Daróczi György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Daróczi György (Baranya megye, 1699. április 28. – Sopron, 1756. október 10.) bölcsészdoktor, jezsuita rendi tanár, költő

[szerkesztés] Élete

17 éves korában lépett a rendbe; miután több helyen tanított a középiskolákban, egyházi szónoklatokat tartott és nehány rendház főnöke volt.

[szerkesztés] Munkái

1. Lusus epigrammatici. Claudiopoli, 1725. és Aug. Vindelic. 1738.

2. Septi-Collis Dacia. Claudiopoli, 1735.

3. Ortus et progressus collegii soc. Jesu Claudiopolitani ab anno 1579. U. ott, 1736.

4. Pietas ungarica, sive summus ejusdem gentis in Mariam affectus, omni obsequiorum genere jam inde a S. Stephani temporibus testatur. Claudiopoli, 1736.

5. Serenissimi principis Eugenii invicti caesarei exercitus archistrategi colossus gloriae e posthumis laudibus erectus... anno 1736. U. ott.

6. Epitome chronlogica rerum Hungaricarum et Transylvanicarum e d. Stephano ad annum 1726. U. ott, 1737.

Latin versei: Epigramma de Carolo imperatore caesare VI. és Carmen elegiacum ob victoriam Belgradiensem megjelentek a Carolus Klein, Analecta Poetica, Viennae, 1757. II. 37. című munkában.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996