Csallóköznyék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csallóköznyék (szlovákul Nekyje na Ostrove) Nyékvárkony településrésze, 1940-ig önálló község a mai Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2001-ben Nyékvárkony 2537 lakosából 2351 magyar és 180 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Dunaszerdahelytől 6 km-re délre fekszik.
[szerkesztés] Története
Nyéket 1165-ben említik először, eredetileg a Nyék törzs szállásterülete volt. Neve is erre utal, az ugor nyék (= kerítés, sövény) védelmi feladatok ellátására utal. Később majd a pozsonyi vár birtoka. III. István királytól a nyékiek nemességet kaptak. 1245-ben IV. Béla király Nech fia Nekunak és testvérének Chueg fia Péternek adományozza. Az oklevél a birtokot Neeku néven említi. Később több nemesi család birtoka. 1667-ben a Méhes és Balogh családok, 1719-ben a Dobóczky, a Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a település főbb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám építtetett kápolnát a községben. A hozzá tartozó Péterfapuszta 1787-ben Zichy Károly birtoka. Tőle 1808-ban Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos vásárolta meg, aki Martinovics-féle politikai perben közvádlóként működött. Itt élt visszavonultan, amíg valószínűleg magyar jakobinusok bosszújának esett áldozatul. 1910-ben Csallóköznyéknek 643, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1740-ben épült barokk stílusban.
Based on work by