Endre Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Endre Béla (Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.) festő, iparművész.
Szegeden, a Fekete Házban [1] született, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult Párizsban, majd Olaszországban járt. 1908-ban HódmezÅ‘vásárhelyen telepedett le. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával. 1912. február 5-én kezdeményezÅ‘je volt hódmezÅ‘vásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telep-ének – amelyet 1971-ben az Alföldi Porcelángyárral összevontak –, ahol maga is készÃtett kerámiákat. HódmezÅ‘vásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben közös kiállÃtáson jelent meg. 18. nyáron keresztül Mártélyon az alföldi embereket és a jellemzÅ‘ tájat festette egyénien gyengéd, Tornyai képeivel rokonÃtható stÃlusban (Alföldi táj boglyákkal, FelhÅ‘k, Facsoport). LegjelentÅ‘sebb műve, a Leszámolás Munkácsy hatását mutatja.
[szerkesztés] Forrás
- Életrajzi Lexikon
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 2005 márciusában emlékkiálÃtása nyÃlt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban
- László EmÅ‘ke: ENDRE BÉLA (A MÅ°VÉSZET KISKÖNYVTÃRA 85. kötete, 1973)
- Endre Béla (művészeti album, 1970)