Bizalmatlansági indítvány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A bizalmatlansági indítvány parlamenti aktus, amelynek során a parlamenti többség mandátumának lejárta előtt megvonja bizalmát a kormánytól. Általában parlamenti képviselők egy (meghatározott számú) csoportja nyújthatja be, és a parlament szavaz róla. Elfogadása esetén a kormány elveszíti mandátumát, és – amennyiben a parlamenti erőviszonyok lehetővé teszik – új kormány alakul, vagy általános választások kiírására kerül sor.

Különleges formája az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány. Ez csak az új miniszterelnök-jelölt megnevezésével együtt nyújtható be, aki az indítvány megszavazásával egyben megválasztott új miniszterelnöknek számít. Elsőként a Német Szövetségi Köztársaságban vezették be, a Weimari Köztársaság rossz tapasztalatai alapján, elkerülendő, hogy a több pártból álló parlament úgy buktassa meg a kormányt, hogy azután nem képes új miniszterelnököt (ott kancellárt) választani. Ezt a megoldást 1990-ben a magyar alkotmányos rendszer is átvette.

[szerkesztés] Magyarországon

A magyar alkotmány szerint csak konstruktív bizalmatlansági indítvány nyújtható be. Ehhez a képviselők legalább egy ötöde szükséges. Az indítványról az Országgyűlés szavaz. Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számítva 3 nap múlva, de 8 napon belül kell megtartani. Ha a képviselők többsége elfogadja az indítványt, akkor az abban szereplő miniszterelnök-jelölt megválasztásra került. A bizalmi kérdést a kormány is felvetheti a miniszterelnök útján – kérheti egyúttal, hogy egyes előterjesztése feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen (ilyenkor nem kell új miniszterelnök-jelöltet jelölni). Ha nem kapnak bizalmat, a kormány köteles lemondani.