Ekliptika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton, illetve a Föld keringési síkja a Naprendszerben.

A Naprendszer bolygóinak többsége néhány fok eltéréssel szintén ebben a síkban kering a Nap körül, ezért a bolygók a Földről nézve mindig az ekliptika közelében látszanak. A két kivétel a Merkúr és a Plútó, amelyeknek a pályájuk 7, illetve 17°-al térhetnek el az ekliptika síkjától, de néhány kisbolygó még nagyobb eltéréssel rendelkezik.

A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az ekliptika mentén, úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig "tartózkodik". Ugyanígy az egyes bolygók is más csillagképek irányában látszanak. Lásd: Asztrológia

A Föld egyenlítője nem esik egybe az ekliptika síkjával, hanem 23,45°-os szöget zár be vele. Ez okozza az évszakok változását, mivel a Föld éves útja során eltérő mennyiségű napfény éri az egyes területeket.

A legnagyobb tengelyferdeséggel, 97,77°-al a Uránusz rendelkezik. Forgástengelye szinte párhuzamos keringési síkjával, ezért a Naphoz viszonyítva szinte minden létező helyzetet felvehet. Ugyanakkor több, 0° körüli tengelyferdeségű égitest ismert.