ch, j, jh, ñ előtt; ṇ - ṭ, ṭh, ḍ, ḍh, ṇ előtt; n - t, th, d, dh, n előtt; m - p, ph, b, bh, m előtt; ṅ - k, kh, g, gh, ṅ előtt és az előbbiekben fel nem sorolt esetekben.
2. ^ Candrabindu magánhangzó-orrhangúsodást jelöl, melyet az átírásban a betű fölé tett tildével jelzünk. Ai, au esetében a második betűre kerül a tilde.
3. ^ Csak a bengáliban és a manipuriban használatos
4. ^ Csak az asszámiban használatos
5. ^ Csak az asszámiban és a manipuriban használatos

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Bengáli írás (ligatúrákkal)
• Omniglot - Bengali Alphabet
• Ankur Bangla Project
• Ingyenes bengáli Unicode betűkészlet
• Ingyenes Unicode-os bengáli gépíró-szoftver
• Nyílt forrású bengáli fordítókönyvtár
• Ingyenes bengáli Unicode felület