Erdélyi József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Erdélyi József (1896. december 30., Újbátorpuszta – 1978. október 4., Budapest) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)
[szerkesztés] Élete
Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolában. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a debreceni egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került. Első versei 1921-ben a Nyugatban látott napvilágot. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. A fasiszta ideológia hatására szélsőjobboldali pártokkal lépett kapcsolatba, a háború alatt antiszemita verseket jelentetett meg. 1944-ben nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés c. verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.
[szerkesztés] Kötetei
- M. Délibáb és szivárvány (versek, Pápa, 1927);
- Az utolsó királysas (versek, Pápa, 1928);
- Tarka toll (versek, Pápa, 1931);
- Felkelt a nap (versek, Bp., 1933);
- Negyedik rapszódia (Bp., 1937);
- Fehér torony (válogatott versek, Bp., 1938);
- Örök kenyér (verses elbeszélés, Bp., 1938);
- Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, Bp., 139);
- Emlék (versek, Bp., 1944);
- Niobe (Hitregék, Kecskemét, 1941);
- Fegyvertelen (önéletrajz, Bp., 1942);
- A harmadik fiú (önéletrajz, Bp., 1942);
- Toldi-kéz (versek, Bp., 1943);
- Visszatérés (versek, Bp., 1954);
- Csipkebokor (válogatott versek, Bp., 1955);
- Arany ménes (versek, Bp., 1959);
- Szőlőfürt (versek, Bp., 1965);
- Aranylakodalom (válogatott versek, Bp., 1972);
- Zengő csillag (versek, Bp., 1976);
- Csontfurulya (versek, Bp., 1979);
- Aranyalma (versek, Bp., 1982);
- Minden élők útján (versek, Bp., 1982).
Based on work by