Enki és Ninmah
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Enki és Ninmah (modern cím), a Kr. e. III. évezred második felében keletkezett sumer mitológiai eposz. Tárgya az ember teremtése. Cselekményének középpontjában Enki isten áll, valamint anyja, Nammu. A cselekmény kiindulópontja, hogy az ősidőkben az istenek maguk kényszerültek munkára, mivel még nem létezett az ember. Enki, miközben az istenek dolgoztak, ágyában aludt, nem hallotta a panaszaikat. Anyja, Nammu keltette fel, hogy segítsen rajtuk. Enki mesterember módjára, agyagból megformálja az emberek „prototípusát", amelyet aztán tetszés szerint lehet majd sokszorosítani. Ninmah, a szülő- és anyaistennő mellőzve érzi magát, ezért a maradék agyagból hét fogyatékos (vak, süket, meddő stb.) emberi alakot hoz létre, hogy ezzel csúffá tegye Enki embereit. Enki ezeknek a teremtményeknek is sorsot szab: hivatást jelöl ki nekik a király mellett, a háremben stb. Sőt, később megtetemti az Öregség megszemélyesítőjét is. Az eposz teljes szövege mind a mai napig ismeretlen, egyes részketeinek értelmezése is vita tárgya.