Dalton törvénye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dalton törvénye szerint egy gázelegy össznyomása egyenlő az egyes összetevőinek parciális nyomása összegével. Ezt az empirikus törvényt John Dalton 1801-ben állította fel mérései alapján és a tökéletes, vagy ideális gázokra érvényes.
Matematikailag: n számú gáz elegyének P nyomását az alábbi összeggel lehet kifejezni:
ahol 
jelenti ez egyes komponensek parciális nyomását. A törvény azzal a feltételezéssel igaz, hogy a komponensek nem lépnek kémiai reakcióba egymással.
Ha a Dalton-törvényt a Boyle–Mariotte-törvénnyel és az Avogadro-törvénnyel vetjük egybe, arra következtetésre jutunk, hogy a tökéletes gázok elegyeiben egy gáz parciális nyomásának és az össznyomás viszonya egyenlő a móltörtjével.
,
ahol 
az elegy i-edik komponensének a móltörtje.
Az alábbi összefüggés lehetőséget ad bármelyik egyedi gázkomponens térfogat koncentrációjának meghatározására:
,
ahol: 
az i-eik komponens koncentrációja ppm-ben kifejezve.
A Dalton-törvényt nem teljesen követik a reális – a valóságban előforduló – gázok. Az eltérés nagyobb nyomásoknál jelentős. Ilyen esetekben a molekulák által elfoglalt hely szignifikánssá válik ahhoz képest, hogy mennyi az üres hely közöttük. Ezen kívül a kis átlagos távolság a molekulák között megnöveli a molekulák közötti erőket.
Based on work by