Eunomiosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Eunomiosz (? – 394) ókeresztény író
Az újarianizmus kegjelentősebb képviselője, Aétiosz tanítványa. Eredetileg szónok volt, később Küzikosz püspöke lett. Egyetlen írása sem maradt fenn teljes egészében, noha sokat írt, amit a cáfolatára írott munkák bizonyítanak. Nézeteit ellenfelei, Nagy Szent Vazul és Nüsszai Szent Gergely írásaiból rekonstruálhatjuk. Az ariánus történetíró, Philosztorgiosz nagy lelkesedéssel beszélt róla, az ószövetségi prófétákhoz hasonlította, aki arra törekedett, hogy gátat vessen a „Nagy Szent Atanáz elindította romlásnak".
Eunomiosz azt állította, hogy Isten lényege tökéletesen megismerhető, ezt az istenismeretet természetes istenismeretnek tartotta. A természetes úton nyerhető, kimerítő istenismeret szerinte az isteni lényeg ismeretét jelenti, ebből azt következtette, hogy ha az isteni lényeg természetes úton megismerhető, akkor Isten lényege is kifejezhető emberi szavakkal. Eunomiosz a „születetlenségben" jelölte meg Isten lényegét. Ezzel az volt a célja, hogy bebizonyítsa: a Fiúról nem állítható, hogy Isten, ha ugyanis igaz, hogy Isten lényege azonos a születetlenséggel (agennészia), és a születetlenség szükségszerűen csak az Atyára vonatkoztatható, a Fiúra pedig nem, mivel a Fiú „szülött", akkor állíthatóvá válik az Atya és a Fiú közti lényegi különbség, vagyis mondható, hogy a Fiú lényegében nem hasonlítható az Atyához.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by