Condorcet-módszer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Condorcet-módszer egy olyan választási rendszer, ahol a választók prerferenciáiknak megfelelően rangsorolják a jelölteket, akik közül egy győz, ő az ún. Condorcet-nyertes. A Condorcet-nyertest bármely más jelölttel szemben (külön-külön összevetve) preferálták a választók. Úgy tudjuk megállapítani, hogy valaki nyertes-e, hogy minden más jelölttel párba állítjuk, és megnézzük, melyiküket helyezte több választó előrébb a sorrendjében. Ha az összes többi jelölttel párba állítva azt találjuk egy jelöltnél, hogy őt preferálta több választó, akkor az adott jelölt Condorcet-nyertes.
A Condorcet-módszerek családjára kollektívan is gyakran hivatkoznak úgy, hogy Condorcet módszere. Az olyan választási rendszert, amely mindig a Condorcet-nyertest választja meg, a választáskutatók a Condorcet-kritériumot kielégítő választási rendszernek nevezik. Vannak olyan helyzetek, amikor egy választásnak nincs Condorcet-győztese. Ez egy olyan paradox szituáció, amelyre Condorcet-paradoxonként szokás hivatkozni. Ezekben az esetekben a különböző Condorcet-módszerek más és más eljárást használnak a nyertes meghatározására.
A Condorcet-módszerek a 18. századi matematikus és filozófus, Marie Jean Antoine Nicolas Caritat, Condorcet márkijának nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot tőle függetlenül Ramon Llull is felfedezte 1299-ben.