Bezerédj Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bezerédj Imre (bezerédi) (Vámoscsalád, 1679. december 9.^[1] – Sárospatak, 1708. december 18.) kuruc brigadéros

Tartalomjegyzék

1 Családja
2 Élete
3 A nevéhez kapcsolódó irodalmi emlékek
4 Források
5 Jegyzetek

[szerkesztés] Családja

Előkelő dunántúli katolikus nemescsalád sarja, Bezerédy Zsigmond és béri Balogh Klára fia, Balogh Ádám brigadéros unokafivére. 1705 őszén feleségül vette széplaki Bottka Máriát, Bottka Ferenc és Babocsay Magdolna leányát.

[szerkesztés] Élete

Fiatalon hadi pályára lépett, kapitány lett Esterházy Gábor gróf huszárezredében. A Rákóczi-szabadságharc előtt a franciák ellen harcolt a nyugati hadszíntéren. (Lásd: spanyol örökösödési háború.)

Hazatérése után, 1704 nyarán Sibrik Miklós ösztönzésére csatlakozott a kurucokhoz. Vas vármegyében toborzott magának ezredet, majd a következő évben Hatvani Szabó Máté Pest vármegyében szervezett lovasezredét is megkapta. Híres portyázó volt, főként Kőszeg és Sopron környékén hadakozott, de gyakori rajtaütéseket hajtott végre Alsó-Ausztriában is. II. Rákóczi Ferenc 1706 júliusában brigadérossá léptette elő.

1707 végétől titokban tárgyalásokat folytatott a császáriakkal, főként Pálffy János törekedett a megnyerésére. A császáriak még feleségét is elfogták. Bezerédj ennek ellenére csak a katasztrofális trencséni vereség és Ocskay László árulása után határozta el magát az elpártolásra. Átállási kísérletét ezredének néhány tisztje Pásztói Horváth István főhadnagy vezetésével leleplezte, és Esterházy Antal dunántúli főkapitány parancsára 1708. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták. (A fejedelem éppen ezen a napon határozott tábornoki előléptetéséről, amely természetesen így már nem léphetett érvényre)

Hadbíróság elé állították, és a sárospataki országgyűlés záróakkordjaként, minden addigi árulást megtorlandó, sógorával és alezredesével, Bottka Ádámmal együtt lefejezték. Halálakor már legendás híre volt, Beniczky Gáspár fejedelmi titkár azt jegyezte fel róla, hogy 72 ellenséges tisztet ölt meg a harcmezőn. Többször áthelyezett, erősen megrongálódott állítólagos sírkövét jelenleg a sárospataki Rákóczi Múzeumban őrzik. Monogramos csákányfokosa pedig a Nemzeti Múzeumban található.

[szerkesztés] A nevéhez kapcsolódó irodalmi emlékek

Halálra készülő éneke: Ifju legény lévén... a Thaly Kálmán kiadta Régi M. Vitézi Énekek (Pest, 1864. II. 342–348.) egyik legérdekesebb darabja.
Az ajkára adott latin cantilenát ugyancsak Thaly közli a Figyelőben (VII. 1879. 219.).
Latin nyelvű fiktív (költött) sírversét ugyanő közli Koháry István 1709. évi naptárjegyzeteiből a Történelmi Tárban (1878. 399.),^[2] nem kizárt, hogy maga Koháry volt a szerző. Újraközölve magyar fordításával együtt: A kuruc küzdelmek költészete. II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977. 632. oldal (208. sz.) ISBN 9630510960
Vitézlő Bezerédi Imre éneke, mellyel búcsúzott a maga nevén. (A versfőkben BEZEREDJ JMRE nevével, szerzője valószínűleg Székely András sárospataki plébános.) Kiadva: A kuruc küzdelmek költ. i. m. 621–622. oldal (205. sz.)
A Thököly-kódexben fennmaradt egy német és egy hasonló tartalmú latin vers, amely labanc szellemben szólaltatja meg Bezerédjt. Címeik magyarul: Bezerédi lefejezett teste a lázadókhoz és Bezerédi szelleme a lázadókhoz. Kiadva: A kuruc küzdelmek költ. i. m. 622–632. oldal (206–207. sz.)

[szerkesztés] Források

Bariska István: Egy különös árulás történetéhez. (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről.) = Hadtörténelmi tanulmányok. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1995. (Zalai Gyűjtemény, 36/I.) 79–142.
Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kieg. és előszó: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) 67. ISBN 9638312939
Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. Budapest, 2006. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) ISBN 9634463940
Mészáros Kálmán: Kuruc tábornokok és brigadérosok nyughelyei. Hadtörténelmi Közlemények 119. (2006) 975–976.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996