Bulla Elma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bulla Elma (Selmecbánya, 1913. augusztus 26. – Budapest, 1980. május 14.) Kossuth-díjas (1956) érdemes művész (1954) és kiváló művész (1960) magyar színésznő.

Pozsonyban szülei beíratták a Bérczy-féle tánciskolába, édesanyja pedig a helyi szlovák színház prímabalerinájához, az orosz származású Aubrichtovához íratta be különórákra. Tehetségére hamar felfigyeltek, hat esztendős korában a tánciskola önálló matinét rendezett számára. Viscoussi olasz balettmester külföldi turnéra vitte a csodagyereket.

[szerkesztés] A csodagyerek

1923 és 1925 Munczi Bulla művésznéven járta Európát. Amikor fellépett a bécsi Józsefvárosi Színházban (Josefstadt színház), látta Max Reinhardt, aki beszélt szüleivel és átvette a tanítását. A színjátszás alapismereteit Margarethe Forbes-től tanulta, aki korábban Darvas Lilit is tanította. Tizenhárom évesen már Puckot játszott németül a Szentivánéji álomban.

[szerkesztés] Itthon

Bárdos Artúr 1934-ben hazahívta, 1935 elején már a Belvárosi Színházban debütál, Meller Rózsi "Vallomás" című darabjában. "Hittel írom le azonban, hogy pályámon hasonló európai értékkel, hasonló nemes reménységgel ritkán találkoztam. Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza..." – írta alakításáról Kosztolányi Dezső.

A "Vallomás" előadásai közben folyton berekedt, orvoshoz fordult és a svábhegyi szanatóriumban beleszeretett kezelőorvosába, dr. Nagy Endrébe. A Mátyás tmeplomban 1936-ban megesküdtek. Budán az Endresz György utca 4/b szám alatt vettekk közös otthont. Nagy professzor kezelte az akkor már Londonban élő Korda testvéreket is és sokat azon színészek közül, akik Kordák filmjeiben játszottak. A házasság azonban nem volt tartós, Bulla ELma később Fendrik Ferenc zalaegerszegi író, drámaíró felesége lett.

George Bernard Shaw darabjában 1936-ban eljátszotta Johanna szerepét és ezzel felnőtt színészként is berobbant a magyar színművészet élvonalába. Herczeg Ferenc, Márai Sándor, Vámbéry Rusztem és mások lelkendezve írtak alakításáról. Ugyanebben az évben játszotta el a "Vallomás" filmváltozata ("Én voltam") főszerepét, többek közt Csortos Gyulával együtt szerepelve.

1938-ban a Vígszínházhoz szerződött.

Az 1940-es évek filmjeiben általában a megértő, jóságos feleség szerepét kapja, aki a férjéért a végzet asszonyaival küzd meg. (Karády Katalinnal a "Kísértés" című filmben, Tolnay Klárival a "Férfihűség"-ben, Muráti Lilivel a "Késő" című filmben, Nagykovácsi Ilonával a "Fény és árnyék"-ban.

A háború után a Belvárosi Színház tagja volt, de fellépett a Vígszínházban és a Művész Színházban is. Amikor 1951 végén a Belvárosi Színház megszűnt, Bulla Elmát a Magyar Néphadsereg Színházához helyezték és haláláig ott játszott. 1971-től csaknem 200 estén át játszotta Örkény István Macskajáték című darabjában Giza szerepét, Sulyok Mária partnereként.

Fontosabb szerepei: Judit (George Bernard Shaw: Az ördög cimborája); Johanna (George Bernard Shaw: Szent Johanna); Édes Anna (Kosztolányi Dezső); Candida (George Bernard Shaw); Hedvig (Henrik Ibsen: A vadkacsa); Kate Keller (Arthur Miller: Édes fiaim); Anya (Karel Čapek: Fiaim); Alvingné (Henrik Ibsen: Kísértetek); Bettina Clausen (Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt); Mónika (Mesterházi Lajos: Pesti emberek); Lizzie (Richard Nash: Az esőcsináló); Lady (Tennessee Williams: Orpheusz alászáll); Mathilde von Zahnd (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok); Marthe (Joseph Kesselring: Arzén és levendula); Bódogné (Szakonyi Károly: Adáshiba); Mme Arcati (Noël Coward: Vidám kísértet); Giza (Örkény István: Macskajáték); Ambra (Aldo Nicolai: Hárman a padon).