Csiklovabánya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csiklovabánya (Németcsiklova, 1911 és 1918 között Csiklóbánya, románul Cicloca Montană, németül Montan-Tschiklowa vagy Deutsch-Tschiklowa): falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Közigazgatásilag Oravicabánya városhoz tartozik.

[szerkesztés] Története

Határában már a bronzkor óta bányásznak rezet. A középkor végén az illyédi uradalomhoz tartozott. A török uralom alatt elnéptelenedett. A 18. század elején Tirolból, Stájerországból, Bajorországból, Sziléziából és Csehországból települtek be német bányászok, 1729-ben és 1735 és 1780 között pedig Olténia szubkárpáti vidékeiről román szénégetők. Aranymosással foglalkozó cigányok is beköltöztek, itt rudaroknak nevezték őket. 1741-ben, 1766-ban és 1820-ban újabb németeket telepítettek be. Kezdetben a németek a főutca központi részén, a románok a mellékutcákban és a faluszéli részeken laktak, a cigányok külön negyedbe települtek. 1717-ben 166 házból állt.
1718-ban itt építették meg a Bánság első rézolvasztó kemencéjét. 1722-ben réz- és vasbányája és hámorai voltak. 1773-tól a vasat üzemi méretekben kovácsolták is. 1776-ban építették meg második kohóját.
1815-ben I. Ferenc elrendelte, hogy a településen rézpénzverdét állítsanak föl, majd 1817-ben, bánáti útja alkalmával személyesen adta át a verdét. Bizonytalan, hogy meddig működött. A 19. század második negyedében a csiklovai bányászat lehanyatlott, réz-, vas- és ólombányáit bezárták. Ezeket 1855 után az új tulajdonos, az Osztrák–Magyar Államvasúti Társaság nyitotta meg újra. A társaság mezőgazdasági szerszámgyárat is létesített itt, amely kapákat és ásókat gyártott. A 19. század végén és a 20. század elején Csiklován hetivásárt és évi három országos vásárt tartottak.
Csiklova ma is nagyrészt sörgyáráról nevezetes. 1728-ban már említették a gyárat, amely a környék forrásait hasznosította. 1818-ban a Knoblauch családról Johann Fischerre szállt, aki kibővítette. 1882-ben Robert Bähr modernizálta. A 20. században bezárták, de 1975 és 2003 között ismét üzemelt.
Cigánynegyedéből kiváló zenészek származtak. 1901-ben a telepen román nyelvű cigány iskolát alapítottak.
Már 1945-ben is csak kevés német lakta, a II. világháború utáni kényszermunkából pedig a többség nem tért vissza a faluba.
A faluról kapta nevét a csiklovait nevű ritka ásvány.

[szerkesztés] Lakossága

1802-ben 651 ortodox román, 228 katolikus német és 128 cigány lakója volt.
1900-ban 2305 lakosából 2130 román és 156 német anyanyelvű; 2130 ortodox és 169 római katolikus vallású volt. 40%-uk tudott írni–olvasni és 2%-uk beszélt magyarul. A népességből kb. 700 cigány (ők is román nyelvűek voltak).
2002-ben 636 lakosából 622 román és 8 német nemzetiségű; 567 ortodox, 54 pünkösdista és 11 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

A Sarlós Boldogasszony-kegytemplom a Bánát legjelentősebb katolikus búcsújáróhelye. Német neve Maria Fels, mivel sziklára épült. 1727 előtt már létezett, ekkor kibővítették és búcsújáróhellyé nyilvánították. Sarlós Boldogasszony napján itt tartották az ún. krassován búcsút, de a steierdorfi németek és a csehek is buzgón látogatták. A mellette lévő dombon kálvária.
Öt kilométerre, az erdőben található az ortodox ún. kalugyerkolostor. Egy 1830-ból való hagyományhoz kötik alapítását, 1859-ben szentelték föl templomát.
A sörfőzde pincéit 1745-ben ásták. Ugyanekkor épült másik ipartörténeti műemléke, a mára romos egykori kovácsműhely.
A Csiklova-völgy (Valea Ciclovei) természetvédelmi terület. Botanikai érdekessége az orgonaerdő, barlangjai az Ilonka- (Elena-) barlang, a Lenuţa-barlang és a Peştera Padina Popii.
A falu római katolikus temploma 1777-ben, az ortodox templom 1783-ban épült, belülről Dimitrie Turcu festette ki 1845–1846-ban, kertjében családi kripták állnak.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1843-ban Ortvay Tivadar történész, csanádi apát. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság tanácsadójaként egyébként ellenezte a község nevének Csiklóbányára változtatását.
Itt született 1844-ben Czekelius Aurél hídépítő mérnök.
Itt született 1941-ben Silviu Oraviţan-Creţu festőművész.

[szerkesztés] Források

Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. I–III. Bp., 1882–1884.
V. Murgu: Monografia comunei Ciclova-Montană. Oraviţa, 1929
Maria Mândroane: Comunitatea aurarilor din Ciclova-Montană jud. Caraş-Severin. = E. R. Colta (Red.): Modele de convieţuire în Europa Centrală şi de Est. 2000