Egészségbiztosítás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az egészségbiztosítás biztosításfajta, jogviszony amelyben a biztosító fedezi a biztosított gyógykezelési költségeit, ha a biztosítási feltételek szerint megbetegszik, vagy baleset éri.
A biztosító alapvetően kétféle lehet: privát, vagy állami szervezet. A tisztán piaci alapú és tisztán állami rendszerek közt azonban számos, a két rendszer elemeit vegyítő átmeneti változat létezik a világban.
A teljesen piaci alapú egészségbiztosítás tipikus példája az Egyesült Államok. Az Európai Unió (EU), illetve Európa tagállamaiban különböző modellek léteznek. A tisztán piaci alapú rendszer egyedüli alkalmazója Hollandia. Sok országban, így Magyarországon is, a hivatalos csatornákon kívül az egészségügyi rendszer finanszírozásának van egy nem hivatalos "lába" is, a paraszolvencia (azaz a zsebből zsebbe fizetés).
A skandináv jóléti rendszerek az állam erős szerepét feltételezik. Állami egészségbiztosítást örököltek a volt kommunista országok, amelyek a 2000-es években csatlakoztak az EU-hoz, köztük Magyarország is.
Az egészségbiztosítási rendszer terén a fejlett és fejlődő országok közül sok évtizedek óta finanszírozási problémákkal küzd, emiatt e rendszerek folyamatosan változtatásokra szorulnak és a rendszerek átalakítása, az egészségügyi reform, visszatérő belpolitikai kérdés. A reformokat általában alapvetően két tényező teszi sürgetővé: az egészségügyi szolgáltatások színvonalának romlása (hosszú várólisták, leromló kórházak stb.) és a népesség elöregedése, amely csökkenti az egészségügyi hozzájárulást fizetők, illetve növeli a szolgáltatásokat igénybe vevők arányát. Ilyen tényező lehet a népesség rossz egészségi állapota is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az egészségbiztosítás gondolatát először a Peter Chamberlen családból származó idősebb Hugh Chamberlen vetette fel 1694-ben, de az első egészségbiztosítások csak majd kétszáz évvel később jelentek meg, ekkor még gyakran kizárólag rokkantsági biztosításként, és mai formájukat a 20. század közepe felé vették fel.
[szerkesztés] Magyarországon
Magyarországon az egészségbiztosítási pénztárak megjelenésével már csaknem egy évtizeddel ezelőtt a privát biztosítási elem is bekerült a rendszerbe, ezek a pénztárak azonban jogszabályi ösztönzők híján csekély szerepet játszanak. Az egészségbiztosítás jórészt a Társadalombiztosítás Egészségügyi Alapján keresztül működik, döntő részben az adófizetők egészségügyi járulékaiból, a gyógyszertámogatásokat pedig az adókból a központi költségvetés állja. 2007. elején bevezették a közvetlen biztosítotti hozzájárulás egy formáját, a vizitdíjat.
Az évtized közepe óta a gyógyszerköltségek emelkedése, a kórházak eladósodása és leromlása, az államháztartás általánosan meggyengült helyzete és egyéb tényezők miatt Magyarországon is egyre erősebb sürgetésként szerepel a közbeszédben az egészségügy reformjának igénye.
A szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció pártjai közül az utóbbi a privát biztosítós modell bevezetésében látja az egészségügy finanszírozási-fejlesztési gondjainak megoldását, az előbbi viszont az állami rendszert reformálná meg és egészítené ki viszonylag kisebb szerepű privát elemekkel, mert attól tart, hogy a teljesen privát rendszer az egészségügyileg rizikósabb és alacsony jövedelmű rétegek kárára valósulna meg. E kérdésben a konzervatív ellenzék álláspontja a szocialistákéhoz áll közel. 2007. április 4-én azért mondott le Molnár Lajos szabaddemokrata egészségügyi miniszter, mert úgy látta, a koalíciós partner akadályokat gördít a több biztosítós modell bevezetése elé.
[szerkesztés] Más országokban
[szerkesztés] Ausztriában
Ausztriában az egészségbiztosítási rendszer vegyes, de fő forrása az állami jellegű szociális egészségbiztosítási rendszer, amely 2004ben – amikor a lakosság 98%-a rendelkezett a jövedelemalapú hozzájárulásokra épülő kötelező biztosítással – a WHO adatai szerint a teljes költségek 45,3%-át állta. A háztartások mintegy 25%-ban fizették a költségeket, aminek kisebb része jövedelemtől és a betegség fokától függő direkt hozzájárulás (copayment) volt. A kiegészítő privát biztosítóktól az egészégügyi kiadás mintegy 10%-a származott.
2004-ben Ausztriában 1000 emberre 6 kórházi ágy jutott (Magyarországon 5,9, az EU-átlag 4,2).[1]
[szerkesztés] Lengyelországban
Lengyelországban Magyarországhoz hasonlóan dominánsan az állam finanszírozza az egészségügyi rendszert, döntő részben az adófizetők járulékaiból és kis részben az állami költségvetésből, ügynöksége a Nemzeti Egészségügyi Alap. Az alternatív terápiák, nem sztenderd kezelések, kozmetikai műtétek és a fürdőkezelés nem része a biztosításnak. A lengyel várólisták hosszúak, a kórházak eladósodottak, az egészégügyi munkaerő pedig az európai viszonylatban alacsony fizetések miatt elvándorol.
Az állampolgárok saját hozzájárulása (co-payment) létezik Lengyelországban, de alacsony szintű és jövedelemtől függő. 2004-ben a WHO adati szerint 30 cég kínált privát baleseti egészségügyi biztosítást, 23 teljeskörű, 32 pedig kiegészítő biztosítást, a teljes befizetés e biztosításokra 2003-ban 2 milliárd zloty volt.
Lemgyelország 1990 és 2002 közt 6,6-ról 4,7-re csökkentette az 1000 főre eső kórházi ágyak számát, az átlagos kórházban eltöltött idő is valamelyest csökkent. [2]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Egészségügyi rendszerek régiónként és országonként (angol nyelvű lap)
- WHO információk országonként ((angol nyelvű lap)
- The History of Health Insurance In The United States
Based on work by