Bikini-atoll
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bikini-atoll (más néven Pikinni-atoll) egy 6 km²-es atoll a Marshall-szigeteken, a Csendes-óceánon. 36 szigetből áll, mely összesen mintegy 594,2 km²-nyi területet ölel fel. A Csendes-óceáni kísérleti terület részeként 23 hidrogénbombát és atombombát robbantottak itt fel 1946 és 1958 között.
Felfedezője, Otto von Kotzebue a területet Johann Friedrich von Eschscholtz után Eschscholtz-atollnak nevezte el.
A bombarobbantásokat megelőzően lakott terület volt. Lakosait kitelepítették a Rongerik-atollra. A tesztek 1946 júliusában kezdődtek. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején pár idevalósi megpróbált visszaköltözni Kili szigetéről, de a túlságosan nagy radioaktivitás miatt meggondolták magukat.
[szerkesztés] Bikini sziget
Ez a legészakkeletibb és legnagyobb, 4 kilométer hosszú sziget a legismertebb. 12 kilométerre északkeletre van Aomen (az első sziget ebben az irányban), Bikinitől délre pedig Bukonfuaaku fekszik. A bikinit (a fürdőruhát) is erről a szigetről nevezték el. 1946 és 1958 között 23 nukleáris töltetet robbantottak itt fel. Az itt élő mintegy 200 ember az áttelepítés előtt leginkább halat, kagylót, banánt és kókuszdiót fogyasztott (állítólag az első robbantások után zöld kókuszdió nőtt). 1968-ban az USA lakhatóvá nyilvánította a szigetet, és megkezdték a visszatelepítéseket. 1978-ban, mikor a vizsgálatok a stroncium–90 veszélyes arányát mutatták ki, a szigetet újra kitelepítették. Az őslakosok perbe fogták az Egyesült Államokat, és 100 milliós kártérítést kaptak. A terület újbóli lakhatóvá tétele ennek a többszörösét emészti fel.
Based on work by