I. Ferdinánd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Ferdinánd

I. Ferdinánd (1503. március 10., Alcalá de Henares, Spanyolország – 1564. július 25., Bécs) spanyol Habsburg főherceg, német-római császár, magyar és cseh király.

Tartalomjegyzék

1 Gyermekkora
2 Útja a trónig
3 Ferdinánd uralkodása Magyarországon
4 Ferdinánd a német területeken
5 A közigazgatás kialakítása
6 Halála
7 Családja

[szerkesztés] Gyermekkora

Édesanyja Aragóniai Johanna („Őrült Johanna”), Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd lánya, akik Kolumbuszt támogatták Amerika felfedezésében. Édesapja Burgundiai Fülöp („Szép Fülöp”). Ferdinánd akkor született a Habsburg családba, mikor az a XVI. században hatalmának csúcspontján volt. Ferdinándnak öt testvére volt: egy bátyja, Károly; két nővére, Eleonora és Izabella; két húga, Mária és Katalin. Anyja, Johanna, annyira szerette csapodár férjét, hogy annak 1506-ban bekövetkezett korai halála után gyászában megőrült. A család többi tagja között azonban korántsem alakult ki ilyen szoros kapcsolat. Ferdinánd például csak 15 éves korában találkozott életében először nála 3 évvel idősebb bátyjával, mivel ő Spanyolországban nevelkedett, míg Károly a Németalföldön. Mint minden Habsburg, ő is katolikus volt, sőt, Spanyolországban külön hangsúlyt fektettek a katolikus nevelésre. A spanyol udvarban mindent a túlzásba vitt szigorú vallásosság határozott meg, például mindenki csak fekete ruhát hordhatott. Ennek ellenére mégis Ferdinándnak kellett többször a protestánsokkal szembeni türelemre inteni bátyját, és fia, Miksa sem részesült igazi katolikus nevelésben. Anyanyelvként Ferdinánd a spanyolt beszélte, így később Kelet-Európában nyelvi gondjai akadtak alattvalóival szemben. Bátyjával is nehezen tudott társalogni, mert ő pedig franciául beszélt. Mindkét testvér örökölte a Habsburgok külső családi jegyét, a jellegzetesen széles állkapcsot.

[szerkesztés] Útja a trónig

A spanyol nemesség Aragóniai Ferdinánd halála után jobban szerette volna, ha az ifjabbik unoka, Ferdinánd foglalja el a trónt, mint a számukra ismeretlen Károly. Ez azonban nem teljesült, Károlyt koronázták meg. Ferdinánd is vágyott a hatalomra, de segítette bátyját a spanyol viszonyok megismerésében, és hűségesen támogatta őt. A Habsburg Birodalom ekkor érte el legnagyobb kiterjedését: hozzá tartozott Spanyolország, Németalföld, Ausztria, a Nápolyi Királyság, Stájerország, Karintia, Tirol, Krajna és az újonnan szerzett amerikai gyarmatok. (Az ősi svájci birtokok már évszázadok óta elvesztették jelentősségüket, majd a svájci szabadságharc után gyakorlatilag ki is kerültek a család fennhatósága alól.)

Károly eleinte jelentős győzelmeket arat a franciák és szövetségeseik, a törökök felett. Később azonban egyre több csalódás éri, nem bír egyszemélyben egy ekkora birodalom élén állni, és egyenként lemond koronáiról fia, Fülöp és öccse, Ferdinánd javára. Fülöp nem bocsátotta meg soha, hogy apja nem rá hagyta minden országát, főleg a német-római császári cím elvesztése fájt neki.

A bécsújhelyi magisztrátus tagjainak kivégzése (1522. augusztus)

Az 1522-es év két szempontból is döntő volt Ferdinánd életében. Ekkor kapta meg bátyjától, a brüsszeli szerződések értelmében, az osztrák főhercegi címet, és Ausztriával együtt Stájerországot, Tirolt, Karintiát és Krajnát, s bár a német-római császári címet még Károly viselte, de a birodalmi ügyek intézését elfoglaltságai miatt 18 éves öccsére bízta. Ferdinánd hatalmas jóakarattal és fiatalos lelkesedéssel érkezett a meleg Spanyolországból a Birodalom keleti részébe. Számára azonban teljesen idegen volt a keleti, hatalomra vágyó nemesség, neki a spanyolországi abszolút királyi hatalom volt természetes. Ebből konfliktusok adódtak, melyeket az is tetőzött, hogy az ifjú uralkodó még csak éppen elkezdte a német nyelv tanulását. Az erőszakos rendeken feldühödve Ferdinánd 1522 augusztusában jó spanyol szokás szerint több nemesembert kivégeztetett. Ezután létrehozta az öttagú Titkos Tanácsot, mely később is fontos támasza volt a Habsburg uralkodóknak.

I. Miksa császár még 1515-ben kötött egy házassági szerződést II. Ulászló magyar és lengyel királlyal, hogy valamelyik unokája majd feleségül veszi Ulászló leányát, Annát. Ferdinánd már látta, hogy keleti irányban kell politikai kapcsolatokat keresnie, és ezért önként vállalta a férj szerepét. Ahogy ez ebben a korban gyakran előfordult, az ifjú pár nem is találkozott az esküvőig. A menyegzőt 1521. május 25-én tartották Innsbruckban. Anna pont egyidős volt Ferdinánddal, 1503. július 23-án született.

Ferdinándnak szép, nagy családja lett, Anna 3 fiút és 12 lányt szült. Az első gyermek, Erzsébet 1526. június 9-én született. Ezután egy évvel következett Miksa, Ferdinánd örököse (1527. július 31.), majd Anna (1528. július 7.), Tiroli Ferdinánd, Katalin, Stájer Károly (1540. április 3.). Anna legutolsó lánya, Johanna születésénél halt meg, 1547-ben. Ha utánaszámolunk, akkor Anna a 26 éves házasság alatt szinte folyamatosan terhes volt.

Az 1521-es év eredményeivel csak az 1526-os év vetekedhetett. Ekkor ugyanis elesett a mohácsi csatában Anna testvére, II. Lajos, aki Csehország és Magyarország királya volt. A magyar és cseh rendek a „szegény sógor” halála után Ferdinándot választották királyuknak. Ez a választás azonban csak Csehországban volt ilyen egyöntetű; Magyarországon ugyanis két részre szakadt a nemesség. A köznemesi párt Szapolyai Jánost választotta I. János néven királyává, akit a Habsburgok nagy ellensége, I. Ferenc francia király is támogatott. Az Udvari Párt Ferdinándot kiáltotta ki uralkodóvá a pozsonyi országgyűlésen. Ferdinánd erről így emlékezett meg egyik levelében: „... tisztán, szabadon és önkéntesen fogadott, választott és nyilvánított Magyarország törvényes és igaz királyának.”

A köpcsényi esküben fogadalmat tett, hogy megtartja Magyarország törvényeit és szokásait.

[szerkesztés] Ferdinánd uralkodása Magyarországon

A koronázást 1527. november 3-án tartották Székesfehérváron.

[szerkesztés] János és Ferdinánd küzdelmei a Váradi békéig

János és Ferdinánd között háború tört ki az ország uralmáért. Ferdinánd hívei abban bíztak, hogy királyuk bátyja és más országai segítségével majd végleg legyőzi a törököket. A hadiszerencse 1527-ben nekik kedvezett, Ferdinánd fegyveresei először a Tiszántúlra, majd Lengyelországba űzték Jánost. A lengyel király szövetséget kötött vele; sereget adott neki. János azonban ezzel nem elégedett meg, a törökökkel is szövetkezett, hogy hatalmát visszaszerezze. I. Szulejmán szultán támogatta Jánost, hiszen az ő érdekei azt kívánták, hogy Magyarország gyenge, megosztott, polgárháborútól tönkretett országgá váljon. 1528-ban János vissza is tért Magyarországra és a belgrádi pasa segítségével visszahódította Erdélyt és a Tiszántúlt. 1529. július 19-én Mohácsnál találkozott a szultánnal és seregével. Itr a török források szerint kézcsókkal fogadta Szulejmánt. Ezzel a katonai erővel János visszaszorította Ferdinándot, és a törökök Buda elfoglalása után Bécs felé vonultak. Bécs falai alatt azonban a szultán serege súlyos vereséget szenvedett. Ferdinánd ezután ellentámadásba kezdett; 1530-ban csapatai Wilhelm Roggendorf vezetésével ostrom alá vették Budát, ám később kénytelenek voltak felhagyni a sikertelen küzdelemmel.

1530-ban római királlyá koronázták Ferdinándot. Ez a cím ugyan semmilyen birtokkal nem járt, de ez a német-római császári címet megelőző „lépcsőfok”.

1532-ben a szultán ismét Bécs elfoglalására indult. Az előrenyomulás azonban megtorpant Kőszegnél, itt Jurisics Miklós, a vár védője, képes volt feltartóztatni a szultán seregét, ez végül meghiúsította a bécsi ostromot is.

[szerkesztés] A Váradi béké

Ferdinánd és János hosszú küzdelem után felismerték, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, így 1538-ban Váradon a két uralkodó titkos megállapodást kötött. A szerződés két részre osztotta az országot: a keleti rész Jánosé, a nyugati Ferdinándé. Ezen kívül kimondta, hogy I. János halála után az egész ország Ferdinándra száll. János ekkor már idős volt, és sem felesége, sem fia nem lévén, elfogadta ezt a szerződést. A szeződésbe (a biztonság kedvéért) azért belevették, hogy ha esetleg Jánosnak fia születne, akkor kárpótolni kell őt egy német hercegséggel. A megállapodás János miatt volt titkos, ugyanis ez Szulejmán szultánnak nem tetszett volna.

Ferdinánd azonban mindenről tájékoztatta őt. Arra számított, hogy a szultán megvonja a segítséget ellenfelétől, ha rájön az árulásra. Ez így is történt, ám az 52 éves János meghiúsította Ferdinánd terveit: feleségül vette Izabellát, a lengyel királylányt, majd fiúk született, de ez a frígy nem sokáig tartott; 1540-ben János szívszélhűdésben meghalt. Halálos ágyán megeskette hű tanácsadóját, Fráter Györgyöt, hogy ne tartsa be a váradi békét, hanem fiát, János Zsigmondot juttassa a trónra. A szerzetes Fráter György nagyon ügyes politikus volt. Állítólag Ferdinánd egyszer úgy nyilatkozott vele kapcsolatban, hogy neki mindene megvan, ami Jánosnak, csak „azt a barátot”, azt irigyelte tőle.

[szerkesztés] Buda elvesztése, Magyarország három részre szakadt

Ferdinánd sereggel jött azért, amit szépen nem adtak neki. Az 1541-es budai ostromot szintén Roggendorf vezette, 30 000 német zsoldos vonult a csecsemő király ellen. Fráter György segítséget kért a szultántól, de mire a hatalmas török sereg megérkezett, már a magyarok legyőzték a német katonákat. Szulejmán csellel elfoglalta Budát (katonái városnézés ürügyén bevonultak a várba), és kivette a magyar király fennhatósága alól. Magyarország ezzel három részre szakadt: a Magyar Királyság (Kelet-, Északkelet-Magyarország) Ferdinánd uralma alatt, a középső területek a törökök fennhatóságában (budai pasalik), míg az Erdélyi Fejedelemséget a szultán „nagylelkűen” átengedte János Zsigmondnak, illetve kiskorúsága idejére Izabellának és Fráter Györgynek.

Ferdinánd a további török terjeszkedéstől (jogosan) tartva megerősíttette és korszerűsíttette a magyar végvárakat. Mivel a végvárrendszer fenntartására sem voltak elegendőek a magyarországi adóbevételek, ezért a Német Birodalmi Gyűlés hatalmas összegekkel támogatta Magyarországot. A Habsburgok szorult anyagi helyzetükben hatalmas kölcsönöket vettek fel a Fugger bankháztól, a Habsburgok finanszírozóitól, akiknek nevéből ered a magyar fukar szó. Az anyagi fedezetek között szerepeltek például a felvidéki sóbányák is. A család azonban sosem tudta kifizetni hatalmas adósságát, így a bankházat is teljes csődbe vitték.

[szerkesztés] A gyalui egyezmény és következményei

Fráter György Buda elfoglalása után úgy gondolta, hogy az országot Ferdinánd jogara alatt kell egyesíteni. Gyalu várában ismét megegyezés született Ferdinánd és az elhunyt János király tanácsosai között, melynek értelmében Fráter György és hívei elimerik Ferdinánd királyságát, ha egyesíti Magyarországot. 1542-ben Ferdinánd, a gyalui egyezmény értemében, 40.000 német zsoldossal megpróbálta visszagfoglalani a törököktől Budát. Ez az „ostrom” sikertelen maradt (a birodalmi sereg gyakorlatilag harc nélkül visszavonult), maga Ferdinánd így nyilatkozott róla: „Nem hiszem, hogy a Birodalmat érte valaha ekkora szégyen és gyalázat.”

Az ostromot követő török hadjáratokban (1543-45) elesett Pécs, Esztergom, Tata, Fehérvár, Visegrád, Nógrád és Hatvan is. 1547-ben 5 éves békét vásárolt Szulejmántól. Ez a béke elsimerte a törökök folglalásait.

[szerkesztés] Sikertelen egyesítési kísérlet 1551-ben

1551-ben Ferdinánd és Fráter György újra megpróbálták egyesíteni az országot. Megegyezés született, hogy Ferdinánd megkaphatja Erdélyt és a hozzá tartozó területeket, ha János Zsigmondnak ad két sziléziai hercegséget és 25.000 forintot, anyjának, Izabellának pedig 100.000 aranyat fizet. A megállapodást házassággal akarták megpecsételni. A 11 éves János Zsigmondot eljegyezték Ferdinánd legkisebb lányával, a 4 éves Johannával. Ferdinánd azonban addig nem volt hajlandó elfogadni ezt, amíg a protestáns János Zsigmond fel nem veszi a katolikus hitet. Ez viszont János Zsigmond (jobban mondva édesanyja és a protestáns urak) számára elfogadhatatlan volt. A menyegzőből így semmi sem lett, Ferdinánd pedig Castaldo nevű hadvezérét 8.000 spanyol és német katonával Erdélybe küldte. Fráter György, mivel nem akart pórul járni, Ferdinándot támogatta, de a törököknek is befizette az éves adót. Ezt Ferdinánd árulásnak értelmezte, és megölette őt. Castaldo, hogy bizonyítsa urának a gyilkosságot, levágta és Bécsbe küldte Fráter jellegzetesen szőrös fülét. Ezért a tettéért (mivel Fráter György ekkor már bíboros volt) a pápa is felelősségre vonta a császárt, akinek azonban sikerült bizonyítania tette jogosságát. III. Gyula pápa elfogadta a „Krisztusban legkedvesebb fiúnknak, Ferdinánd római királynak parancsából” elkövetett gyilkosságot.

Az egyesítési kísérletet török megtorló hadjárat követte 1552-ben. Hadim Ali budai pasa és Kara Ahmed vezetésével elfoglalták Veszprémet, majd a kettévált sereg egy része Temesvárt (védője: Losonczy István), másik része pedig Drégely várát(védője: Szondi György) foglalta el. A hadak Szolnoknál egyesültek, ezt is elfoglalták (védője: Nyári Lőrinc). Végül Eger ostrománál megtorpantak a török hadak. A Dobó István vezette vár ellenállt, és ennek a győzelemnek lélektani hatása a magyarokra óriásai volt.

[szerkesztés] Erdély elvesztése

Ferdinánd Erdély sem tudta megtartani sokáig, ugyanis 4 évvel később, 1556-ban a törökök kiszorították Castaldo csapatait, és újra János Zsigmondot emelték a trónra. Néhány sikertelen tárgyalási kísérlet után a bécsi udvar megszakította a békés politikai kapcsolatot Erdéllyel. 1562-ben az ország középső részének visszafoglalásáról is lemondott egy időre, mert 8 éves békét kötött Szulejmánnal, melyben évi 30.000 dukát adó fizetésére kötelezte magát.

[szerkesztés] Ferdinánd a német területeken

A német területeken addig fajult a katolikusok és a protestánsok közötti ellentét, hogy 1546-ban kitört a vallásháború. A háború kitöréséhez V. Károly túlzott protestánsellenessége vezetett. Ferdinánd bátyja segítségére sietett. A döntő mühlbergi csatában fontos szerepet játszottak Ferdinánd magyar huszárjai (könnyűlovasai). Itt végleg elbukott a protestáns német fejedelemségeket tömörítő Schmalkaldeni Szövetség. Jellemző ez a magyar hadviselésre, hogy külföldön sikereket arat, míg a haza megvédésénél a nemesek önnön érdekeiket nézik, és pártharcok osztják meg őket. Ferdinánd az, aki hosszú tárgyalások után, 1555-ben megkötötte Augsburgban a vallásbékét, és lezárta a háborúskodást. Károly ezután végleg lemondott minden hatalmáról, és a világtól elvonulva egy kolostorban élte le hátralevő életét. 1558-ban öccsének engedte át a német-római császári címet, és fiára, Fülöpre hagyta Spanyolországot, a Nápolyi Királyságot, Németalföldet és az amerikai gyarmatokat. Ezzel a Habsburg család is két ágra szakadt: Fülöp utódai a spanyol Habsburgok, Ferdinánd leszármazottai az osztrák Habsburgok.

[szerkesztés] A közigazgatás kialakítása

Ferdinánd építette ki Magyarországon azt a közigazgatási rendszert, amely évszázadokig változatlan maradt. Pozsonyban, az ország új fővárosában székelt a nádor és a Királyi Tanács, a fontos ügyeket azonban Bécsben tárgyalták meg.

[szerkesztés] Halála

A Wikimedia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat.

Ferdinánd legidősebb fiát, Miksát (németül Maximiliant) 1563-ban koronáztatta meg. 1564. július 25-én halt meg Bécsben, 61 éves korában. Nagyságát még ellenfele, Szulejmán szultán is elismerte: „Benne valóban igazságos, becsületes fejedelmet vesztettek népei” – mondta, mikor tudomására jutott a császár halála. S valóban, sokan felróják neki hibaként, hogy nem tudta hazánk egységét megvédeni, de azt nem veszik figyelembe, hogy az ő intézkedései, katonai és inkább anyagi segítségei nélkül az egész Magyar Királyság a Duna-Tisza közének sorsára jutott volna. Testét a prágai Szent Vitus székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

[szerkesztés] Családja

1521. május 26-án Linzben feleségül vette Jagelló Anna magyar hercegnőt, II. Ulászló magyar király leányát. Gyermekeik:

Erzsébet (1526-1545), II. Zsigmond Ágost lengyel király első felesége
I. Miksa (1527-1576), magyar és cseh király és (II.) német-római császár
Anna (1528-1590), 1546-ban V. Albert bajor herceg felesége lett
Ferdinánd (1529-1595)
Mária (1531-1581)
Magdolna (1532-1590)
Katalin (1533-1572), 1549-től III. Ferenc mantovai herceg, majd ennek halála után, 1553-tól II. Zsigmond Ágost lengyel király harmadik felesége
Eleonóra (1534-1594), Guglielmo mantovai herceg felesége
Margit (1536-1566)
János (1538-1539)
Borbála (1539-1572), 1565-től Alfonso II. d’Este felesége
Károly (1540-1590), a későbbi II. Ferdinánd császár apja
Orsolya (1541-1543)
Ilona (1543-1574)
Johanna (1547-1578), 1565-től I. Ferenc toscanai nagyherceg felesége