Dobó István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ruszkai báró Dobó István (1502 k.-Szerednye, 1572. június közepe) leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.

[szerkesztés] Élete

Édesapja Dobó Domokos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin. Felesége Sulyok Sára volt, akivel 1550. október 17-én kötött házasságot.

1548-tól Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya. (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy.) Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Az 1552. évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma körülbelül 2000 lehetett, míg az ostromló török katonák száma negyvenezerre becsülhető. Az ostrom során Dobó maga is megsebesült. Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg, Chiabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményt írt róla. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul I. Ferdinándtól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy visszahívja Izabella királynét. Ekkor a szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárat, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére bebörtönözte Szamosújváron, ahonnan azonban 1557-ben megszökött. 1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. 1569-ben a pozsonyi országgyűlésre csalták és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták, élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol hamarosan elhunyt. A családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el. Három gyermeke volt, Dobó Damján, Dobó Ferenc és Dobó Krisztina. Ferenc fia állíttatta apja emlékére azt a síremléket, amely 1832 óta az egri várban látható.

[szerkesztés] Irodalom

• Bodola Gyula: Dobó István a magyar költészetben. Kolozsvár, 1908.
• Csipes Antal: Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében. Eger, 1972.
• Hóvári János: A hűtlen Dobó. Budapest, 1987.
• Sugár István: Az egri vár históriája. Budapest, 2002.
• Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572). Életrajzi vázlat. In: Az egri vár híradója, 38 (2006), 160-194.