Dzsingisz kán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja. |
Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin (kb. 1162 – 1227. augusztus 18.) mongol kán és katonai vezető, aki egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat elfoglalva Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, Közel-Keletet és Kelet-Európát is. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. Dzsingisz kán volt Kubiláj kán, az első Yuan dinasztia (ejtsd: Jüen dinasztia) kínai császárának nagyapja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkora
Apja, Jiszügej Batur mintegy 40 család fölött uralkodott. Temüdzsin még gyermek volt, mikor apja meghalt. Anyja, Höelun támasz és hatalom nékül maradva, vadászó-gyűjtögető életmóddal tartotta el négy saját és két nevelt gyermekét. Ebben az időben Temüdzsin hidegvérrel lenyilazta féltestvérét, Behtert. A szomszéd törzsek közül többen fellázadtak, de a fiatal Temüdzsinnek sikerült megzabolázni őket. Ekkor számos törzs egyesült ellene, ezért Togrulhoz menekült, akinek lányával még korábban jegyben járt. Vetélytársait legyőzve annyira emelkedett Temüdzsin hírneve, hogy 1206-ban a meghódított törzsek követei a mongolok Khakánjává (kánok kánja) koronázták; ekkor vette fel a Dzsingisz nevet. Trónraléptekor polgári és hadi szabályrendeletfélét adott ki és ünnepélyesen kinyilatkoztatta egy Istenben való hitét, de azért semmiféle felekezethez vagy hitvalláshoz nem csatlakozott, hanem megmaradt ősi tatár hite mellett. Minden vallásnak szabad gyakorlatot engedett, és valláskülönbségtől függetlenül alkalmazta maga körül az érdemeseket.
[szerkesztés] A birodalom alapítása
Mint ügyes uralkodó, a hunok katonai rendszerét használta, ami a tízes alapon működött. A hadsereg 10-es, 100-as és 1000-es csoportokra volt osztva, 10 000 ember alkotott egy tument. A hadsereg a családot és lovakat is magával vitte, minden lovasnak 3 vagy 4 lova volt, így a friss ló mindig biztosítva volt.
Dzsingisz kán egyik legnagyobb célja volt a Jin dinasztia (ejtsd: Csin dinasztia) meghódítása, főleg azért, hogy Kína kincseit megkaparinthassa. 1211-ben hadat üzent. A mongolok sikeresek voltak a csatákban, de nem sikerült meghódítaniuk a nagyvárosokat. Ennek következtében ő és a vezérkar az ostrom problémáit kezdte tanulmányozni, és a kínai mérnökök segítségével olyan haditechnikákat fejlesztettek ki, amelyek a legjobbnak számítottak a hadviselés addigi történetében.
1213-ra már a kínai nagy falig jutott el hódításaiban. Ezt megkerülve legyőzte a kínaiak seregét, feldúlta Észak-Kínát, elfoglalta a legtöbb nagyvárost és 1215-ben elfoglalta a fővárosukat, Yanjinget (ejtsd: Jancsing) is. A császár nem adta meg magát, hanem a fővárost Kaifengbe tette át, de 1234-ben végül is a mongolok legyőzték. Közben Kucslug, a naiman mongolok letett kánja nyugatra menekült és onnan fenyegette Dzsingisz kánságát.
Ekkorra már a mongol hadsereg kifáradt a tízéves folytonos hadakozásban Xia (Hszia) és Jin (Csin) államok ellen. Ezért Dzsingisz csak két tument küldött Kucslug ellen. A mongolok kémei belső zavarokat okoztak az országban, ami után a mongol hadsereg lerohanta és fényes győzelmet aratott Kucslug felett, akit elfogtak és kivégeztek. 1218-ra a Mongol Birodalom elérte a Horezm muszlim állam határait (a Kaszpi-tenger mellett) nyugaton, valamint a Perzsa-öbölig és az Arab-tengerig délen.
1218-ban Dzsingisz kán követeket küldött a Horezm tartományba a kormányzóval tárgyalni, de az megölette őket, mire Dzsingisz 20 000 emberrel megtámadta. 1220-ra Horezm el volt törölve a föld színéről.
[szerkesztés] A végső hadjárat
Nyugat-Xia szövetséges császára nem segítette Dzsingiszt a Horezm elleni hadjáratban, ezért meg kellett büntetni. Közben Nyugat-Xia és Jin szövetségre léptek a mongolok ellen.
Ebben az időben Dzsingisz már az utódlásra is gondolt. Utódjaként Ögödej fiát jelölte ki és kialakította az öröklési sémát. Közben összeszedett egy 180 000 emberből álló haderőt, amivel Xia és Jin ellen inidult.
1226-ban megtámadta a tangutokat, és 1227-ben a fővárosukat, Xingqinget (ejtsd: Hszincsing) is elfoglalta. Hadjárata közben többször is látott öt csillagot egy vonalban elhelyezkedni az égen, ami számára jel volt. Ezt követően törvénybe adta, hogy a mongoloknak tilos véletlenszerűen ártatlanokat leöldösni.
1227-ben a halálos ágyán Toluj fiának átadta terveit a Jin dinasztia teljes megsemmisítésére. Testét visszavitték Mongóliába, és állítólag a kísérők mindenkit megöltek, aki útjukban volt hazafele. Senki sem tudja, hogy hol temették el.
A Tangut-dinasztia végül is 1227-ben megadta magát, de a mongolok a királyi család minden tagját legyilkolták.
[szerkesztés] Összefoglaló
Mivel a birodalom annyira kiterjedt volt, Dzsingisz kán nagyban befolyásolta az ázsiai országokat, legjobban Kínát és Oroszországot. Eltörölte a létező arisztokráciát minden meghódított területen. Megalkotta az addigi legnagyobb postai szolgálatot és terjesztette az egységes ábécét, annak ellenére, hogy analfabéta volt. Nem tűrte a kínzatásokat, adómentesítette az orvosokat és tanárokat, megengedte a vallásszabadságot. A mongolok által ismerjük az abakuszt és az iránytűt.
[szerkesztés] Családfa
Dzsingisz kán (1206 – 1227)
|
+------------------------+-------+------------+--------------+
| | | |
Dzsocsi Ögödej (1223 – 1241) Csagataj Toluj
| | |
+----------+-----+--------------+ Güjük (1246 – 1248) |
| | | |
Orda Batu kán (1224 – 1255) Berke (1259 – 1267 |
|
+---------------+-----------------+-------------------+------+
| | | |
Arabuga Möngke (1251 – 1259) Kubiláj (1260 – 1294) Hülegü (1256 – 1265)
[szerkesztés] Forrás
- John Man: Dzsingisz kán. General Press Kiadó. ISBN 9639598275
Based on work by