Bono

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bono

Bono (eredeti nevén Paul David Hewson, teljesebb becenevén Bono Vox) (Dublin, 1960. május 10.) ír rockénekes, zeneszerző, gitáros, szövegíró.

[szerkesztés] Nevének eredete

Beceneve Bono Vox, amit általában csak Bono-ra rövidítenek a Bona Vox-ból származik, ami egy hallókészülék márka (és az azt árusító bolthálózat) neve és latinul 'jó hang'-ot jelent. A bono vox kifejezés szó szerinti jelentése: „A hang a jó embereknek” – ahol vox az alany és bono a közvetett tárgy. A bono szó az olasz szlengben szexist jelent és a latin bonus szó részes esete.

[szerkesztés] Pályafutása

1977-ben iskolatársaival alakított zenekart. Larry Mullen, Jr. iskolai hirdetésére válaszolva lépett be a leendő U2-ba (akkor még Hype). A meghallgatáson azt állította, hogy tud gitáron játszani.

1984-ben fellépett az eredeti Band Aid koncerten, és az annak 20 éves jubileumán tartott Band Aid 20-on is. 1999 óta egyre többet vesz részt a harmadik világban élőkért folytatott kampányokban, az elszegényedett országok adósságának elengedéséért és Afrika helyzetéért szónokolva. 2002 májusában az USA pénzügyi államtitkárát, Paul O'Neillt egy négy országot érintő afrikai túrára vitte. Ugyanabban az évben megalapította a DATA (Debt, Aids, Trade in Africa) nevű szervezetet. A szervezet célja, hogy felkeltse az emberek figyelmét Afrika megfizethetetlen államadósságaira, az AIDS ellenőrizhetetlen terjedésére és az igazságtalan kereskedelmi szabályozásokra, amelyek előnytelenek a szegény országok állampolgárainak. Beszédet tartott Paul Martin (Kanada miniszterelnöke) beiktatásának alkalmából, aki cserébe segítségéről biztosította a krízis megoldásában.

Miközben próbálta felhívni a figyelmet az afrikai AIDS-krízisre a Fehér Házba is eljutott, ahol több magánbeszélgetést is folytatott George W. Bush-sal, aki akkoriban jelentette be 5 milliárd dolláros segélycsomagját a világ azon szegény országai számára, ahol tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat. Bono Bush-sal együtt tartott egy beszédet a Fehér Ház kertjében. Az elnök szavaira: „Ez egy fontos első lépés, és egy komoly, magasabb szintű elkötelezettség... Ennek azonnal meg kell történnie, mert ez egy krízishelyzet” Bono a következőt válaszolta: „Számomra sokkal egyszerűbb lenne a kordon mögött állni egy zsebkendővel az arcom előtt; ez sokkal jobban nézne ki egy rocksztár önéletrajzában. De én ettől többet is tehetek a Fehér Házba bejutva beszélve azzal az emberrel, aki szerintem meghallgat, meg akar hallgatni ezekről a problémákról.”

1992-ben a U2 gitárosával, David Howell Evansszel (The Edge) közösen megvásárolták a kétcsillagos, 70 szobás Clarence Hotelt Dublinban és átépítteték egy ötcsillagos, 49 szobás hotellé, amely nagyon gyorsan felkapottá vált, mint a város legstílusosabb (és legdrágább) szállodája.

2002-ben Bono – akinek apja római katolikus és anyja protestáns volt – előszót írt a Cannongate Book's által kiadott Zsoltárok könyvéhez, mely része a kiadó kilenc bibliai könyvből álló zsebkönyvsorozatának.

Ugyanebben az évben felkerült a BBC 100 legnagyobb brit listájára (a lista nyilvános szavazás alapján áll össze és íreket is tartalmazhat), olyan hírességek mellé, mint Sir Winston Churchill, Diana, walesi hercegnő, I. Erzsébet királynő és Bob Geldof.

2005-ben ő volt a 166 Nobel békedíjra jelölt személyek egyike (a harmadik világért végzett munkájáért), és a Világbank elnökségi posztjára is jelölték, amit azonban Paul Wolfowitz kapott meg.

2007. március 30-án Dublinban vehette át a lovagi érdemrend kitüntetést David Reddeway brit nagykövettől. A megtiszteltetést a zeneiparban elért eredményei, valamint a különféle humanitárius szervezetek érdekében végzett munkájával érdemelte ki. Mivel Írország 1949-óta nem tagja a Brit Nemzetközösségnek a cím csak tiszteletbeli és nem jogosít fel a Sir cím viselésére.

Felesége Alison „Ali” Stewart. Négy gyermekük van.